Skip to main content

Berecz, a pofozóbábu

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Szól a kakas már (Beszélő, 1994. június 16.)


A sandaságokra kényes –lt gyorsan és élesen reagált Berecz János szemtelen írására. Nem ő az egyetlen, akinek feltűnt, hogy az eddig csendes kultúrpolitikai remete megszólalt, és hogy miket volt képe leírni. (A –lt cikkében említett Miklós Gáboron kívül a Magyar Hírlapban Verebes István.)

De miért közölték a furcsa módon még mindig liberális hírben álló napilapban Berecz cikkét? Csak nem ment be (mintegy megszokásból) tollal és fegyverrel a szerkesztőségbe? Ha nem, akkor bátran mondhatták volna neki, hogy vigye írását a Szabadsághoz vagy a Magyar Fórumhoz. A sajtószabadság nem jelenti azt, hogy egy lapnak minden beérkezett írást le kell közölnie. Nem tudom elfojtani azt a gyanúmat, hogy már megint manipuláltak, a jól bevált csiki-csukit játszották velünk.

Ennek a receptje a következő: végy egy szélsőséges figurát. (Berecz, Csurka, Zacsek egyremegy.) Közöld olyan állításait, amelyek nagy valószínűséggel felháborítják a lelkiismeretes szabadelvű értelmiségieket. Ezután csak két rossz között választhatnak: 1. Nem reagálnak – és ezzel közvetetten elismerik, hogy az ilyenfajta nézetek részei a diskurzusnak. 2. Válaszolnak, tiltakoznak, az illető és írása hosszabb-rövidebb ideig kedvelt tárgya lesz az értelmiségi csevegéseknek. (Pompás dolog az egyetértő szörnyülködés.) A figyelem eközben sikeresen elterelődik a pofozóbábu és a volt elvbarátai, mai csendes szövetségesei hasonlóságáról. Esetünkben arról, hogy az új parlamentben is ül néhány volt-fiók-zseb-Berecz, és ugyan ki tudja, mit forgatnak most a fejükben. Ezért örülök is, meg nem is, kedves –lt, hogy leteremtetted a nyugalmazott eszmeőrt.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon