
Beszélő: Tekinthető-e az adások betiltása a diktatórikus megoldások újabb jelének? Annak hogy Bukarest nem tűri tovább a kritikai hangvételt?
Nicolae Moranciu: A helyzet már a kezdetektől fogva igen keménynek bizonyult. Ennek megfelelően mindig is voltak problémáink. Immáron negyedik alkalommal kísérelték meg, hogy elnémítsanak bennünket. Úgy tűnik azonban, hogy ez utóbbi a legkomolyabb fenyegetés. És egyben a legnyilvánvalóbb jogsértés a kormányzat részéről, hisz nincs jogi alapja a betiltásnak. Az is igaz persze, hogy az ilyen akciók mégis tükröznek valamit abból, ami az egész országban történt. Tanúi lehettünk például annak, hogy miként veszítette el a rezsim befolyását az írott sajtó felett, miként foszlott szét a cenzúra vagy épp az emberek elnémításának lehetősége. Érthető tehát, hogy nem akar most hasonlóképpen járni az elektronikus sajtóval is. Bukarestben úgy érzik, tovább mar nem engedhetnek.
Dinók István: Hogy mennyire így van ez, azt az audiovizuális sajtóra vonatkozó törvény körüli huzavona mutatja a leginkább. Több, meglehetősen ellentmondásos törvénytervezet készülgetett az utóbbi időben, most „végre” van egy véglegesnek tűnő, ami azonban még nem került a parlament elé. S hadd jegyezzem meg gyorsan: ilyen formában jobb is, ha nem kerül oda, hisz szemmel láthatóan nem sajtótörvény ez, hanem cenzúratörvény.
Beszélő: Mégis kíváncsi lennék, miért épp most léptek fel ilyen drasztikusan a hatóságok?
Moranciu: Elhatároztuk, hogy Le a maszkokkal! címen rovatot indítunk, melyben leleplező dokumentumokat teszünk közzé az egykori és a mai Securitate viselt dolgairól. Szerencsénk volt, mert akadt egy ember, Mircea Negoita, aki hajlandó volt beszélni. Negoita 1935-ben született Besszarábiában; ma Nagyváradon él, művészettörténész. Fivére révén – aki most is állambiztonsági ezredes – kapcsolatba került a Securitatéval. Negoita először arra gondolt, hogy a leleplező információkat egy fővárosi lapban, a Baricadában teszi közzé, de amint kezdtek ott megjelenni a dokumentumok, a lapot hirtelen nem lehetett kapni Nagyváradon. Ekkor határozta el, hogy megkeres minket, s a tévében teszi közzé a birtokába jutott anyagot. Fel is vettünk vele több órát.
Beszélő: Tulajdonképpen mennyi újat tartalmaz Negoita tanúvallomása, s mennyire tekinthető az hitelesnek?
Moranciu: A Negoita által elmondottakat más források révén ellenőriztük, s csak olyasmik kerültek volna be a műsorba, amiket mások is hitelesítettek. Például azok a leleplezések, melyek néhány mai parlamenti tisztségviselő sötét múltjáról lebbentik fel a fátylat, íme egy példa: Viorel Faur, a Vatra Romaneasca megyei elnöke. Mircea Negoitától tudjuk pályafutásának konkrét részleteit: Faur, aki a múlt évi választásokon a Nemzeti Megmentés Frontjának köszönhetően szenátor lett a román parlamentben, vasgárdista (az egykori román fasiszta mozgalom – a szerk.) családból származik. Apja és környezete egykori politikai és egyéb tetteit használta fel a Securitate arra, hogy Faurt ügynökként alkalmazza. Egyébként a Ceausescu-időszakban a titkosrendőrség besúgóit a párt propagandaosztályán keresztül „honorálták”, s több ilyen fizetési kimutatás a birtokunkba került. Faur – aki a magyarellenes történelmi könyvek hírhedt szerzőjének, Ilie Ceausescunak „tudós” csoportjához tartozott – talán a legjellemzőbb példája annak a kapcsolatnak, amelyik a Securitate és a Vatra Romaneasca között fennáll. De akad másik példa is, egy másik szenátor, Florian Sarac, amelyik most a korábbi párt- és Securitate-vagyon átmentésén fáradozik, nem kis sikerrel. Ő is Negoita információi alapján lepleződött le. És szintén Negoita révén ismerhettük meg annak az öt-hat nagyváradi villának a címét is, melyekben – a Securitate révén – a Vatra fegyvereket halmozott fel, „saját használatra”.
Beszélő: Milyen kockázatot vállalt Negoita azáltal, hogy megszólalt, s önöknek milyen retorziókkal kell számolniuk?
Dinók: Azon túl, hogy az állásunkkal játszunk, s hogy fenyegetnek, mi személy szerint legföljebb azzal kell szembenézzünk, hogy mocskolódó, illetve inszinuáló cikkek jelennek meg rólunk a sajtóban.
Moranciu: Például engem mindenfélének elmondtak már. A Phoenix című, a Securitate és a Vatra által kézben tartott – egyébként nyíltan fasiszta – váradi újságban nemegyszer nyomtatták már ki, hogy személyem afféle „paraván a magyar beavatkozás leplezésére”. Hogy az RMDSZ titkos tagja vagyok stb.
Dinók: Ami Mircea Negoitát illeti, neki komolyabb veszélyekkel kell szembenéznie. Amikor kitudódott, hogy már el is készítettük vele az interjúk egy részét, megkeresték a mostani Securitate, az SRI emberei, s kényszeríteni próbálták: vonja vissza az elmondottakat. Betörték lakásának ablakait, amikor nem volt otthon a házat többször átkutatták. Fivére – akiről említettük, hogy a biztonsági szolgálat ezredese – megfenyegette, hogy agyonlövi, ha vállalkozik a leleplezésekre…
Beszélő: No és akkor, hogyan tovább, tévécsatorna nélkül?
Moranciu: Nyilvánvalóan nem adjuk föl. Egyelőre nem veszünk tudomást arról, hogy milyen hátsó szándékok állnak a tévéadások betiltása mögött, s igyekszünk hivatalosan is bizonyítani, hogy a formai hivatkozások tarthatatlanok. Miként tarthatatlan az is, hogy hallgassunk a múltról, mert azzal a múlttal, amivel Románia rendelkezik és ezzel a jelennel semmire sem megyünk. A hallgatás a diktatúra szövetségese.
Friss hozzászólások
6 év 26 hét
8 év 51 hét
9 év 3 hét
9 év 3 hét
9 év 4 hét
9 év 4 hét
9 év 4 hét
9 év 7 hét
9 év 7 hét
9 év 7 hét