Skip to main content

Ragacsos rózsaszínű kép

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(avagy filmtörténetünk a köztudatban)


1985 elején az akkori Filmmúzeum játszani kezdte a magyar film történetének sorozatát. Az ígéret úgy szólt, hogy levetítik mindegyik (igen, mindegyik!) rendelkezésre álló filmet. A töredékeket is. Néhány hónapig valóban ment a dolog, egy idő után azután elkezdődtek a kihagyások: néhol nyilvánvaló okokból, néhol nyilvánvalóan ok nélkül. Később csökkent az előadások száma, nehezen átlátható bérleti rendszereket vezettek be, majd pedig a sorozat rövid agónia után abbamaradt. A Filmmúzeumból Broadway mozi lett.

A mozilátogató, aki ma „régi magyar filmre” vált jegyet, pontosan tudja, mit kap: a magyarnótát daloló Jávor Pált, a férfifaló, búgó hangú Karády Katalint, Muráti Lilit, aki az emancipált nő öntudatával indul új kalandra, Kabos Gyulát mint ügyefogyott cégvezetőt… és így tovább.

Ennyire ragacsos rózsaszínű volna a kép? A több mint 350 régi magyar filmből csak az Emberek a havason, az Ének a búzamezőkről és Radványi Géza munkái maradandóak? Valóban csak ennyi? Nincs okunk feltételezni, hogy akkor rosszabb lett volna a maradandó és múlandó aránya, mint bármely más évtizedekben. (Egy-két különösen rossz évtől eltekintve még a cenzorok előtt is nagyjából egyforma eséllyel indultak a rendezők 1933 és 1989 között. Szőts István elmondása alapján az Ének a búzamezőkről forgatókönyvéből Horthy cenzúrája szinte ugyanazokat a jeleneteket húzta ki, mint népi demokratikus utódja.)

Próbáljunk keresgélni. Ki gondolná, hogy 1942-ben máig eleven, elsöprő lendületű abszurd vígjáték készült: A tökéletes család. Ki tartja számon a Bűnös vagyok című filmet, amely a maga kategóriájában a korabeli Hollywood legsikerültebb filmjeivel versenyezhet? Kereshetnénk tovább is – a kérdés csak az, hogyan. A mozik műsortervébe egyszerű földi halandó nem szólhat bele. Próbáljunk talán szerencsét egy (vagy több, netán az összes) videokölcsönzőben? Tanulmányozzuk a szakirodalmat? Egy könyvet találunk – Nemeskürty István: A képpé varázsolt idő. Megjelenési éve 1983, máig az egyetlen, a közönség számára hozzáférhető bibliográfia. Lexikon vagy kézikönyv? Ugyan. Pedig ebben az országban jelent meg az egyik első Filmlexikon (valamikor 1943-ban vagy ’44-ben).

Most éppen Karády Katalin filmjei mennek a Szindbádban. Hogy mindegyiket legalább kétszer láttam? Na és, imádom, ahogy azon a mély, búgó hangján énekli, hogy…










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon