Vincze Péter

Nyomtatóbarát változat

A tudósító tihanyi találkozásai közül feltétlen első helyre kívánkozik a fekete szőrpamacs, „kinek” elfogulatlansága minden kétségen felül áll. A hat-nyolc hetes ártatlan kutyakölyök egyformán barátságos Kántás Vince polgármester pártolóival és ellenfeleivel. Kántás Vince ugyanis október óta a veszprémi vizsgálati osztály „vendéglátását” élvezi, melyet éppen a napokban hosszabbítottak meg újabb két hónappal januárig.

Nem a polgármester hiányzik

„Kijön a Vince, úgyis. Azt a sok sarat bizonyítani is kell! Aztán meg: Vannak épp elegen mögötte! Magas poszton lévők! Különben is: a vesztegetéshez vesztegető is kell… – így summázható az egyikféle, vékonyán csordogáló vélemény. A másik pedig: „Tudott itt mindenki mindent. Ha nem is pontosan… Mert a nagy ügyek nem Tihanyban dőltek el…”

Kántás Vincét annak „alapos gyanújával” vették őrizetbe, hogy egy tihanyi ingatlan bérleti jogáért saját zsebre 350 ezer forintot kért és kapott. A rendőrség erről ugyan nem nyilatkozott, de vélhetőleg nem alaptalan a helyi értesülés: a preparált bankjegyek átadásáról még videofelvétel is készült. Tihanyban meglehetősen piti pénznek tűnik ez a 350 ezer. Ezért jelenhetett meg egy – a magyar sajtóban közreadott rendőrségi közlemények közt alighanem unikumnak számító – felszólítás a megyei újságban. „Akik korábban némi készpénzzel kedveskedtek a polgármesternek: jelentkezzenek tanúskodni.” Hangsúlyozzák: nem büntethető az a vesztegető, aki azért fizetett, mert „jogtalan hátránytól” tartott, amennyiben nem „tejel”…

Dr. Kovács Lajos, Tihany jegyzője veszprémi. Nem rokona egyetlen nagy – s multimilliomos – tihanyi famíliának sem. Leszögezi: a telkek, műemlék házak, ingatlanbérletek körüli csencselésről már csak azért sem tudhatott, mert a polgármester maga intézett minden gazdasági ügyletet, a képviselő-testület pedig rendszerint áldását adta rá. Ő egyéb törvénysértések okán – jogtalan elbocsátás, „politikai nagytakarítás”, miegyéb – keveredett ellentétbe Kántás úrral. A nyáron felajánlotta lemondását.

„Nem fogadták el. Kaptam ígéretet: a jegyzői hatáskörben megszabottak szerint lesz lehetőségem az önkormányzati hivatal törvényes működtetésére. Azóta sikerült rendbe szedni a hivatalt. Az, hogy egy ilyen polgármester van az élen? Hogy is mondjam… Ők választották…

Tihanynak 1270 állandó lakosa van. Durva becslés szerint majd egyharmaduk a Kántás család és a tágabb rokonság tagja. A polgármesteri stallumhoz ötszáz-egynéhány voks elég volt.

200 millióból gazdálkodunk. Ez a lélekszámhoz mérten iszonyú nagy pénz. Gondoljon bele: Füred, Sümeg – nyolc-, tízezer lakosú városok – alig rendelkeznek többel. Aztán a privatizáció, a bérletek… Rengeteg a személyes érdek.”


Melyik „külsőben” bíznak a belügyben

De ennek a „dúsgazdag” önkormányzatnak november elején az a gondja: fogytán a pénz. Mint a képviselő-testület ülésén elhangzottakból – ahová, élve a nyilvánosság jogával, szerényen beóvakodtam – leszűrhető: bizonyos 16 és fél millió forint sorsa okozta az akut válságot. Ez az összeg a községnek járna a területén lévő óriáspince privatizálása kapcsán, ám a pénz a Badacsonyi Pincegazdaság számlájára került ismeretlen módon. Az eladósodott cégnél viszont Tihany csak egy a követelők közt, valahol a sor végén. Ugyanezen az ülésen vitatkoztak arról, hogy milyen külső szakértőt bízzanak meg pénzügyeik, a szerződések, a bérletek „felderítésével”. A vonatkozó dokumentumokat „besöpörte” a rendőrség, a magukra maradt képviselőknek viszont – úgy tűnik – fogalmuk sincs arról, anyagilag hogyan is áll Tihany. Szerfölött tanulságos pengeváltásnak lehettem tanúja: vajon az egykori füredi rendőrkapitány legyen-e a megbízott, „aki sokat tud”, vagy – másik vélemény szerint – „mennél messzebb, annál jobb…”


Az ülést – alpolgármesteri rangban – dr. Detreházy Károly községi főorvos vezette. Előzőleg házában kerestem: „abban maradtunk a polgármester úrral, hogy csak együtt nyilatkozunk” – hárított el. Az előszobában toporogva azért megkérdezem:

– Keresik fel mostanában neurotikus panaszokkal?

– Sokan. Nagyon sokan… – kesernyés mosoly kommentálja a választ.

A képviselő-testület három tagja még szeptemberben bejelentette: addig nem vesz részt az üléseken, „amíg a törvényes működés helyre nem áll”. A jegyző megjegyzése:

– Ez nonszensz… Ki állítsa helyre, ha nem maga a képviselő-testület?

A november eleji „válságülésen” mindenesetre a hét választottból öten megjelentek, az egyszersmind képviselő-testületi tag polgármester hiányzása pedig „igazoltnak” tekinthető.

Tihany felett a harangot egyébként nem a bencés apátság, s nem is a belpolitikai burjánzások kutatói kondították meg, hanem a tájvédők, a „városképi műkritikusok”. Szerény – mondhatni: semmilyen – sikerrel. A szigorúan védett területen háborítatlan a polgármester úr nejének birtokában lévő birkatenyészet. (Köztartozásainak törlése az önkormányzat egyik első cselekedete volt.) A parti részen s fent az apátsági soron szintúgy háborítatlanul terjeszkedik a bódés perzsavásár. Ezzel szemben „elszállt” egy több mint százmillió dolláros, olasz tőkével fedezett projekt. Valahogy nem kapott kellő támogatást, menedzselést az ötlet, hogy nem két, de tíz hónapos szezonra tervezett, a jövő század igényes turizmusát szolgáló – méregdrága – konferencia- és üdülőközpont épüljön megfáradt, ám tudásra szomjas nyugati és hazai üzletemberek számára. Vonzóbb volt a „sok kicsi sokra megy” elvén egy másfajta területosztás?

Budapesti üzletemberrel beszélgetek, ki Tihanyban jelentős befektető, nagy beruházás végrehajtója, s az idegenforgalom pangása miatt aggódó tulajdonosa.

„Ugye viccel?” – kérdezi vissza, mikor arról faggatnám: mibe került neki a helyi „jóindulat” megszerzése az elengedhetetlen jogosítványokhoz. Annyit azért szükségesnek tart elmondani: „Kántásról rögtön tudtuk, hol a helye. Évek óta távol tartjuk magunkat tőle, de a helyi mocskolódástól is.”


Ezek után meglepő fordulat: „Ilyen helynek, mint Tihany, egyszemélyi gazdára lenne szüksége. Olyanra, aki megengedheti magának azt a luxust, hogy megkörnyékezhetetlen legyen. Itt és most én senki feje felett nem szeretnék azért pálcát törni…”


Bármi legyen is a veszprémi rendőrségi vizsgálódás végeredménye: bírói ítéletig Kántás Vince Tihany polgármestere. Az önkormányzati törvény – számos – hibái közt emlegetik sokan, hogy nincs lehetőség a visszahívásra. Nem ért velük egyet dr. Kovács Lajos jegyző.

– Ez borzasztó demokratikusnak hangzik, de településeink mai erkölcsi állapotában semmire sem vezetne. Legfeljebb hogy a mindenkori helyi „ellenzék” állandóan sakkban tartsa akár egészen a döntésképtelenségig az önkormányzatot. Ennél már az is jobb, hogy bizonyos törvénysértések esetén a köztársasági megbízott dolga legyen az illető felfüggesztése. Más kérdés, hogy egy demokráciában működnie kellene az erkölcsi érzéknek – ami errefelé nem jellemző –, hogy önként távozzon, aki nem odavaló…

Végül is…

Tihany polgárai – boldog polgárok. Őslakos helyi adót nem fizet – „jár” viszont önkormányzati segély születésre, halálra, iskolakezdésre, mindenre. Szociális rászorultságtól függetlenül, „tihanyi jogon”. A jegyző – azelőtt az adóhivatalnál dolgozott – igen jól mulat azon, papírforma szerint mily hatalmas a létminimum alatt élők száma. Kész csoda, hogy fenn tudják tartani a Mercedes–Audi–BMW-autóparkot! Az önmérséklet dicséretére legyen mondva: munkanélküliség címén csak hárman vesznek fel önkormányzati „pótlást”, a szociális segélyeket pedig alkalomszerűen, igaz, akkor tisztes összegben osztják.

Bekopogtatok még a művelődési ház vezetőjéhez. Kellemes fiatalember – megtudom tőle, hogy egy szemeszter is kevés lenne hozzá, hogy megértsem, ami Tihanyban történik. Inkább nem mond semmit. Igaza van.

Tihanyi visszhang amúgy sincs már régen. Vagy ha van, hallgat. Csak a polgármesteri hivatal sarkánál hirdeti egy tábla: „Visszhang utca.”

• Gazdaság és társadalom