Skip to main content

Belföld


Azt eddig sem vitatta senki, hogy a honvédelemről szóló, jelenleg is hatályos 1976. évi I. törvény alaposan elaggott az idők folyamán. Az átalakult társadalmi és politikai viszonyok, a jogállamiság és az emberi jogok eszméinek megváltozott interpretációja mindenképpen új törvényt kívánt. Ezen a helyzeten a törvény 1989-es módosításai nem javítottak, sőt több vonatkozásban kifejezetten rontottak.


– utalt a zuhogó esőre – az állítólag Konrád Györgytől származó – idézettel Farkasházy Tivadar a Vérmezőn, a Demokratikus Charta által szervezett búcsúztatás kezdetén. Mint Konrád György később elmondta, a magyar társadalomnak itt nyílt először alkalma arra, hogy szabadon, méltósággal búcsúzzon el az 1920–1944 közötti, Horthy-rendszer néven ismert időszaktól. Mert a Horthy-rendszer maga véget ért ugyan, de szellemisége, módszerei tovább élnek a mai politikában, a mindennapokban.


„Horvátország az az ország ezen a területen, amely képes fenntartani a demokratikus rendet, és útját állni a régió destabilizációjának.”
Antall József, Die Welt, 1993. augusztus 16.



A boszniai mohamedánok nagyobbik részét szerbek űzték el az otthonukból: ők Horvátországba menekültek, onnan próbálnak – egyre kevesebb eséllyel – továbbjutni Nyugat-Európába. Azok a mohamedánok, akiket horvát csapatok űztek el, Szerbiába menekültek. Továbbjutni onnan is reménytelen, az európai határok lezárultak.

Beszélgetés Bihari Mihállyal Szárszóról


Beszélő: Milyen volt Szárszón a hangulat?

Bihari Mihály: Én kedden érkeztem, és csütörtökig maradtam, úgyhogy csak erről a három napról vannak közvetlen élményeim. Kedden, amikor az úgynevezett nagy politikai referátumok hangzottak el, rendkívül nagy volt a várakozás, a feszültség, és mindjárt nyilvánvalóvá vált, hogy mennyire heterogén a társaság. A legnagyobb tapsot kétségkívül Csurka kapta, de nem az egész nyolcszáz fős hallgatóságtól, hanem attól a kb. 200-250 embertől, akik felállva tapsoltak és zengték, hogy „Csurka Pista! Csurka Pista!”.


A Magyar Rádió és a felügyelők


A Magyar Rádió Felügyelő Bizottságának 1. sz. állásfoglalása két részből áll: I. A Magyar Rádió Felügyelő Bizottságának 1. sz. állásfoglalásából és II. Czimer József színháztörténész önéletrajzi töredékeiből.

Az állásfoglalás hét részből áll: Bevezetés (22 sor), A hírműsorokról (65 sor), További megjegyzések (42 sor), A kulturális és irodalmi műsorokról (72 sor), A zenei műsorokról (6 sor), Néhány konkrét megjegyzés (13 sor), Egyéb megjegyzések (34 sor).



Kis ország, kis sajtó… honnan is vennék a lapok a híreket, véleményeket, színeseket, ha nem a nagy országok nagy lapjaiból. Hiszen a nagy lapok is ollóznak-lopkodnak egymástól: mindent maga egyetlen lap sem tudhat.


Nehéz örökség

A vegyes vállalatnál jelentkező konfliktus egyidős a céggel. A Malév-menedzsment 1990-től folytatott „titkos” tárgyalásokat a Lockheeddel, de a tárgyalásokról csak egy év késéssel és csak részben kerültek nyilvánosságra adatok. A tárgyalók a Malévnál működő szakszervezetek kérése ellenére üzleti és vállalati titokként kezelték a szerződés tervezetét.


Kárpótlási életképek


Eger, 1993. augusztus 4. (szerda)

A Városháza díszes tanácskozótermében a Mátra–Nyugatbükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság egri erdészetéhez tartozó erdeit árverezik. A érdeklődés gyér, a teremben húsz-harminc érdeklődő foglal helyet. Zajlik az árverés. A procedúra kellemetlen közléssel kezdődött: a több mint 55 hektáros szarvaskői terület nem kerül kalapács alá, mert a Természetvédelmi Hivatal szerint az a Bükki Nemzeti Park része.


Beszélgetés a bűnözésről Gönczöl Katalinnal


Magyar részről a kongresszusnak tíz védnöke volt, köztük a két szaktárca, a belügy és az igazságügy minisztere, továbbá a művelődési miniszter, az Alkotmánybíróság, a Legfelsőbb Bíróság és az Akadémia elnöke, a legfőbb ügyész, az Országos Ügyvédi Tanács elnöke, az ELTE rektora és az állam- és jogtudományi kar dékánja. A résztvevők a nemzetközi szokásoknak megfelelően részvételi díjat fizettek, a szervezők csak a főreferátumok előadóit látták vendégül, így a kongresszus pénzügyi mérlege előreláthatólag nullszaldós lesz.


A föld és a mélye

A Szénsavtermelő Vállalat egyike volt a nyereségesen működő cégeknek. A világ több mint húsz országába exportálta termékét. Tehette, hiszen Répcelakon a szén-dioxid – amely tiszta formában Európában is nagyon ritka – 99,8 százalékos tisztaságú. A 8,4 milliárd köbméterből eddig 1,3 milliárdot bányásztak ki. A föld alatt 30 milliárd forintnyi ásványi vagyon rejlik. Ez a kincs természetesen nem volt eladó, csak a fölötte húzódó üzem, és kiegészítői, a pesti üzletek. A vagyonértékelés azonban meglepően alábecsülte az ingatlanokat.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon