Szerencsére az emberek nagyobb része munkaszünetnek tekintette a köztársaság napját, így a státusférfiak és -hölgyek többnyire nem maradtak közönség nélkül. Bár Dénes János Érden csak két érdeklődőt vonzott, Boross Péter szédületes hakniját (Rákoskeresztúr–Corvin köz–Lakitelek–Kiskunfélegyháza–Szeged–Kossuth tér–Operaház, hét helyszín tíz óra alatt!) több tízezren csodálhatták személyesen, milliók a tévében.

Szigetek a városban

A főváros számos pontján, egymástól elszigetelve zajlottak az emlékezéstől mentes, jobbára politikai rendezvények.

Gabika menjen ki!

„Babiczky Klára: Gabika, a magnót kapcsolja ki, és menjen ki… vagy kénytelen vagyok rendészt hívni...”

Nem érti a Klára

„B. K.: …elhangzott, hogy Csúcs László kifejezett kérésére elmondjátok ezt a közleményt, és leadtátok a négy nappal ezelőtti közleményét…

Pálfy István (a Krónika rovatvezetője): Mindennap ezt adjuk…

B. K.: Ma reggel azt kellett volna adni, ami a legfrissebb, természetesen, amit tegnap este adott ki közleményt…

P.

Díszvendég volt abban az országban, amelyik önt és társait három évtizede még legfőbb ellenségei közt tartotta számon. Nem találta abszurdnak ezt a helyzetet?

Életem egyik nagy élménye és elégtétele volt. Nem hittem volna még egy évtizede sem, hogy erre valaha is sor kerül, bár mindig bíztam benne, hogy megérem a diktatúra végét. Találkozhattam azokkal a leningrádi diákokkal, akik kiálltak mellettünk.

A késlekedés törvénytelen – hányta Tardos Márton (SZDSZ) a falra a borsót –, és végképp illuzórikussá teszi azt az elvben hangoztatott célt, hogy a társadalom át tudja tekinteni a privatizálást.

Beszélő: 1991-ben Hankiss Elemér átalakította a Magyar Televíziót. Te, hogy finoman fogalmazzak, nem tartoztál az átalakítás lelkes hívei közé.

Rózsa Péter: Hankiss egy belső piaci versenyt akart kialakítani a televízióban, ami elméletileg nagyon rokonszenves törekvés, de ezt egy antipiaci környezetben tette, egy monopolhelyzetben lévő Magyar Televízióban, és így az egésznek nem voltak kapcsolódási pontjai a külvilággal. És mivel ezt az átalakítást gyorsan és erőszakosan hajtotta végre, hiszen sürgette az idő, szétvert olyan műhelyeket is, amiket nem kellett volna.

Boross Péter a maga szempontjából a lehető legjobb pillanatban szólta el magát a Die Welt hasábjain: az MDF a Fideszt – a liberális Fideszt! – esetleg el tudná fogadni koalíciós partnernek. A Fidesz (Deutsch Tamás) élesen tiltakozott, a belügyminiszter helyesbített, mindez csak erősítette a benyomást, hogy Boross Péter nem a vágyait fogalmazta meg.

A ’90-es választás eredménye kiegyensúlyozottnak mondható, de úgy tűnik, a régi és az új politikai struktúrák itt azóta is elkeseredetten birkóznak egymással. A megye fővárosának Fidesz-szervezete már 1990-ben kettévált, elég korán szétszakadt a debreceni önkormányzat polgármestert adó SZDSZ-frakciója, itt tört ki először a botrány a megyei bírósági elnökségi pályázatok körül. Hajdú-Biharnak négy országgyűlési képviselője – két MDF-es és két SZDSZ-es – cserélt frakciót a parlamentben, egyikük többször is.

Csendesedett a vihar a rádió-tévé műsorújságok fölött. A tulajdonosok összecsapása a postán csattant. Két tűz közé szorult a hírlapterjesztő. A posta illetékes osztályvezetője nem is hajlandó a műsorújságok terjesztéséről nyilatkozni. Intézze el egymás közt a rádió és a Vico, a bíróság segítségével. A terjesztő cég nem tehetett mást, mint hogy új szerződést kötött a Vicóval. A megegyezésben az is szerepel, hogy az előfizetőket megkérdezik, melyik újság mellett teszik le a voksukat.

Tudja a kedves olvasó, hogy mi lesz Salgótarjánban? Távfűtés! Ezzel a hírrel vannak tele Salgótarjánban és környékén a postaládák. A postaládákba belemászott Speidl Zoltán országgyűlési képviselő egy szép személyes hírlevélen, s a hírlevél szerint ezentúl majd rendszeresen belemászik. A hírlevélből tudjuk – kép is van róla –, hogy a képviselő felkereste a hőszolgáltató vállalat vezetőit, és tárgyalt velük. Megkérdezte: lesz-e távfűtés. A vezetők válaszoltak: lesz.

Harangöntés

A háromnapos rendezvény beharangozása nem sok jóval kecsegtetett. Az ’56-os szervezetek között meglévő ellentétek feloldhatatlanabbnak tűntek, mint bármikor az elmúlt négy év során: az össznemzeti egység nosztalgikus retorikája sokszor ügyetlenül leplezett személyes ambíciókat rejtett.