Mi okozhatta a most a Ligában látványosan felszínre törő ellentéteket? Mitől ennyire merevek az álláspontok?

A személyi ellentétekről keveset tudok. De itt több olyan probléma van, ami a válsághoz hozzájárult. Az egyik a szervezetépítési koncepciók különbsége. A Ligában az ágazati alapozottsága dacára már korán megfogalmazódott, hogy szükség van területi szerveződésre is, ami segítséget nyújthat a kis csoportoknak a régi struktúráról való leváláshoz és az újhoz tapadáshoz. A Liga ma is két irányból épül föl.

A kormány sikerrel húzta az időt. Kihúzta a ciklus végéig anélkül, hogy bajlódnia kellene a kisebbségek bármilyen, jogosítványokkal rendelkező képviseletével. A kisebbségek ideiglenes országgyűlési képviselete nem valósult meg, kisebbségi önkormányzatok csak az önkormányzati választások után jöhetnek létre, ebben a ciklusban még általános ombudsman sem lesz, nemhogy kisebbségi. December 23-án már a következő ciklusból szavazták ki a kisebbségi képviselőket.

A kisebbségi vezetők hatalmas időzavarba kerültek.

Hogyan készült a „hármak” által jegyzett egyezménytervezet?

Egyhetes előzetes konzultáció után ültünk le azzal, hogy megpróbáljuk a Ligát egy működőképes konföderációként megtartani, a széthullását megakadályozni. Alapvető érdekünk a konfliktusok szervezeten belüli rendezése. Az utóbbi napok sajtóháborúja elmérgesítette a viszonyt. A rendezés érdekében mindegyik féllel felvettük a kapcsolatot. Ez szükséges volt, hisz kész tények előtt álltunk: felfüggesztések, rendkívüli választmány és kongresszus.

Melyek ma az oktatásügy legsúlyosabb gondjai az SZDSZ szerint?

Az első problémát a hihetetlenül erős centralizációs törekvések jelentik. A kormány 1991–92-ben rájött, hogy „rosszul szavazott” az önkormányzati törvénynél, amikor odaadta az önkormányzatoknak az iskolát. Azóta mindent megtesz ennek a „hibának” a kijavítására. Bevezettek például egy központi bérszabályozási rendszert, amivel lényegében kivették az iskolafenntartó és az igazgató kezéből a helyi béralku lehetőségét.

Mi a különbség a teáltalad kidolgozott válságkezelési terv és a küldöttek által szentesített egyezmény között?

A döntő különbség, hogy az egyezmény mögött három, a Liga belviszályába aktívan be nem kapcsolódott, mérsékelt szervezet áll. Az ő súlyuk, tekintélyük tette ezt komoly tárgyalási alappá. Így válhatott szerződéssé, amit a legfontosabb tagszervezetek aláírtak.

Az SZDSZ egészségügyi koncepciója a finanszírozás három új forrásával számol. A társadalombiztosítást először is kiegészítené a magánbiztosítók kínálata. Ezenkívül ha lesz megfelelő alapítványi törvény, a hálapénz egy részét alapítványokba lehetne áramoltatni, és növekedne a szponzorok szerepe is. Végül pedig új szervezetek, a koncepció szerint felállítandó regionális egészségügyi tanácsok döntenének a megpályázható fejlesztési források elosztásáról.

Cséplő Gyurik

„Úgy kezdődött, hogy visszaütött.” Ez a meghatározás tökéletesen illik a Liga-vezetők közt múlt péntekig tartó nyilatkozatháborúra, ami a sajtóban és azon kívül zajlott. Egy-két rövid horog, csapott és lengő az elkeseredett belharcból a Beszélőnek is jutott (l. Beszélő, 3. sz.; MN, január 22.).

A közönség fásultan követte, ha ugyan ezt tette, az eseményeket. Látott már néhány szervezetet szétesni az utóbbi négy évben.

Azt mondtad a beszédedben, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége ma igazi néppárt. A korábbi küldöttgyűlésen a szociálliberális néppárt meghatározást használtad. Ezzel szemben politikai ellenfeleink, többek között maga a miniszterelnök úr is többször hangoztatták, hogy az SZDSZ nem is liberális, hanem polgári radikális párt. Jelent-e valamit egy ilyen megkülönböztetés, és van-e valami mondanivalója a számunkra?

Ezek a fogalmak ma nem egyértelműek Magyarországon. Ha én néppártnak nevezem, az önmagában nem határozza meg mások számára is az SZDSZ-t.

Elvek és gyakorlatiasság

Vádak némely finom lelkületűek aggodalmai miatt várhatók: ó, jaj, ezek itt kampányolni fognak, mi több, hatalomra, következésképp személycserékre törnek. A kampány „eldurvulásától” óvó „szakértői”, korporativista kiokítások hovatovább éppúgy leplezik a szocialista előretörést, akár a „pártatlanság” műszava a rádió meg a tévé dühödt kormánypártiságát. A vádaknak Pető a választási stratégia négy alapelvének lefektetésével ment elébe.

Kiss T. Anna külpolitikai és gazdasági újságíróként került a Magyar Rádióhoz, onnan a Magyar Televízióhoz, és onnan a saját televíziójához. Nehéz embernek számított a rádióban is, a tévében is.

– Nem voltam én ellenzéki, csak kíváncsi, és szerettem volna megtudni bizonyos dolgokat. Ha sikerült, akkor jó eséllyel letiltottak, raportra rendeltek, szilenciumra tettek. Így aztán volt egy kis szabadidőm, hogy körülnézzek a nagyvilágban: hogy működnek ott a televíziós vállalkozások.