Mészöly Miklós:

De mortuis nil nisi bene – a ciklus kimúlt. E közmondás kíméletes tanácsa aligha lenne elfogadható a mi esetünkben, miután keményen meghatározó történelem az, ami az elmúlt négy évben történt. Politológusok, hivatásos „tényfeltárók”, történészek kimerítően dokumentált elemzéseinek ideje nyilván menthetetlenül el kell következzen – kérdezhetnénk hát, hogy érdemben mit tehet ehhez hozzá (szakszerű betekintés híján) az egyszerű állampolgár. Gondolom, a legfontosabbat: azt a többletet, ami életszerűen összegez s megítél.

Beszélő: Kormánykörökben gyakran elhangzik a vád, hogy az ellenzéki sajtó – mint legutóbb a rádiós elbocsátások kapcsán – hisztériakeltésével árt az ország érdekeinek. Ön az amerikai külügyminisztérium politikai tervezőosztályán tapasztalatokat szerezhetett arról, hogy miként születnek értékelések az egyes országok politikai helyzetéről. Mennyit árt az ellenzéki média?

Charles Gati: Nem az számít, amit az újságok írnak, hanem az, ami történt.

A Btk. 156. paragrafusa szerint minden népi, nemzeti, faji, vallási vagy felekezeti csoportok ellen elkövetett erőszakos cselekmény esetén súlyos büntetés róható ki. A Martin Luther King Egyesület (MLKE) szerint 1993. január 1-je és 1994. március 18-a között a bőrfejűek csak Budapesten tizenhatszor támadtak meg bőrszínük miatt távoli külföldi állampolgárokat. A rendőrség 13-ról jegyzőkönyvet vett fel, az ügyészség pedig a 156. paragrafus alapján több esetben vádat emelt.

Információink szerint Szabó Iván pénzügyminiszter a sorsdöntő kormányülés előtti napokban magánbeszélgetésekben többször is megerősítette, hogy Csúcs László nem kap pénzt a kormánytól a tömeges elbocsátások végrehajtására. Kapott. Mert, amit a pénzügyminiszter mond, az vagy úgy van, vagy másképp.

A jobboldalon két csoport veszélyezteti a kormány törekvéseit.

Válasz Horváth Aladár interpellációjára Borgulya Gyula rendőr őrnagy hírhedt Pesti Hírlap-beli interjújával kapcsolatban, 1991. december 3.

„Olyan kérdéskör ez, ahol jelentős érzékenységek vannak – nagy hangsúllyal mondom – mindkét oldalon. Azóta meglehetősen elleptek bennünket a pro és kontra reagálások. Én úgy hiszem, hogy legalább ebben, ha már másban nem, de még talán több kérdésben is túl sok a tűzrakó újabban nálunk, és sokkal kevesebb a tűzoltó!

– Go West! – adta meg az irányt az MSZP elnöke, Horn Gyula múlt pénteken budapesti kampánynyitó nagygyűlésükön. Az esemény atmoszférája már kétségkívül nyugatiasnak hatott. Mazsorettek, dixieland, sok-sok léggömb, zászló, sapka, szegfű. Szükség is volt az élénk színekre, ellensúlyozandó a szocialista képviselők régről ismert zakóinak szürkeségét. A zsúfolásig megtelt csarnokba bevonuló jelölteket előrehozott győzelmi ováció fogadta.

Romantikus világutazó

1992. február 29-i számunkban bemutattuk egy belügyi irat facsimiléjét. Kiderült belőle, hogy az 1945-ben született Lovas Istvánt 1965-ben összeesküvésben való részvétel és hazatérés megtagadása (az NDK-ba szökött, ott fogták el) 3 év és 2 hónap börtönre, továbbá 300 Ft vagyonelkobzásra ítélték. 1976-ban kivándorolt Kanadába. Az irat befejező mondata: „Nem utazhat be az MNK területére.”

1975-ben feleségül vett egy kanadai nőt. Hiába hivatkozott azonban a frissen aláírt Helsinki Záróokmányra, kiutazását nem engedélyezték.

Lovas István sajátos és karakteres alakja a honi kormánypárti újságírásnak. Önmagát is zavarba ejtő módon termékeny, talán ezért is használ ennyi álnevet.

Helyes döntést hozott-e Boross Péter miniszterelnök, amikor február elején levélben arra kérte Manfred Wörner NATO-főtitkárt, hogy vonják ki az AWACS gépeket a magyar légtérből a NATO ultimátumát esetleg követő Szarajevó környéki harci cselekmények idejére?

Gyermekkor

Ha közvéleményünk titokzatos, nem csoda. Mindössze ötödik évét éli, hiszen a mégoly puha diktatúrában sincs igazairól közvélemény. Az emberek persze vélekednek valahogy, de véleményeik nem ütközhetnek egymással, hiszen nincs nyilvános politikai tér, és alig befolyásolják a politikai döntéseket. A puha diktatúra ugyan udvarolgatott a népnek, igyekezett elfogadtatni, megszerettetni magát alattvalóival. De ha történetesen az alattvalók mégsem szeretik meg, ő mégis marad, és megy a maga útján.