A bizottság ülésén természetesen ott volt egykori közgazdász kutatótársa, az ÁSZ elnöke is. Kádár úgy vélte, a számvevőszék „mint a totalitárius bölcsesség kizárólagos letéteményese” az alkotmányos intézményrendszer fölé kívánja helyezni magát; szónoklatának más pontján a szép emlékű KNEB (Központi Népi Ellenőrzési Bizottság) munkamódszereihez hasonlította a számvevőkét. Ennyire a szívére vette az ÁSZ csakugyan nem hízelgő jelentését arról, hogyan kezelte minisztériuma, az NGKM a Kereskedelemfejlesztési Alapot 1991 és 1993 I. féléve között.

Hét-nyolc, talán kilenc utas a kismetró egyik kocsijában, március 14-én, a Demokratikus Charta tüntetése után. Beszáll két fiatalember, nem szkinhed, de mit számítanak a külsőségek. Lehet valaki nemzeti érzelmű keresztény ifjú hosszú hajjal és exhippihomlokpánttal is. Az enyhén ittas testvérpár először egy gyámoltalan fiút szúr ki magának. Erőszakolva itatják, közben nagy hangon közlik: Debrecenből jöttek föl a másnapi MIÉP-tüntetésre. Büszkék lehetnek bennfentességükre, mert azt is kikürtölik, hogy majd a tévé hatos kapujánál lesz a találkozó a tüntetés előtt.

Minden halálhír, minden örök búcsúvétel egyenlőképp nehéz és szomorú. Mégis nehezebb akkor, ha váratlanul ér bennünket, s egy munkásságban és eredményekben gazdag pálya megszakadását s egy példás magatartású élet elvesztését jelenti. Mert Benda Kálmán nyolcvanadik évén éppen most lépett túl, sokrétű s fáradhatatlan tevékenysége azonban a legjobb negyveneseknek is dicséretére vált volna.

Akarta valaki ezt a törvényt?

Az elmúlt évben márciustól a nyár derekáig folytak a hatpárti tárgyalások a honvédelmi törvényről. A viták egyik kulcsfontosságú kérdése az alkotmány két szakaszának a törvényhez kapcsolódó módosítása volt: 1. milyen felhatalmazást kapnak a fegyveres erők azonnali cselekvésre az országot ért váratlan támadás esetén; 2. hogyan határozható meg a határőrség jogállása, amely fegyveres erő ugyan, de belső rendészeti feladatokat is ellát.

– A Fidesz lédús szlogenjével – „Ha unod a banánt, válaszd a narancsot!” – szerte az országban tele vannak a plakáthordozók és a buszmegállók. A lapok ezzel szemben nincsenek tele a párt kampányrendezvényeivel. A két héttel ezelőtti székesfehérvári kampánynyitóról sem számoltak be túlzott részletességgel. Azért-e, mert a Fidesz mind a jobboldali, mind a szociálliberális lapokban „mostohagyerek”, ahogy azt a párt vezetői mondogatják, vagy azért, mert a szervezés nem volt tökéletes?

„Tarkón lövést is tetszenek vállalni?” – kérdezte a rádió egyik frissen nyugdíjazott, kitűnő szerkesztője Csúcs László kivégzőosztagának egyik marconájától. Kétségtelen, hogy amennyire illik ez a kérdés a rádióban kialakult helyzethez, annyira nem illik ahhoz a taktikai kanyarvételhez, amellyel a kormány bevágott a választásokhoz vezető célegyenesbe.

A kormány tudomása

A kormány decemberben, amikor elhatározta, hogy biztosítani fogja a tömeges elbocsátások anyagi fedezetét, a következő dolgokat tudta biztosan.

A kisebbségpolitika része a külpolitikának. A sokat emlegetett hatpárti konszenzus erre a területre is érvényes?

Egyes konkrét kérdésekben voltak nézetkülönbségek, de a stratégia fő irányait tekintve nem merült fel értelmes alternatíva. Az más kérdés, hogy nem volt működő egyeztetési mechanizmus. Ezért ezt a közös stratégiát nem sikerült igazán hatékonyan érvényesíteni.

Nem volt megfelelő a kormányzaton belüli koordináció sem.

„…megjelent Püthia dodonai jóslata… feltört a demagógia” – minősítette Rajkai Zsolt államtitkár a március 9-én folytatott parlamenti vitát. Ebben teljesen igaza van.

Feledjük el egy kicsit a milliókat, s nézzük meg inkább, mit kaptunk a pénzünkért. A kormány által kiadott brosúrában („Magyarok: 4 év erőfeszítés. Magyarország: 4 év haladás”) van 4 Antall, 3 Boross (az egyik Boross mögött az MDF kacagókórusa), 1 db kicsi Göncz Árpád (Csoóri és Tőkés függelékeként), 1 db pápa (integet). Vannak benne nyugdíjasok: hatan boldogan kötnek, hatan jóízűen esznek (egy háttal áll, ő bizonyosan finnyás), egyet orvos látogat, egy sétál, kettő a búbos kemence előtt (feltehetőleg) kárpótlási jegyeket vizsgál.

Köszönet Pálfy G.-nek

Ha A Hét című tévéműsor nem rángatja elő hajánál fogva 1994. február 20-án a kétegyházi történetet, hogy uszítson egy kicsit szokásos célszemélyei ellen, tán meg sem tudtuk volna, hogy kitűzték a pont egy éve alvó ügy tárgyalását. Tavaly március 4-én Mezőlaki bíró összehívott egy ún. előkészítő ülést, s tudatta az érdekeltekkel, hogy az egész históriát visszautalja a nyomozóhatósághoz – vagyis a megyei rendőrséghez –, mivel a nyomozati jegyzőkönyvekből hiányoznak a kellő jogi felvilágosítást igazoló gyanúsítotti nyilatkozatok.