1991–92 fordulóján ugyanis az ÁVÜ úgy kötött szerződést a vevő Szojuzruda–Nuevometal konzorciummal, hogy hiányoztak a garanciák a Dimag-részvények ellenértékének behajtására. Később sem igen erőltette az ÁVÜ a vételár megfizetését. Csepi Lajos, az ÁVÜ volt ügyvezető igazgatója a Magyar Hírlapnak nyilatkozva elismerte az utóbbi vádat, mondván: a pénzbeszedéssel szemben a foglalkoztatás szempontjait részesítették előnyben. A rossz szerződés miatt viselt felelősséggel viszont az a baj, hogy az a két kollega, aki megkötötte, már kikerült az ÁVÜ kötelékéből.

A Fidesz is, az SZDSZ is úgy ítéli meg, hogy liberális koalícióra van szükség. Ugyanakkor érzékelhető a széttartás a további koalíciós partner kérdésében. Majdhogynem úgy vetődik fel a kérdés: Boross vagy Nagy Sándor? Valóban közülük kell választanunk?

Adam Michnik egyszer úgy válaszolt egy hasonló kérdésre, hogy a maga részéről Marlene Dietrichet választja. De persze a kérdés komoly. Mi tartjuk magunkat ahhoz – amit egyébként Pető Ivánnal egybehangzóan szoktunk mondani –, hogy a liberális blokknak mindkét irányban nyitottnak kell lennie.

Révész igazságkereséséről már írtunk (Beszélő, jan. 27.). 1981-ben nem tért haza bécsi útjáról, disszidált. Ausztráliába vágyott. A bevándorlási kérelmét elfogadták, csak a beutazó vízumra várt. Pénze azonban gyorsabban fogyott, mint ahogy az ausztrál hatóságok dolgoztak. Így az Intora piackutató cégnél vállal alkalmi munkát: a Szabad Európa Rádió magyarországi hallgatottságát vizsgáló kérdőíveket tölt ki – „hasból”.

Időközben ausztriai tartózkodási engedélye lejárt, égett a lába alatt a talaj. Egy nap ismeretlen magyarok jelentek meg nála, akik elcsalták tőle az útlevelét.

Régen beteges, urbánus és kozmopolita táncdalfesztiválokat rendeztek, most pedig egészséges, vidéki, magyar táncdalfesztivál folyik. A beteges, urbánus és kozmopolita magyarok 1966-ban 140 ezer, 1967-ben 650 ezer, 1968-ban 530 ezer szavazattal élték ki lefojtott választókedvüket. 109 ezer szavazatot kapott a zsűritől elnyomott Kovács József (Jöjj vissza hozzám!), 101 ezret Aradszky László (Annál az első ügyetlen csóknál…) és 86 ezret Poór Péter (Utánam a vízözön…).

A televízió dolgozóinak lapja, a Telehír különkiadványaként Láng Tamás főszerkesztésében – lapzártakor még nem ismeretes következményekkel – megjelent egy dokumentumkötet East Side Story címmel, ami sok mindenről sok mindent elárul, csak önmagáról semmit. Lehet (legalábbis elvben, gyakorlatilag nemigen) egy megadott körben minden dokumentumot közreadni, s akkor a szerkesztő néma maradhat.

Az Ó utca 24. épületének privatizációja 1991-ben kezdődött, a ház 1992 novemberében vált többségi magántulajdonú társasházzá. Ekkor tartotta első ülését a társasház közgyűlése, ekkor adta át az IKV a ház kezelői jogát, és ekkor bízták meg a Minoritás Bt.-t ugyanezzel. Mára a 29 lakásból 22 lakást vettek meg a lakók, az önkormányzat azonban nemcsak a maradék 7 lakást tartotta meg, hanem az általános terézvárosi privatizációs gyakorlathoz híven egy önálló albetétként felvett pincehelyiséget is.

Divatjamúlt magyar férfiútól búcsúzunk. Ahhoz az egykor kommunista értelmiségi csoporthoz tartozott, amely a harmincas évek legelején fordult szembe a Horthy-rendszerrel, és az ötvenes évek első felében a Rákosi-rendszerrel. Olyan embertől, aki gyűlölt minden diktatúrát, és aki megjárta a diktatúrák börtöneit.

Mi indított el a szakszervezeti pályán?

Elégedetlen voltam a régi szakszervezettel, és amikor minden juttatás nélkül elbocsátották 25 munkatársamat, úgy éreztem, meg kell alapítani az új szakszervezetet. Segített ebben, hogy 1985-től (amikor pártonkívülieket is beengedtek a bíróságra) rendszeresen voltam „népi ülnök”, munkaügyi perekben. Tapasztalataimat kitűnően hasznosíthattam a kollektívszerződés-tárgyalásokon. Bár a munkavállalók helyzete ma sem változott meg gyökeresen, ma is egyedül vannak, ha bajba kerülnek.

A minap kipottyant a postaládánkból dr. Kis Gyula MDF-es országgyűlési képviselő („az Ön országgyűlési képviselője”) hírlevele, szokás szerint pártjelzés nélkül. „Tisztelt Külső-Ferencvárosi és Pestszenterzsébeti Polgárok! Három évvel ezelőtt Önök juttattak engem a Parlamentbe” – írja a képviselő úr. Mi tagadás, mi külső-ferencvárosi és pestszenterzsébeti polgárok agyon vagyunk képviselve az Ország Házában, mivel az itteni győztes, Zacsek Gyula mellett a második és a harmadik helyezettet, Orbán Viktort és Szabó Miklóst is felvették vigaszlistán Szabad tanár úr osztályába.

A közalkalmazottak bértáblája eredetileg a szolgálati időt és az iskolai végzettséget honorálta, bár a „kiemelkedő munkát” végzők bérét is feljebb ugraszthatta az érintett intézmény vezetője. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény novemberi módosítása azonban egy – a legmagasabb fizetési (F) kategóriába történő átsorolás feltételei között szereplő – fél mondatot kihúzott az eredeti törvényből. Így ma a pedagógus végzettségét csak a munkája ellátásához szükséges mértékben kötelező elismerni, „azzal összefüggésben” nem.