Beszélő: Mit tartalmaz az MSZOSZ és az MSZP nagy felzúdulást keltő választási megállapodása? Van-e egyáltalán írásos változata?

Bársony András: Még nincsen. Nyilván lesz, mert egy együttműködést célszerű nemcsak szájhagyomány útján, hanem valamilyen rögzített formában is dokumentálni. De valóban érdekes, miért váltott ki kisebbfajta felháborodást, értetlenséget, hogy egy szakszervezet és egy párt együtt indul a választáson. A parlament megalakulása idején a szakszervezetek deklarálták abszolút pártsemlegességüket, így a választások összehoztak egy értelmiségi parlamentet.

A két szabad demokrata képviselő, dr. Szigeti György és Solt Ottilia egy esélyegyenlőségi törvényjavaslatot terjesztett elő. Meghatározásuk szerint a fogyatékosság „olyan testi vagy szellemi hiány vagy fogyaték, amely az embernek tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való részvételben”. E tartós hátrányt le kell küzdeni, hiszen a fogyatékos embereknek joguk van ahhoz, hogy az egészséges emberekkel azonos eséllyel vehessenek részt a közösség életében.

A totalitárius diktatúra a nyílt, brutális erőszak jelképe volt, amellyel szemben az erőszak-ellenességet és az erőszakmentességet hangsúlyozó alternatív mozgalmak jelentős erkölcsi többletet képviseltek. Kétségtelen, hogy ezeket a mozgalmakat az akkori demokratikus ellenzék is támogatta, fellazítva ezáltal azokat az előítéleteket, amelyek a közfelfogásban, de a hagyományos politikai felfogásban is mélyen meggyökeresedtek.

Beszélő: Hogyan született egyáltalán a javaslat ötlete?

Wachsler Tamás: Az elmúlt két év során rendkívül jó munkakapcsolat alakult ki a közgyűlés apparátusával. Kiderült: az alapszabály nem tiltja, hogy a társult delegációk tagjai határozati javaslattal éljenek. Innen jött az ötlet.

Beszélő: Kikkel egyeztetett az előkészítés során?

– Elgondolásunkat egyértelműen támogatta a Külügyminisztérium. Simonyi Andrással, a brüsszeli NATO-misszió munkatársával a tárgyalások minden fázisában egyeztettük, mi az, ami még elfogadható, és mi az, ami már nem.

Előadás


Történelmi lecke… no kinek is? – kérdem magamtól, amikor már a harmadik csoport tinédzser húz kifelé a teremből, az előadásról. Nem feltűnő sietséggel, úgymond „durván”, csak nagyon rutinosan. Megvárják, amíg az előadó kortyol, igazít, kikeveredik a körmondat szövevényéből, aztán húznak, mint a vadlibák. Óvatosan kifele. Jóarcú tinik, 1993. október 26-án délben, Mosonmagyaróváron. Egy történelemtanároknak szánt történészkonferencia, a városi könyvtár nagytermében.

Történelemtanár azonban sokkal kevesebb akad ezen az előadáson, mint tini.

Beszélő: A Magyar Televízió nézettségi adatait már majdnem húsz éve mérik, a ti irodátok 1991 tavasza óta létezik. Hogyan használták ezeket az adatokat a múltban, a közelmúltban és most?

Jakab Zoltán: A múltban szinte sehogy, és ez azóta sem sokat változott.

Beszélő: Pedig a televízió az változott éppen eleget. Tavaly is megváltoztatták a műsorstruktúrát, idén is megváltoztatták. Ti ehhez nem szóltatok hozzá?

J. Z.: Nem kérdeztek, de azért hozzászóltunk.

Kincs, ami nincs

Mindmáig titok, hogy mennyit ér a szakszervezeti összágazati vagyon, sőt a pontos összeget valószínűleg soha nem is fogjuk megtudni. Az Állami Számvevőszéknek elküldött elszámolások könyv szerinti értékei elavultak, és egy-egy ingatlan felértékelési költsége általában az ingatlan értékének egy százaléka, amit azonnal és készpénzben kell fizetni. A postás-, a vasas-, a bányászszakszervezetek több mint egymilliárdos vagyonának felértékeléséért nem fog tízmilliókat áldozni az illető ágazat, főleg akkor, ha ez nem áll érdekében.

Például: A Magyar Rádió rádióújságja szerint a Petőfi rádióban hétfőtől péntekig délelőtt-délután Euro-Kalauz lesz, és tippeket kapnak a hallgatók „a boldogulásra itthon és Európában” (?). A Vico lapja az eurotippek helyett Helykeresőt és Apró-cseprőt ígér. A Gordius-műhely a piros műsor szerint (ez a Magyar Rádióé) hétfőn este a muslicákról mesél majd, a kék műsor szerint (ez a Vicóé) „Az emberiség nagy kalandjáról”. A kék úgy tudja, hogy kedden délelőtt a Bartókon Szabédi László elbeszélését közvetítik, délután a Kossuthon Lőrincz L. László hangjátékát.

Pontosabban: a döntések tartalmilag kikezdhetetlenek az ÁVÜ szerint. Ha valaki a privatizálás során követett eljárást találja törvénysértőnek (mondván például, hogy az ÁVÜ nem időben hirdetett meg egy pályázatot, vagy nem a kiírásnak megfelelő szempont szerint döntött), akkor természetesen perelheti a vagyonügynökséget. De az nem vitatható a törvény előtt, hogy miért adott el egy céget bagóért, vagy miért ítélte az egyik pályázónak, holott a másik nagyobb összeget kínált érte.

Beszélő: Egy egész ünnepségsorozat jegyében telt a 60. születésnapja. Az első estén ’56-os barátai körében ünnepelt, itt a lakásán. Tudom, hogy az 50. születésnapját is így ünnepelte, holott akkor az veszélyes mulatság volt, mert akár összeesküvéssel is vádolhatták magukat.