Széman Zsuzsa: Az állam azt mondja, hogy szerveződjetek csak, ti civil szervezetek, én nem gátollak benneteket, mint az előző rendszer, van bajom elég, vállaljatok át belőle, amennyit csak tudtok. Az állam tehát beleegyezését adja, csak garanciákat nem ad. Nem ad törvényi garanciát és pénzügyi garanciát. Hiányzik az úgynevezett nonprofit törvény, és hiányzik a normatív finanszírozás.

Beszélő: Milyen normák alapján ítéli meg a bizottság az emberi jogok helyzetét?

– Genfben elsősorban azt ellenőrzik, hogyan hajtják végre az ENSZ egyes tagállamai a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, amelyet a világszervezet 1966-ban fogadott el. A tagállamok öt-hat évenként tesznek jelentést. A meghallgatáson nem lehet megbukni, de feltesznek nyolcvan-száz kérdést, és ha az ember nem tud mit mondani, vagy kitérő válaszokat ad, érzékelheti, hogy baj van. Ez a mostani a harmadik magyar jelentéstétel volt.

A piaci árusok, akik nagy tételben és a zárt boltoknál olcsóbban értékesítik portékájukat, déltől többnyire fokozatosan engednek az árból. A vásárlási rituálé része bizonyos fokú „alku” is; a szokványos szóváltás után a vásárló tíz forintért kaphat három darab négyforintos paprikát. Kmetty szerint mindez a múlté: az új jogszabály hatálybalépését követően az árus akkor csökkentheti az árat, ha a már eladott áruról leltárt készít, és az árváltozás tényét két független tanú által aláírt hiteles jegyzőkönyvben rögzíti.

Négy feltétel

Melyek azok a pontok, amelyekből nem engednek? – kérdeztük a hétfői forduló előtt Filipsz Lászlótól, a téeszeket tömörítő MOSZ (Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége) titkárától. Négy bizalomerősítő intézkedésből nem enged a MOSZ – hallhattuk. Először is az „aki vet, az arat” elvéből, amit a MOSZ úgy értelmez, hogy a kormány garantálja a jelenlegi földhasználók (azaz a téeszek) számára, hogy nem éri őket veszteség a kiadandó földeken végzett munkák miatt.

A kábel kelendő, alkalmas kötegekbe rendezve még inkább, tehát arra is szükség van, aki konfekcionálja. Mert ezt a munkát nem lehet gépesíteni, illetve biztosan lehetne, csak az túlontúl drága. S ez itt a lényeg, a drágaság. A munkaerő ára.

Gyárat avattak Móron, s azért itt, mert Mór Magyarországon van. Messze a Michels cég Észak-Rajna-Vesztfáliában lévő anyaüzemétől, ahol ugyanezért a munkáért a többszörösét kell kifizetnie a tulajdonosnak.

A gyárudvaron takaros sátrakat állítottak fel a jeles alkalomra. Tálcákon falatnyi szendvicsek, pezsgő, üdítő, kávé.

Ezzel persze bizonyára túl szigorúak vagyunk hazánk és a térség országainak politikusaival szemben, miként azzal is, ha azt állítjuk, hogy kicsit hosszú volt a közel három és fél év, amíg az említett kiválóságok rájöttek, hogy a Pentagonáléra, majd Hexagonáléra, végül pedig Közép-európai Kezdeményezésre keresztelt csoportosulás gazdasági és politikai értelemben nem igazán működőképes.

Az egykoron ideológiamentes gazdasági együttműködésre szolgáló fórum eredeti formáját két fontos tényező kezdte ki.

A törvény lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szól. Az elnevezés első része arra utal, hogy a jogszabály a lakás- és helyiséggazdálkodás kereteit kívánja rendezni, a második része viszont éppenséggel a gazdálkodás lehetőségétől fosztja meg az ingatlanok jelenlegi tulajdonosait, az önkormányzatokat.

A törvény egyrészt drasztikusan szűkíti a bérlők eddigi kvázi tulajdonosi jogait, tehát megfosztja őket bérlakásuk korábbi de facto vagyoni értékétől.

Amint ismeretes, a pénzügyminiszter tavasszal, a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalásairól hazatérve, amellett tett hitet, hogy a közalkalmazottaknál szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat, s e tételét építette be a július elején benyújtott ’94-es költségvetési tervezetébe is (Beszélő, május 22. és július 10.). E szerint az eltökélt terv szerint egy évvel elhalasztanák a közalkalmazotti törvényben ’94.

Magyarországon még nem volt rá példa, hogy egy etnikai csoport politikai demonstráció keretében hallassa hangját emberi és kisebbségi jogainak védelmében.

– A kormánypárti képviselők nem szavazták meg a bizottság felállítását, egy sajtótájékoztatón le is szögezték, hogy ez a képviselőcsoport semmilyen felhatalmazással nem rendelkezik, tagjai csak egyéni képviselői jogaikkal élhetnek. Így igazán bizonyító erejű dokumentumok, belső utasítások, felvételek, levelek beszerzésére a jogosítványaink kevésnek bizonyultak. Nem foglalkozhattunk a személyi felelősség kérdésével, illetve a feltételezett szándékokkal sem.