Nagyon időszerű és fontos feladatra vállalkozott Valkó János, amikor atomfizikusként szükségét érezte, hogy feltegye a kérdést: szükség van-e atomerőműre? Aktuálissá teszi a vizsgálódást, hogy szinte naponta olvashatunk új – vagy régi – energetikai elképzelésekről, és közte francia, kanadai, német vagy amerikai, előnyösnek mondott pénzügyi energiaexport hitelkonstrukcióba csomagolt magyarországi atomerőmű-létesítési ajánlatokról.

Az első kérdés, mondja Valkó, kell-e a következő 5-10 évben a meglévőnél több energia, szükség van-e egyáltalán új erőmű építésére.

A közelmúlt egymást kergető politikai eseményei csaknem elfeledtették, hogy a Kádár-korszak katasztrófa-beruházásainak legnagyobbikáról, a bős–nagymarosi vízlépcsőről még mindig nincs végleges döntés. Az utolsó napokban azonban mintha újból gyorsabb mozgásba lendültek volna az események. Ismert Duna-védők több napilaphoz is eljuttatták felhívásukat, melyben súlyos pénzügyi visszaélésekre hívták fel a figyelmet. Többek között a következőket állítják:

„A tények: sem dr.

Az atomenergiával kapcsolatban többnyire végletes nézeteket, elfogult véleményeket lehet hallani. A szakmai érvelések helyességéről nemcsak a közvélemény, de valószínűleg a döntéseket hozó testületek tagjai sem tudnak közvetlenül meggyőződni.

A nagy választási csatározások közepette szinte észrevétlen maradt, hogy a főhivatású zöld pártokból senki sem jutott be a parlamentbe. Igaz, más pártok jelöltjeként ott ülnek majd a főházban olyan régi, elkötelezett környezetvédők, mint mondjuk Rott Nándor a kereszténydemokratákról, Szeleczky Zoltán a Fórumtól vagy az ófalui „atoműző”, Wekler Ferenc, aki az SZDSZ-hez áll közel. Ott lesz majd a kisgazda Dragon Pál, a ’88-as „zöld csúcsesztendő” demonstrációinak legfőbb vezénylője. Lesznek tehát környezetbarátok az új parlamentben.

Az első lényege a következő: a kiáradó vizet a lehető legnagyobb területen kell szétteríteni, majd apadáskor gondoskodni kell arról, hogy a mederbe visszafolyhasson. Erre az alapelvre épült a középkori Magyarország vízgazdálkodása. A vizek szétvezetését egy kiterjedt „fokrendszer” oldotta meg. A fok mellékágszerű bemélyedés egy folyó árterén. Középkori okleveleink egy része, valamint a fokok elnevezései és elhelyezkedésük rendszeressége arra utal, hogy mesterséges csatornákról van szó, amelyek célja az áradó víz szétterítése, majd a levonuló ár nyomán visszavezetése volt a mederbe.

az Ember mértéke a Föld
a Föld mértéke az Ég
az Ég mértéke az Út
az Út mértéke meg csak úgy
adódik

tao te king 25

Karátson Gábor: Azért fordítottam így, mert az Útnak, a taonak tulajdonképpen nincs mértéke. De az emberben megjelenhet az Út, „csak úgy”. Ha az ember képes a tökéletes spontaneitásra.

Beszélő: Mi még, az Út legelején, semmiképp sem vagyunk képesek erre. Úgyhogy csak szép sorjában! Karátson Gábor, festőművész, író-, bölcselőféle.

Legyen-e metró Kelenföld és a Belváros között? Hogyan lehet olcsóbban egy gyorsvasúti hálózatot kiépíteni Budapesten? – Ezektől a kérdésekről a közelmúltban több alkalommal olvashattunk a Beszélőben, összekötve a világkiállítás közlekedésének kérdésével is. A kérdésekre adott válaszok és javaslatok zömét azonban szakmailag erősen vitathatónak látom.

Tisztázzuk az elveket!

A következő kérdéseket tartom szükségesnek feltétlenül tisztázni:

1. Hol indokolt metróvonalat, illetve gyorsvasúti vonalat építeni?

Miközben a választási főporondon újdonsült politikai titánjaink és gigászaink vetélkedtek szépséges Pannóniánk kegyeiért, a melléktereken már az érett demokráciákra oly jellemző szellemi dolce vita is jogait követeli.

Charles Messier, a híres üstökösvadász, kétszáz éve még Párizs szívéből is rengeteg üstököst fedezett fel kicsiny, néhány centiméter átmérőjű távcsövével. Ma már felfedezéseinek megismétléséhez Kecskeméten is legalább félméteres távcsőre lenne szükség.

Napjainkban egyre kevesebb embernek adatik meg, hogy a csillagos ég varázsait megismerje. A sötét égi háttér is egyfajta természeti ritkasággá lett. Már hazánkban is létező probléma a fényszennyezés.

A hatalmas méretű urbanizáció, a népesség városokba áramlása maga után vonta a közvilágítás gyors növekedését.

A főváros közlekedéshálózatának a szerkezetét legdrágább elemének, a metróhálózatának az átalakításával kell kezdeni.

Létezik az 1-es metró, a kisföldalatti. Úgy jó, ahogy van. Megépült ezután a 2-es számú metróvonal – ezzel már problémák vannak. Belváros alatti állomásainak kijáratai szűkek, újabbakat akarnak építeni.