Vasárnap véget ért minden idők legnagyobb méretű konferenciája, az ENSZ égisze alatt megrendezett környezetvédelmi és fejlesztési konferencia. A szervezőket nem lehet álszerénységgel vádolni: célul nem kevesebbet tűztek ki, mint egy olyan stratégia kidolgozását és nemzetközi elfogadtatását, amely egyfelől biztosítja bolygónk megmentését, tehát az emberiség túlélését, másfelől pedig a Föld minden lakójának jólétét. Ilyen stratégiát a konferencia nem dolgozott ki. Tehát sok hűhó semmiért?

A konferencia eredményességéről erősen megoszlanak a vélemények.

A Kárpát-medencében négy atomerőmű üzemel, illetve áll beüzemelés alatt. Szlovákiában – Nagyszombat és Léva közelében – két db.

Atomra nem alkuszunk!

Ventilla Gábor az atompártiaktól szokatlan őszinteséggel vállalja fel a Beszélő április 11-i számában megjelent írásának utolsó mondatában, hogy egész gondolatmenete megdől, ha annak egyetlen eleme kétségessé tehető. A helyzet sajnos ez: alig van olyan gondolat a cikkben, amelyik tágabb perspektívában is megállja a helyét.

Beszélő: Mi az a csallóközi régió? Közigazgatási egység?

– Nem, hanem 89 csallóközi város és község érdekvédelmi egyesülése, teljesen önkéntes alapon. Franciaországban is gyakori, hogy nem egészen a közigazgatási felosztást lefedve, kisebb-nagyobb számban regionális egységet alkotnak, közösen tárgyalnak pl. úthálózat-fejlesztésről, szemétföldolgozásról vagy kulturális ügyekben.

A mintegy százfőnyi hallgatóság között három tucatnyian ültek az egykori pártbizottsági nagyteremben a Duna két oldalának polgármesterei és alpolgármesterei. Önmagában is figyelemre méltó fejlemény, hogy az általuk képviselt települések régiókba, területi érdekvédelmi tömörülésbe kezdenek szerveződni: a túlparton működik a csallóközi régió (lásd alábbi interjúnkat), a magyarországiak pedig az Esztergom–Dorog, a Komárom–Ács térség, valamint a szigetközi régió képviselőiként csatlakoztak a Duna-menti önkormányzati szövetség előkészítőihez.

Ha volna egy csepp eszünk…

és mernénk reálisan értékelni a helyzetünket, akkor már építenénk az új atomerőművünket.

Mert mi a helyzet? A helyzet az, hogy az atombombának köszönhetjük a harmadik világháború elkerülését. Pontosabban: a józan ész az atombombákkal együtt már képes volt megvédeni a békét. No persze, nem ingyen: a bombák rengetegbe kerültek. Ennek az ágnak egy kicsiny összetevője az emberekben keltett irtózás mindentől, ami „atom-”.

Mennyire szennyezett Budapest levegője?

A televízió, a rádió és az újságok gyakran közlik, hogy a fővárosban a levegő szennyezettsége milyen mértékben haladja meg az egészségi normát. Valójában azonban ez az információ rendkívül félrevezető.

A sajtóban közölt normák 30 perces időtartamra vonatkoznak, azaz arra az esetre érvényesek, ha valaki ennyi ideig lélegzi be az adott szennyező anyagot. A hosszabb időtartamra vonatkozó (pl. a 24 órás vagy az éves) normák ennél jóval alacsonyabbak.

Beszélő: Az ember kezdi úgy érezni, hogy Európának ezen a tájékán legszebb rémálmaink is valóra válhatnak.

Hittem, hogy Grósz Disneylandjének ötletét az előző politikai rendszerrel együtt kidobják. Tévedtem. Most itt van helyette a Honfoglalási Disneyland.

A bécsi kezdet

1989-ben, a szakszervezeti Liga révén belekeveredtem egy találkozó szervezésébe a bécsi Expo-tervezők és az akkor még gyengécske politikai pártok között. Mint a parlamenti képviselők dunai hajókáztatásánál, ugyancsak kitettek magukért a nagymarosi vízlépcső ügyében a bécsiek. Két napig parádés vendéglátást adtak.

Kiszely Károly cikke ismét hűti azokat a reményeket, amelyeket környezetünk felelős és intelligens védelmének előbb-utóbb csak-csak bekövetkező kezelésmódjához fűzni lehet. A támadókedv és a nosztalgia populista elegye megint csak az „utóbb” esélyeit látszik növelni.

A szerző által felhozott bevezető példa, a Duna-parti golfpálya ötlete alkalmas lehet rá, hogy néhány üzletembert, néhány sportembert és néhány száz szintén golfozni óhajtó – mondjuk ki – hazai parvenüt kivéve mindenkit talpra ugrasszon; csak a testünkön keresztül!