A jelenlegi koncepció alapján az adott külső és belső gazdasági feltételek mellett nem szabad világkiállítást rendezni Budapesten. A szabad választások után összeálló parlament két reális lehetőség között választhat.

A lobbyk „terhétől” a jól működő parlamentarizmus sem szabadulhat. A pártok támogatói – a szavazók – joggal tesznek javaslatokat képviselőiknek, s méltán kérhetik számon érdekeik képviseletét. A két legbefolyásosabb lobby: a vállalkozói, mely gazdasági hatalma révén gyakorol nyomást a honatyákra és a kormányra; valamint a szakszervezeti, mely nagy tagsága révén teszi ezt. Ha a képviselők vagy a kormányzó politikusok nem e csoportok elvárásai szerint lépnek föl, a lobbyk az anyagi és szavazati támogatás megvonásának kilátásba helyezésével tudnak hatást elérni.

Tiltakozás ide, demonstráció oda, nyeljük a füstöt, benne az ólmot, a nitrogénoxidokat, a karcinogén szerves vegyületeket és még ki tudja, mi mindent. Nemsokára készen lesz ugyan az új levegőminőség-mérő hálózat a fővárosban, és akkor az illetékesek ígéretükhöz híven szükség esetén elrendelik majd a szmogriadót. A valódi megoldások, egy jól működő tömegközlekedési rendszer, a városokat, településeket elkerülő transzportutak, a személygépkocsi-park megfiatalítása, modernizálása egyelőre váratnak magukra. Azokról a másutt már bevált megoldásokról, mint a katalizátorok, nem is beszélve.

Világkiállítás


Nyakig ülünk az adósságokban, eladósodott itt mindenki, a családok, a vállalatok, az államkassza egyaránt. Az utóbbi még külföld felé is jócskán. A pénzköltészeti jogosítványok osztogatása boldognak-boldogtalannak, tragikus helyzetbe hozta az országot. Erre már rájöttek a döntéshozók is. Megkezdett nagyberuházásokat állítottak le, fogtak vissza. Mindez persze azt is jelenti, hogy szerződések sorát rúgják fel (valójában egyoldalúan), több-kevesebb sikerrel érvelve, hivatkozva a helyzet megváltozásától kezdve az égvilágon mindenre.

Dorogon megépült és megkezdte a próbaüzemelést az a gyógyszeripari hulladékégető, amelynek beruházási tervét még 1985-ben hagyták jóvá. A hír aligha érdemelne figyelmet, ha nem éppen ehhez az üzemhez kapcsolódna a 80-as évek egyik legnagyobb környezetvédelmi megmozdulása.

A dorogiak nagyon nem akarták ezt az üzemet. A bányavároska 12 000-et alig meghaladó lakosságából több mint kétezren döntöttek úgy, hogy lesz, ami lesz, aláírják a veszélyes létesítmény ellen tiltakozó íveket. Pedig akkoriban egészen más volt a tiltakozás kockázata, mint manapság.

A HÍR: a budapesti 4. metróvonal megépítésére francia–magyar vegyesvállalat létrehozásáról írtak alá szándéknyilatkozatot csütörtökön a Közlekedési Hírközlési és Építésügyi Minisztériumban.

A KOMMENTÁR (Benyó Bertalan álláspontja a Beszélő egy korábbi cikkéből)

Majd eladjuk hétszáz millióért vagy négyszázért. De Budapest tömegközlekedését nem tudják eladni vagy bezárni! Azt cipelnie kell az egész országnak. Vagyis közel a kész helyzet, kísértetiesen úgy, mint Nagymaros esetében.

Igencsak bizarr kép fogadja azt az erdőjárót, aki a Kiskunsági Nemzeti Park orgoványi–bócsai részére téved. A helyenként ősborókás, magyar-nyáras homokbuckák között mintha valami fékevesztett düh tombolt volna.

Budapest városépítésének történetében mind e mai napig a legfontosabb szerkezetjavító lépés a Nagykörút megépítése volt, ami a szűk történelmi Belvárosba beszorulóban lévő funkciók számára világvárosi tágasságot nyitott, és ezzel döntő alapfeltételt a városépítő konjunktúrának.

Folytatása ennek a koncepciónak azonban igazából nem lett. 1950-ben hozták létre a közigazgatásilag egységes Nagy-Budapestet. Azt a reményt fűzték hozzá, hogy az előző fél évszázadban óriásira nőtt, ám meglehetősen elhanyagolt peremvárosok fejlődésének komoly lendületet fog adni.

Viharos sebességgel változott az energiapolitika az utóbbi időben. Bár a szakemberek egy része már régóta mondogatja, hogy túlzóak az energiaigény növekedéséről szóló központi elképzelések, minderről csak nemrégiben sikerült meggyőzniük a kormányt. Az új energiafejlesztési koncepció szerint 2000-ig nincs szükség alaperőműre. Vagyis a Minisztertanács moratóriumot hirdetett a paksi atomerőmű új, 2x1000 megawattos erőművi blokkjának előkészítésére.

Beszélő: Urnátorom! Itt sok mindent meg kell magyarázni. De legelőször is: fűzött-e a magyar bíróság megjegyzést a Bioszféra párttagságához?

– Nem. Tudomásul vette.

Beszélő: Mit jelentsen ténylegesen ez a tagság?

– Azt, hogy a mozgalom nem úgy lép fel a Bioszféráért, mint attól idegen, jótékony emberi erő, hanem a mozgalom által a Bioszféra küzd önmagáért. Vége tehát a paternalista, fejsimogató, feudális és kegyúri természetvédelemnek.