Fenyőünnep után golfpálya

Hallom, a pomázi Duna-part valóban európai értékű ártéri erdejére, ligeteire vetett szemet az „önkormányzat”, s helyükön golfpályát szeretne létesíteni. Minő egyedi és fantáziadús ötlet! Európa egyik legszebb ártéri ligetét meggyilkolni holmi golfpályamániáért, ami a művelt nyugati polgárnak már a könyökén jön ki, és csak megvetését váltja ki? Ez valami olyan üzlet, mint aranyat üveggyöngyre cserélni.

És mit ad Isten?

A zöldmozgalom gyökerei

Beszélő: Mikor alakultatok, milyen célokat, feladatokat tűztetek ki magatok elé?

György Lajos: Az ELTE Természetvédelmi Klub 1983-ban, szinte elsőként az országban alakult meg egy magánlakáson. Mivel egyesületi formára akkoriban nem volt mód, kezdetben „KISZ-klubként” működtünk. Szerencsére Nagy Imre, az egyetem akkori KISZ-titkára hagyott minket dolgozni. Célunk: tájékozódni, tájékoztatni, hatni! Előadásokat, táborokat rendeztünk, sajtószemléket, újságot adtunk ki. Szársomlyóért harcoltunk.

Úgy tűnik, hogy valami Szlovákiában is megmozdult. Parlamenti képviselők látogatták meg az építkezést, a pártok egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat adtak ki az ügyben, az eddig egyöntetű szlovák sajtóban megjelentek az erőművet bíráló írások, s a hírek szerint az építkezéssel foglalkozni kíván a parlament is.

Rendőrlátta építkezés

Szlovákiában rendkívül erős érdekcsoportok szorgalmazzák a vízlépcső mielőbbi befejezését és az energiatermelés beindítását.

Beszélő: Milyen állásponttal érkezett Pozsonyba a magyar küldöttség?

Valki László: Ez alkalommal is azt javasoltuk, szűntessük meg kölcsönös megegyezéssel az 1977-es szerződést, kössünk új egyezményt a keletkezett veszteségek fölméréséről és megosztásáról, a környék rehabilitációjáról és hasonló kérdésekről. Újabb szakértői véleményeket is átnyújtottunk, a másik fél azonban továbbra sem tartja megalapozottnak a magyar álláspontot.

Nem békés nyári kirándulásra gyűltek össze a romantikus dunai partszakaszra az elmúlt napokban-hetekben Somorja mellett a környező Duna-menti országok zöld-kedvelői: az Eurolánc nevű, helyi lakosok szervezte mozgalom azért szólított minden szelíd Bős ellen tiltakozót a gátakra, hogy elejét vegye az eredeti tervek véghezvitelének. Ment is mindenki a felhívások ellenére is: nehogy villongások terepe legyen a gát. Mentek például a Beszélő barátai, a Fekete dobozosok, de három munkatársukat nyomban bevitték a rendőrök. Régi jó szokásból?

Nem érdektelen azonban megvizsgálni a valós helyzetet, és a tények alapján reálisabb képet kialakítani. Ezt a célt tűzte ki az a projekt (vizsgálatsorozat), amelyet a szovjet kormány kérésére a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) végzett 1990 során, és amelynek eredményeit ez év május 21–24. között egy Bécsben tartott nemzetközi konferencián tette közzé, A vizsgálatok eredményei a közvélemény számára talán első látásra meglepőnek tűnnek, bár szakmai körökben egyáltalán nem voltak váratlanok.

Sajnos, mire meglett a Könyv, addigra azok fogyatkoztak meg kissé, akiknek szól. A romantikus, fundamentalista, bioradikális zöldekét sem kíméli a hazai mozgalmi apály. A rendszerváltás kezdetén, ’88-ban, ’89 elején még majdnem úgy nézett ki, aki nálunk nincs a kommunisták mellett, az a környezetvédőkkel, zöldekkel, ökologistákkal van. Gyorsan tisztázódott azonban, hogy ez csak egy időszakos keveredés volt. A rákövetkező hatalompolitikai majd gazdasági tusák és leginkább a napi megélhetési gondok maguk alá temették a zöld reménységeket.

Magyarország még a Németh-kormány idejében felfüggesztette az építkezést, és döntött a nagymarosi erőmű elhagyásáról, a bősi erőmű sorsát pedig további, a korábbinál jóval szélesebb körű tudományos vizsgálatok elvégzésétől és kiértékelésétől tette függővé.

A kérdésekre választ nem, csak hangzatos szólamokat kaptunk, úgymint: az Expo infrastrukturális beruházásai környezetvédelmi szempontból is minden kérdést megoldanak, a környezet állapota csak javulni fog stb. (Különben is a zöldek menjenek vissza a fára!)

Az ilyen súlyos érvek hatása alatt meghajoltunk. Baráth Etelka annyiszor mondta már, hogy legyen ökológiai célja a világkiállításnak, hogy komolyan elkezdtünk gondolkodni, vajon miként is lehet ezt megvalósítani.

Itt van például a kiállítás eszmei mondanivalója: Híd a jövőbe.

Beszélő: Volt-e a magyar programnak nyugati előképe, mintája?

Szommer Ferenc: Sarkalatos különbség, hogy Nyugaton – ahol szinte minden országban gyártanak személygépkocsit, maradjunk most ezeknél – a környezetvédelmi előírások nemcsak szabályozták az autópiacot, hanem hosszú ideje ezek jelentik a fejlesztés legfontosabb indítékát. Azok a gyárak, amelyek nem tudtak lépést tartani ezzel a tendenciával, lemaradtak a piacon. A KGST-ben pedig, ez közismert, semmi sem késztette piaci vagy környezetvédelmi igazodású fejlesztésre az autógyártókat.