„Hallgassátok meg, hogy milyen furcsaságok voltak valamikor ebben a városban, és nyugodjatok meg, hogy apáitok is szenvedtek szerelmi kíntól, búbánattól és asszonyok tréfáitól.” (Pesti nőrabló)

„…új helyre tette az asztalon a sótartót, a paprikatartót, fogpiszkálótartót, mint valamely kis bálványokat, amelyeknek megengedtetik részt venni a közelgő ceremóniában.” (Isten veletek, ti boldog Vendelinek!)

A Magyar Remekírók legújabb kötete Krúdy Gyula válogatott novellái.

Nem az a misztikusan hangulatos mélykék, nem az a játékosan csillagfényes, mint a könyv borítóján. Koromfekete, s egyre feketébb, kihunyó csillagokkal. Oly ritkán, s az idő előrehaladtával egyre ritkábban felderengő halvány fényekkel, s egy-két, minden sötétségen átvilágító, mesebelinek tűnő csillagóriással. Néhány évtized késéssel ezt az éjszakát is végigszenvedhetjük, az Elie Wieselét. (A közelmúltban az Európa Kiadó gondozásában megjelent Az eskü című regénye is.) A máramarosszigeti vallásos s a családját rajongva szerető zsidófiúét.

Ha valaki a rendszerváltás idején oly szükséges menedzserképzés szakkönyvének hinné címe után ezt a kötetet, az bizony tévedne. De ha nem is szakkönyv, a rendszerváltástól persze nem teljesen független Acsay Judit már a változások küszöbén készített hosszú életútinterjúja Erdős Péterrel, a hetvenes–nyolcvanas évek híresen hírhedt figurájával, aki megannyi szenvedélyes vita céltáblája volt, ha nem is úgy, mint az ötvenes években a néphadsereg kiképzőtáboraiban Tito, akit ténylegesen a táblák tízes körébe rajzoltak.