Chagall-kör (VII., Garay utca 48.)
Szeptember 22.–október 13. 12–15 óra között


Életének utolsó évében találkozhattunk volna a Korányi tüdőkórházban, de az én utam egy másik kórterembe vezetett, oda siettem akkor.

Fiának, Péternek elmeséléséből tudok Róla sok mindent.

Édesanyját Lea Seelenfreundnak hívták. Mint Péter lefordította nekem, e név LÉLEKBARÁT-ot jelent.

Sokat hímzett.

A nők gyakorta foglalják el magukat ezzel a tevékenységgel valamilyen belső szép szabadság megélésének szükségleteképpen.

…azzal kezdte, hogy elszakadt. No, nem egészen, éppen csak a fedőlapjától vált meg a harmadik kézbevétel alkalmával, kiigazítván ekként a szerkesztő komolykodó szándékát, vagyis, hogy úgy nézzen ki, mint egy elit képzőművészeti album, melyet átlapozás után dísztárgyként tehetünk a polcra. Így, fedőlap nélkül egész külleme jobban megfelel a tartalomnak, olyan lett, mint egy túlfejlett mail art magazin, igaz, kissé szorosra kötve.

…és azzal folytatta, hogy nem lehetett letenni, mert lebilincselően friss, közvetlen és személyes az utolsó oldalig.

Swierkiewicz Róbert mail-art kiállítása, a Network-hálózat, július 2-án nyílt meg a budapesti Fészek klubban. Az augusztus 30-ig megtekinthető anyag bővített változata. Tartalmazza az 1986-ban Sárospatakon Reveláció címmel, majd az 1987-ben Miskolcon megrendezett kiállítás anyagát, és az 1990-ig fölgyülemlett küldeményeket.

1985 elején az akkori Filmmúzeum játszani kezdte a magyar film történetének sorozatát. Az ígéret úgy szólt, hogy levetítik mindegyik (igen, mindegyik!) rendelkezésre álló filmet. A töredékeket is. Néhány hónapig valóban ment a dolog, egy idő után azután elkezdődtek a kihagyások: néhol nyilvánvaló okokból, néhol nyilvánvalóan ok nélkül. Később csökkent az előadások száma, nehezen átlátható bérleti rendszereket vezettek be, majd pedig a sorozat rövid agónia után abbamaradt.

Ha jól emlékszem, nagyjából a nyolcvanas évek közepe óta rendeznek többé-kevésbé rendszeresen párkiállításokat; olyan tárlatokat, melyeken magyarok mellett vagy éppen velük szemben egy másik ország művészei is előlépnek. Úgy rémlik, a Fészek Galériában lett ez praxissá, s „honosodott át” onnan a Műcsarnokba, és bár másutt is meg-megpróbálkoztak ilyesfajta bemutatók rendezésével, e két hely a páros menetek igazi otthona.

A Fekete Doboz új filmje, a Hagyaték, a megszállás végóráiról tudósít, a csapatkivonás folyamatát rögzíti az első naptól, az ünnepélyes hajmáskéri búcsúztatástól. Nyilatkozik több illetékes is: Keleti György ezredes, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője a szovjet lépés politikai, stratégiai okait, összetevőit világítja meg, Burlakov tábornok, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka az elszámolás körüli nehézségekről fejti ki a jól ismert szovjet álláspontot.

A Tömeg és hatalom alig egy évvel később jelent meg magyarul, mint Canetti önéletrajzának második kötete, amelyben az író beszámol róla, milyen korán foglalkoztatni kezdte a tömeg lélektana: már húszéves korában nekifogott ennek a nagyszabású tanulmánynak az előkészületeihez. Beszámol róla, mennyire magával ragadta Frankfurtban a tüntető munkások látványa, és hogy mit élt át az 1927. július 15-i, bécsi tömegtüntetés résztvevőjeként.

Kassák Lajos ismertette „Az abszolút film” címmel annak idején Ruttmann híres avantgárd jellegű remekét, a Berlin, egy nagyváros szimfóniáját. Kassák kifejezése talán illik általában is a nehezen definiálható, „avantgárd” vagy „kísérleti” filmművészetre. Most, a könyvhétre megjelent F.I.L.M.

„Vannak dolgok, amikről csak egyszer lehet beszélni. Túlságosan személyesek, fájdalmasak, bizalmasak… túl sok mindenről egyáltalán. Olyasmiről sem, amiről egyszer pedig kellene. Így azonban rajtunk maradhat az öntudatlanság, a süket csönd szégyene.”

Ezt a Tündértanból, Vági Gábortól idéztem. Azért, hogy érzékelhető legyen, milyen szégyen marad most rajtam, rajtunk.

„A fal, amely mögött embereket tartottak fogva, az utolsó tégláig versekből épült” – írja Kundera ebben a regényben, és már ebből a meglepő kijelentésből is kiderül, hogy nem egyszerűen a „kelet-európai rendszereket” leleplező próza- és dokumentumáradat egyik darabjával van dolgunk (és kár lenne, ha a könyv elsikkadna ebben az áradatban).