Miközben az Egyesült Államok a terrorizmus elleni háborúval van elfoglalva, az Európai Unió pedig önmaga bővítésével, új világhatalom van születőben: Kína kezd azzá válni, ami a világtörténelem folyamán – két, két és fél évszázad kivételével – mindig is volt.

A nyelvtervezés „a modern nemzetállam kiépítésének részévé vált”: a modern világ egyik fő törekvése, hogy „szinonimává tegye a nyelvet és a nemzetet”.[1] A nemzetállam kialakításához, illetve a kisebbségek asszimilálásához, „láthatatlanná tételéhez” pedig egyik legfőbb eszközként az oktatást, s ezen belül is az oktatás nyelvét használják fel.

A bizalom meginog

Magyarország és Lengyelország a kommunizmus összeomlását késedelem nélkül a saját hasznára fordította. Románia erre egy véres forradalom nyomán sem bizonyult képesnek. Igaz, a forradalom még remekül bevált. Talán túlságosan is remekül. Olyannyira, hogy a legremekebb mesterfogásokat (a halottak számának drámai „túlteljesítését”, a sebtében megalkotott „dokumentumokat”, a „terroristákkal” folytatott „polgárháborút” stb.) már a nyugati sajtó sem tudta megbocsátani. S attól kezdve egymást érik a szerencsétlenségek.

„Bajuszomat egy elnökségért”

Sohasem hittem volna, hogy Lech Walesa ősz bajszának valaha hírértéke lesz, még kevésbé, hogy a lengyel elnök férfiúi dísze közvetlen munkatársai közötti vita tárgyává válik. Pedig az elmúlt héten mindkettő bekövetkezett.

Tartsd a szád!


Július 4-én a brit Konzervatív Párt parlamenti képviselői ismét John Majort választották vezérükké.

Menetelés a zsákutcában

A román–magyar alapszerződés körüli szakértői egyeztetések újabb fordulója is eredménytelenül zárult. Hiába hívta föl Horn Gyula Ion Iliescut, hiába közölte vele, hogy a magyar kormány Romániával nem köthet rosszabb alapszerződést, mint Szlovákiával, a román álláspont továbbra is rendíthetetlen. A román fél hallani sem akar a többségükben magyarok által lakott helyhatóságok speciális státusáról, autonómiáról, a kisebbségek kollektív jogairól.

Hétfőn a Román TV 1-es csatornájának külpolitikai adása is körüljárta a kérdéskört.

A szerénység csúcsa

Ne ingereljük a világot rongyrázással – vélte Jean Chrétien kanadai miniszterelnök. Így aztán a hét vezető ipari ország és Oroszország állam- és kormányfőinek halifaxi csúcstalálkozója a vendéglátók kívánságának megfelelően szerényen zajlott le: különösebb hűhó, nagy fogadások és állami bankett nélkül. Ami szimpatikus dolog, csak kár volt annyit beszélni róla.

A „Villám” után

A boszniai fejlemények árnyékában lassan, de biztosan érlelődik a horvátországi „végső megoldás” is. A boszniai horvátok hadserege, a HVO (Hrvatsko Vijece Odbrane – Horvát Védelmi Tanács), a reguláris horvátországi egységek segítségével kilométerről kilométerre igyekszik visszahódítani a szerbek által 1991-ben elfoglalt (vagy megtartott) területeket.

Szlovák abszurd dráma

A szlovákiai belpolitikai életet jól ismerő megfigyelők is eltakarják a szemüket, ha visszapillantanak az elmúlt hét eseményeire: botrány botrányt ért színvonalban alulmúlva minden eddigi skandalumot.

Mint ismeretes, a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és szatelitpártjai parlamenti vizsgálóbizottságot hoztak létre a második Meciar-kabinet tavaly márciusi bukásának „kivizsgálására”.

Felhívás embargóra

Április 30-án, vasárnap, Clinton elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok kereskedelmi embargót léptet érvénybe Irán ellen. Egyúttal felszólította szövetségeseit, hogy kövessék az amerikai példát. Clinton azt veti Irán szemére, hogy támogatja a terrorizmust, tömegpusztító fegyverek fejlesztésére törekszik és nem tartja tiszteletben az emberi jogokat.

A felhívás igen mérsékelt lelkesedést váltott ki Amerika szövetségesei körében.