Skip to main content

Extra Hungariam


Egy őrült hét


A legidősebb és legtapasztaltabb izraeliek se igen emlékeznek még egy ilyen hétre. Pénteken este a terroristák meggyilkolták a túszként fogva tartott izraeli katonát. Hétfőn államférfiak kézjegyükkel látták el a jordán–izraeli békeszerződést. Szerdán Tel-Aviv szívében nagyerejű bomba robbant egy buszban. Pénteken kijelentették: „Nem engedjük, hogy a Hamasz szabja meg a békefolyamat irányát és ütemét.” A közhangulat gyorsabban változott, mint az októberi időjárás: mint valami megbolondult inga. De azért továbbra is normális izraeliek maradtunk.


Hol az új kormány?

Mióta Meciarék megkezdték kormányalakítási tárgyalásaikat, a szlovákiai politikai életet amúgy is végzetesen megosztó szakadékok mélyebbek, mint valaha: egyelőre nagyon kicsi az esély arra, hogy stabil kormánytöbbség jöjjön létre. Mint ismeretes, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (DSZM) és a Szlovák Nemzeti Párt (SZNP) kettőse a 150 tagú parlamentben csupán 70 képviselővel rendelkezik, tehát koalíciós partnerre van szükségük.



Bill és Borisz ötödször


Az első Clinton–Jelcin-csúcstalálkozó szűk két évvel ezelőtt Vancouverben jött létre. Jelcin kérelmezőként jelent meg a kanadai városban, és hálás lehetett, hogy egy megértő Clinton nem teljesen üres kézzel engedte haza: kapott, ha mást nem is, ígéreteket ajándékcsomagolásban, valamint alkalmat arra, hogy államférfiként lépjen fel.


Bomba – páncélkocsi 1:0

A Boszniában dúló háború iránti egyre nagyobb közöny közepette csak nagyon kevesek kapták fel a fejüket azon hír hallatán, hogy a boszniai szerbek ismét megtámadták az ENSZ-csapatokat (ezúttal franciákat), és hogy válaszképpen a NATO-gépek megsemmisítettek egy szerb páncélkocsit. Az arra hivatott nemzetközi tényezők megfelelő megtorlásként értékelték az akciót, a boszniai szerbek viszont először azt próbálták elsütni, amit már néhányszor, hogy „a NATO polgári célpontot támadott”.



Haiti: Visszaszámlálás


Most, hogy az Egyesült Államok egy erősen megkérdőjelezhető kompromisszum révén ideiglenesen megszabadult a kubai menekültek gondjától, minden valószínűség szerint nekilát a haiti „rendezésnek” is. Washingtonban erre a hétre várják Clinton elnök televíziós beszédét, amelyben bejelenti a legeslegutolsó ultimátumot a Raoul Cédras vezette katonai juntának.


Zió, vázió… békemisszió

„Aligha terveztek még inváziót ennyire nyilvánosan, vertek ennyire fáradhatatlanul nagydobra” – állapította meg az Economist a haiti rezsim elleni amerikai inváziós tervekkel kapcsolatban. A katonai szempontból szokatlan eljárásnak meglett az eredménye: a haiti junta az utolsó pillanatban csak beijedt, Carter exelnök segítségével sikerült kompromisszumos megoldást találni, a már beindult inváziót Clinton lefújta, és elrendelte a békés megszállást.



Béke Észak-Írországban?

„Felismerve a jelenlegi helyzetben rejlő lehetőségeket, valamint annak érdekében, hogy erősítse a demokratikus folyamatot, és aláhúzza e folyamat sikere iránti határozott elkötelezettségét, az IRA vezetése elhatározta, hogy augusztus 31-én, szerdán éjféltől minden katonai operációt teljesen beszüntet.” Az elmúlt huszonöt év során „a világ legkitartóbb, legkönyörtelenebb és legprofesszionálisabb terrorista szervezetévé” (Economist) vált Irish Republican Army – Ír Köztársasági Hadsereg – ilyen, diplomatákat is irigylésre késztető nyelven jele



A kubai exodus

Fidel Castro, miként 1980-ban, augusztus elején ismét szabad folyást engedett a kubai menekültáradatnak: akkor 125 000 ember kelt át a 145 kilométeres Florida-öblön, a mostani adatok szerint csak augusztusban több mint 17 000 kubait halásztak ki a parti őrség hajói.



Szerbia: Lépéskényszerben


A nyári uborkaszezonra rácáfolva alaposan fölpörögtek a Bosznia körüli fejlemények. Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár a hét végén a térségbe küldte különmegbízottját, a megüresedett NATO-főtitkári poszt talán legesélyesebb várományosát, Thorwald Stoltenberget. Radovan Karadzic azonban csak azt ígérte meg, hogy hajlandó tovább tárgyalni, de ennek feltétele az adriai-tengeri kijárat az ún.


Olaszország: családi ügy?

Múlt kedden Silvio Berlusconi még magabiztosan nyilatkozta, hogy kormánya „a legjobb egészségnek örvend”. Ma már kevesen gondolják így, beleértve az olasz választókat is, akik a népszerűségi mutató olyan mélypontjára küldték miniszterelnöküket, amivel csak a líra jelenlegi árfolyama vetekszik.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon