Hol az új kormány?

Mióta Meciarék megkezdték kormányalakítási tárgyalásaikat, a szlovákiai politikai életet amúgy is végzetesen megosztó szakadékok mélyebbek, mint valaha: egyelőre nagyon kicsi az esély arra, hogy stabil kormánytöbbség jöjjön létre. Mint ismeretes, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (DSZM) és a Szlovák Nemzeti Párt (SZNP) kettőse a 150 tagú parlamentben csupán 70 képviselővel rendelkezik, tehát koalíciós partnerre van szükségük.

Egy őrült hét


A legidősebb és legtapasztaltabb izraeliek se igen emlékeznek még egy ilyen hétre. Pénteken este a terroristák meggyilkolták a túszként fogva tartott izraeli katonát. Hétfőn államférfiak kézjegyükkel látták el a jordán–izraeli békeszerződést. Szerdán Tel-Aviv szívében nagyerejű bomba robbant egy buszban. Pénteken kijelentették: „Nem engedjük, hogy a Hamasz szabja meg a békefolyamat irányát és ütemét.” A közhangulat gyorsabban változott, mint az októberi időjárás: mint valami megbolondult inga. De azért továbbra is normális izraeliek maradtunk.

Bill és Borisz ötödször


Az első Clinton–Jelcin-csúcstalálkozó szűk két évvel ezelőtt Vancouverben jött létre. Jelcin kérelmezőként jelent meg a kanadai városban, és hálás lehetett, hogy egy megértő Clinton nem teljesen üres kézzel engedte haza: kapott, ha mást nem is, ígéreteket ajándékcsomagolásban, valamint alkalmat arra, hogy államférfiként lépjen fel.

Bomba – páncélkocsi 1:0

A Boszniában dúló háború iránti egyre nagyobb közöny közepette csak nagyon kevesek kapták fel a fejüket azon hír hallatán, hogy a boszniai szerbek ismét megtámadták az ENSZ-csapatokat (ezúttal franciákat), és hogy válaszképpen a NATO-gépek megsemmisítettek egy szerb páncélkocsit. Az arra hivatott nemzetközi tényezők megfelelő megtorlásként értékelték az akciót, a boszniai szerbek viszont először azt próbálták elsütni, amit már néhányszor, hogy „a NATO polgári célpontot támadott”.

Haiti: Visszaszámlálás


Most, hogy az Egyesült Államok egy erősen megkérdőjelezhető kompromisszum révén ideiglenesen megszabadult a kubai menekültek gondjától, minden valószínűség szerint nekilát a haiti „rendezésnek” is. Washingtonban erre a hétre várják Clinton elnök televíziós beszédét, amelyben bejelenti a legeslegutolsó ultimátumot a Raoul Cédras vezette katonai juntának.

Zió, vázió… békemisszió

„Aligha terveztek még inváziót ennyire nyilvánosan, vertek ennyire fáradhatatlanul nagydobra” – állapította meg az Economist a haiti rezsim elleni amerikai inváziós tervekkel kapcsolatban. A katonai szempontból szokatlan eljárásnak meglett az eredménye: a haiti junta az utolsó pillanatban csak beijedt, Carter exelnök segítségével sikerült kompromisszumos megoldást találni, a már beindult inváziót Clinton lefújta, és elrendelte a békés megszállást.

Béke Észak-Írországban?

„Felismerve a jelenlegi helyzetben rejlő lehetőségeket, valamint annak érdekében, hogy erősítse a demokratikus folyamatot, és aláhúzza e folyamat sikere iránti határozott elkötelezettségét, az IRA vezetése elhatározta, hogy augusztus 31-én, szerdán éjféltől minden katonai operációt teljesen beszüntet.” Az elmúlt huszonöt év során „a világ legkitartóbb, legkönyörtelenebb és legprofesszionálisabb terrorista szervezetévé” (Economist) vált Irish Republican Army – Ír Köztársasági Hadsereg – ilyen, diplomatákat is irigylésre késztető nyelven jele

A kubai exodus

Fidel Castro, miként 1980-ban, augusztus elején ismét szabad folyást engedett a kubai menekültáradatnak: akkor 125 000 ember kelt át a 145 kilométeres Florida-öblön, a mostani adatok szerint csak augusztusban több mint 17 000 kubait halásztak ki a parti őrség hajói.

Szerbia: Lépéskényszerben


A nyári uborkaszezonra rácáfolva alaposan fölpörögtek a Bosznia körüli fejlemények. Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár a hét végén a térségbe küldte különmegbízottját, a megüresedett NATO-főtitkári poszt talán legesélyesebb várományosát, Thorwald Stoltenberget. Radovan Karadzic azonban csak azt ígérte meg, hogy hajlandó tovább tárgyalni, de ennek feltétele az adriai-tengeri kijárat az ún.

Olaszország: családi ügy?

Múlt kedden Silvio Berlusconi még magabiztosan nyilatkozta, hogy kormánya „a legjobb egészségnek örvend”. Ma már kevesen gondolják így, beleértve az olasz választókat is, akik a népszerűségi mutató olyan mélypontjára küldték miniszterelnöküket, amivel csak a líra jelenlegi árfolyama vetekszik.