És mégis volt Jalta!

A divatos káoszelmélet szerint komplex rendszereket azért nem lehet lineáris egyenletekkel leírni – magyarán: nem lehet megjósolni, hogy mi fog bennük történni –, mert a kiinduló feltételek parányi változásai beláthatatlan következményekkel járhatnak.

A brit kormány és az IRA

Terroristákkal nem tárgyalunk. Hány demokratikus politikus szájából hangzott már el ez az eltökélt kijelentés, s hányszor bizonyult merőben politikai retorikának? A terroristákkal való – a dolog természeténél fogva titkos – tárgyalások mégis mindig politikai vihart kavarnak, ha nyilvánosságra kerülnek.

Ez történt a múlt héten Nagy-Britanniában is. A kormánynak el kellett ismernie, hogy az elmúlt hónapokban nyitva állt egy „kommunikációs csatorna” egyes miniszterek és a Sinn Fein, az IRA politikai szárnya között.

Brandenburg: utódpárti siker

„Azoknak a bonni kormányhivatalnokoknak, akik a Nyugat-Berlin melletti Großglienickében akarnak letelepedni (miután a főváros Bonnból ténylegesen Berlinbe költözött – NL), építkezési terveiket a szavazatok 63,4 százalékát elnyerő DSZP-s polgármesterrel, Peter Kaminskivel kell majd megtárgyalniuk” – írta diadalittasan a Neues Deutschland, a hajdani keletnémet állampárt hajdani „központi orgánuma” és az állampártból lett Demokratikus Szocializmus Pártja jelenlegi szócsöve a december 5-i brandenburgi önkormányzati választások eredményeit

Négy évvel azután, hogy a liberális demokrácia eltemette a kommunizmust, hogy (majdnem) puskaropogás nélkül beköszöntött az új korszak, amelytől még mindig egy biztonságosabb, élhetőbb és, igen, jómódúbb világot várunk el: ijesztő év zárult le a nemzetközi politikában.

A fanfárokkal meghirdetett ambiciózus új világrendről nem az derült ki, hogy nem működik, hanem hogy nem létezik, hogy még nincs kitalálva. Csődöt mondtak a nemzetközi szervezetek, megméretett és könnyűnek találtatott azoknak a hatalmaknak a külpolitikája, amelyek ezeket a szervezeteket döntően befolyásolják.

Olasz „nem” a rendszerre

A vasárnapi részleges önkormányzati választások első fordulóján az olasz polgárok az első eredmények szerint a legkevésbé sem azt mérlegelték, képes-e jelöltjük csatornarendszer-építtetésre, hanem mindenekelőtt azt, képes-e helyi szinten az egész állami bürokráciát, titkosszolgálatot, igazságszolgáltatást átszövő korrupciórendszer leépítésére (erről szóló elemzésünket számunk 18–19. oldalán olvashatják).

Már a németek is?

A németek az európai integráció legodaadóbb híveinek számítanak. A politikai spektrum tiszteletre méltó tartományán belül – a heveny márkaféltő rohamoktól most eltekintve – szinte csak az egységes Európa megvalósításának hogyanjairól vitatkoznak, de magát a célt és annak nagyszerűségét nemigen ildomos kétségbe vonni. Érthető, hiszen az európaiság a Szövetségi Köztársaság legitimitásának egyik legfőbb forrása.

A NAFTA-vita az Egyesült Államokban

Mire a Beszélőnek ez a száma az utcára kerül, eldől, hogy az amerikai képviselőház jóváhagyja-e a NAFTA-t, a Mexikóval és Kanadával megkötendő Észak-amerikai Kereskedelmi Egyezményt. Ha nem; ez nemcsak Clinton elnök számára lenne nehezen kiheverhető belpolitikai kudarc, aki mindent latba vetve állt ki az egyezmény mellett.