Skip to main content

Extra Hungariam


A brit kormány és az IRA

Terroristákkal nem tárgyalunk. Hány demokratikus politikus szájából hangzott már el ez az eltökélt kijelentés, s hányszor bizonyult merőben politikai retorikának? A terroristákkal való – a dolog természeténél fogva titkos – tárgyalások mégis mindig politikai vihart kavarnak, ha nyilvánosságra kerülnek.

Ez történt a múlt héten Nagy-Britanniában is. A kormánynak el kellett ismernie, hogy az elmúlt hónapokban nyitva állt egy „kommunikációs csatorna” egyes miniszterek és a Sinn Fein, az IRA politikai szárnya között.





És mégis volt Jalta!

A divatos káoszelmélet szerint komplex rendszereket azért nem lehet lineáris egyenletekkel leírni – magyarán: nem lehet megjósolni, hogy mi fog bennük történni –, mert a kiinduló feltételek parányi változásai beláthatatlan következményekkel járhatnak.



Négy évvel azután, hogy a liberális demokrácia eltemette a kommunizmust, hogy (majdnem) puskaropogás nélkül beköszöntött az új korszak, amelytől még mindig egy biztonságosabb, élhetőbb és, igen, jómódúbb világot várunk el: ijesztő év zárult le a nemzetközi politikában.

A fanfárokkal meghirdetett ambiciózus új világrendről nem az derült ki, hogy nem működik, hanem hogy nem létezik, hogy még nincs kitalálva. Csődöt mondtak a nemzetközi szervezetek, megméretett és könnyűnek találtatott azoknak a hatalmaknak a külpolitikája, amelyek ezeket a szervezeteket döntően befolyásolják.



Brandenburg: utódpárti siker

„Azoknak a bonni kormányhivatalnokoknak, akik a Nyugat-Berlin melletti Großglienickében akarnak letelepedni (miután a főváros Bonnból ténylegesen Berlinbe költözött – NL), építkezési terveiket a szavazatok 63,4 százalékát elnyerő DSZP-s polgármesterrel, Peter Kaminskivel kell majd megtárgyalniuk” – írta diadalittasan a Neues Deutschland, a hajdani keletnémet állampárt hajdani „központi orgánuma” és az állampártból lett Demokratikus Szocializmus Pártja jelenlegi szócsöve a december 5-i brandenburgi önkormányzati választások eredményeit



A NAFTA-vita az Egyesült Államokban

Mire a Beszélőnek ez a száma az utcára kerül, eldől, hogy az amerikai képviselőház jóváhagyja-e a NAFTA-t, a Mexikóval és Kanadával megkötendő Észak-amerikai Kereskedelmi Egyezményt. Ha nem; ez nemcsak Clinton elnök számára lenne nehezen kiheverhető belpolitikai kudarc, aki mindent latba vetve állt ki az egyezmény mellett.



Már a németek is?

A németek az európai integráció legodaadóbb híveinek számítanak. A politikai spektrum tiszteletre méltó tartományán belül – a heveny márkaféltő rohamoktól most eltekintve – szinte csak az egységes Európa megvalósításának hogyanjairól vitatkoznak, de magát a célt és annak nagyszerűségét nemigen ildomos kétségbe vonni. Érthető, hiszen az európaiság a Szövetségi Köztársaság legitimitásának egyik legfőbb forrása.



Olasz „nem” a rendszerre

A vasárnapi részleges önkormányzati választások első fordulóján az olasz polgárok az első eredmények szerint a legkevésbé sem azt mérlegelték, képes-e jelöltjük csatornarendszer-építtetésre, hanem mindenekelőtt azt, képes-e helyi szinten az egész állami bürokráciát, titkosszolgálatot, igazságszolgáltatást átszövő korrupciórendszer leépítésére (erről szóló elemzésünket számunk 18–19. oldalán olvashatják).


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon