Skip to main content

Extra Hungariam


A Whitewater-ügy – a botrány dagad


Már volt szó ebben a rovatban Whitewatergate-ről (Beszélő, 1994, 7. szám), arról a Clinton elnök tekintélyét aláásó, egyre átláthatatlanabbá váló ügyről, amely Nixon dicstelen bukásának rémképét idézi fel nem egy megfigyelőben. A hét végén újabb csapás érte Clintont: az üggyel kapcsolatban tanúsított „nem helyénvaló” magatartása miatt lemondásra kényszerült legfőbb jogi tanácsadója, Bernard W.


Vissza az alapokhoz

Tavaly októberben a brit konzervatív párt országos értekezletén John Major kiadta a jelszót: a kormány, a párt, az ország „térjen vissza az alapokhoz”, vagyis a „hagyományos” konzervativizmus alapértékeihez. Hogy mire gondolt? Valószínűleg nem egészen arra, amire a pártértekezlet azon résztvevői, akik a lehető legnagyobb lelkesedéssel fogadták a bejelentést.



Nem érv többé, hogy „nem tudtam”


A hebroni vérfürdőt mindenki elítéli, pedig erre nem mindenkinek van erkölcsi alapja. Nincs joguk elítélni azoknak, akik úgy beszélnek „az ősi föld jussáról”, mintha másoknak nem is lehetne jussuk az ősi földjükhöz. Nincs joguk elítélni azoknak a vallásos fanatikusoknak, akik szerint Isten elleni bűn kiüríteni az egyszer kezünkbe került területeket.


Whitewatergate

A szokásos washingtoni politikai csatározások zaja – a demokraták és a republikánusok lelkesen civódnak az egészségügyi reform, a költségvetés, az adózás, az oroszpolitika, a Bosznia-politika és más köznapi dolgok fölött – egyelőre elnyomja azt a háttérmorajt, amit egy lassan botránnyá dagadó ügy okoz.



Gamszahurdia búcsúja


A szinte élete végéig súlyos szerepzavarral küzdő grúz exelnök – aki híveivel, sőt családtagjaival is Messiásnak hívatta magát, évekig harcolt Moszkva ellen, megteremtette a grúz szamizdatot, de lepaktált a KGB-vel, és keblére ölelte az 1991-és augusztusi puccs keményvonalasait képviselő szovjet tábornokot – egyszerre tragédiába és bohózatba illő halálával is hű maradt önmagához: lapzártánkig több mint féltucatnyi verzió terjedt el arról, mikor, hol és hogyan távozott az életből 54 évesen az 1992 áprilisában 97 százalékos szavazati aránnyal


Atlanti vihar

Hiábavaló volt a brit diplomácia minden erőfeszítése: Gerry Adams, az IRA nevű ír republikánus terroristaszervezet politikai szárnyaként működő Sinn Fein főnöke megkapta az amerikai vízumot, és a múlt hétfőn két éjszakára birtokba vehette (humora az van) a Shlomo Brezhnev névre foglalt lakosztályt a New York-i Hotel Waldorf Astoriában.



Algéria: üdvösségre várva

Az Algírtól 20 kilométerre fekvő tengerparti villanegyed központjában, a Club des Pins épületeiben január 25–26-án megrendezett Megbékélési Konferencia lényegében eredménytelenül zárult.

A tanácskozás sikertelenségét már megnyitása pillanatában meg lehetett jósolni, hiszen végül szinte az összes jelentősebb algériai politikai erő a tárgyalások bojkottálása mellett döntött.

A kudarc egyik legfőbb oka az, hogy a betiltott Iszlám Üdvösségfront utódszervezetei egyáltalán nem reagáltak a kormány közelmúltban tett, illetve beígért béké







Eszik, nem eszik

Clinton elnök európai útja nem fogja megelégedéssel eltölteni a lengyeleket, a cseheket, és a magyarokat, akik az orosz imperializmus feléledésétől félve a NATO védelmét követelik – hangzott a világsajtó verdiktje a múlt héten.



Jelcin érettségi vizsgája

Oroszország és az Egyesült Államok nem ellenfél többé: kapcsolatuk az „egyenlőségen, kölcsönös előnyökön és egymás nemzeti érdekeinek kölcsönös elismerésén alapuló, stratégiai partnerség érett szakaszába lépett” – idézi az orosz sajtó Jelcin „érettségi bizonyítványának” záradékát, az orosz–amerikai csúcstalálkozó után kiadott Moszkvai Nyilatkozatot.



Zsirinovszkij Bulgáriában

Zsirinovszkij győztes orosz pártvezér a látszattal ellentétben nem hódítani ment Bulgáriába, bár széltében-hosszában hangoztatta, hogy ideje visszacsatolni „bölcsőjéhez” az „egykori 16. köztársaságot”, a lényeg azonban – egyelőre legalábbis – más volt: a „szláv kultúra” és írásbeliség bölcsőjénél tisztelegve, új oldalról próbálta megtámogatni ideológiáját.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon