Olasz kormánytotó

A Berlusconi vezette jobboldali koalíció nem bírt ki kormányon teljes kilenc hónapot. Az első olasz köztársaság politikai viszonyait alapul véve ez nem is botrányosan rossz eredmény: körülbelül ennyi volt a második világháborút követő fél évszázadban az olasz kormányok szavatossági ideje. Csakhogy Olaszországban többek között éppen azért került sor alkotmányváltoztatásra, mert az olaszoknak már elegük volt a rituálisan ismétlődő kormányválságokból.

A vád tanúja


Thrillerek készülnek ilyen anyagból: adva van egy halálában mítosszá vált politikai aktivista; egy radikális vallási-politikai szekta és széles körben indulatokat keltő vezére; egy harminc évvel ezelőtt elkövetett, nem minden részletében felderített gyilkosság; egy apja halálát állítólag feledni és megbocsátani nem tudó fiatal nő; egy gyanús rendőrspicli; egy állítólagos gyilkosságra való felbujtás.

Két héttel ezelőtt a Minnesota állambeli Minneapolisban vád alá helyezték Qubilah Bahiyah Shabazzt, az 1965-ben meggyilkolt fekete polgárjogi vezető, Malc

Milyen fontos események történtek 1994-ben a nagyvilágban? Hogy sok minden történt, ahhoz nem fér kétség. Állam- és kormányfők csúcstalálkozókon vettek részt, diplomaták diplomáciai alkukat kötöttek, polgárok szavazataikkal politikusokat büntettek és jutalmaztak, háborúk folytak, tömeggyilkosságokat követtek el, békekezdeményezések születtek és holtak hamvukba. Summa summarum: a lapok külpolitikai rovatai naponta megteltek.

De fontos volt-e, ami történt? Releváns múltja lesz-e 1994 – néhány esemény ebből az évből – valami távolabbi jövőnek? És kinek a jövőjéről beszélünk?

Elszállt remények

Nem sok jót lehet mondani, de azt el is mondják sokan, sokfelé („elharsogják Kelettől Nyugatig”).

Két-három évvel ezelőtt a nemzetközi helyét újra kereső Oroszország még talán szemet hunyt volna Magyarország és a hasonló helyzetű közép-európai országok NATO-felvétele fölött.

Kormányon a szabad kőműves?

A hivatalos szlovák hírügynökség jól értesült forrásokra hivatkozva bejelentette: a végéhez közelednek a koalíciós tárgyalások a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (DSZM), valamint a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SZNP) és a szélsőbaloldali Munkásszövetség (MSZ) közt. A DSZM tíz helyet foglalna el az új kabinetben, a SZNP kettőt, a munkások pedig hármat.

Clinton és a szerbek

Ismét korai volt azoknak az öröme, akik a boszniai kormánycsapatok átmeneti harci sikereiből olyan messzemenő következtetéseket vontak le, mint hogy fordult a hadiszerencse kereke, és a két és fél éves háború kitörése óta először nem a szerbek vannak nyeregben. A derűlátók egyebek közt arra alapozták megállapításaikat, hogy a Radovan Karadzic vezette szerbek késlekedtek a válasszal, ami szintén rendhagyónak számított ebben a boszniai kavalkádban.

Végjáték Boszniában?


A NATO kétszeres bombatámadása a legnagyobb harci cselekmény Európában a második világháború óta, mégis úgy tűnik, hogy a világ végérvényesen cserbenhagyja az ENSZ egyik tagállamát, Bosznia-Hercegovinát.

A háború fejezete a bosnyák kormánycsapatok őszi offenzívájával kezdődött, s néhány hét alatt látványos sikereket hozott, főleg a bihaci zsebnek nevezett nyugati részen, amely az összekötő csoport terve szerint a muzulmánokat, illetve a horvát–muzulmán államszövetséget illetné meg.

A nyúlszívűség konglomerátuma


A múlt kedden a német Bundestag Helmut Kohlt eggyel több szavazattal a szükségesnél kancellárrá választotta. A keresztény–liberális koalíció vezetői annyira nem voltak biztosak a győzelemben, hogy két CDU-képviselőt betegágyukból szállítottak a kancellárválasztásra a berlini Reichstagba. Nem először fordult elő szoros eredmény a második világháború utáni német kancellárválasztások történetében.

Az FDP és a Haider-mennykő

Az FDP-nek a jövőben erőteljesebben kell törekednie politikai szempontjainak érvényesítésére, önálló arcélének hangsúlyozására – hangzott a politikai megfigyelők jó tanácsa és a szabaddemokrata politikusok fogadkozása a Bundestag-választások másnapján.

Izraeli piros–hupikék egyveleg

Van egy nagyszerű riportja Egon Ervin Kischnek a forradalom utáni Taskentről. Piros és szürke jelenségek váltakoznak benne: egy kisgyerek fogat mos – piros; az utcán folydogáló csatornavízbe mártja fogkeféjét – szürke… Az izraeli valóság az utóbbi napokban minduntalan Kisch riportját juttatja eszembe. Csak az ünnepélyes pirossal váltakozó szín nem szürke a napisajtó híradásaiban, hanem inkább cirkuszi hupikék.

PIROS. Béke Jordániával! Az egyiptomi után biztonságossá vált Izrael leghosszabb határa is.