Skip to main content

Extra Hungariam


A vád tanúja


Thrillerek készülnek ilyen anyagból: adva van egy halálában mítosszá vált politikai aktivista; egy radikális vallási-politikai szekta és széles körben indulatokat keltő vezére; egy harminc évvel ezelőtt elkövetett, nem minden részletében felderített gyilkosság; egy apja halálát állítólag feledni és megbocsátani nem tudó fiatal nő; egy gyanús rendőrspicli; egy állítólagos gyilkosságra való felbujtás.

Két héttel ezelőtt a Minnesota állambeli Minneapolisban vád alá helyezték Qubilah Bahiyah Shabazzt, az 1965-ben meggyilkolt fekete polgárjogi vezető, Malc




Olasz kormánytotó

A Berlusconi vezette jobboldali koalíció nem bírt ki kormányon teljes kilenc hónapot. Az első olasz köztársaság politikai viszonyait alapul véve ez nem is botrányosan rossz eredmény: körülbelül ennyi volt a második világháborút követő fél évszázadban az olasz kormányok szavatossági ideje. Csakhogy Olaszországban többek között éppen azért került sor alkotmányváltoztatásra, mert az olaszoknak már elegük volt a rituálisan ismétlődő kormányválságokból.


Neményi László


Milyen fontos események történtek 1994-ben a nagyvilágban? Hogy sok minden történt, ahhoz nem fér kétség. Állam- és kormányfők csúcstalálkozókon vettek részt, diplomaták diplomáciai alkukat kötöttek, polgárok szavazataikkal politikusokat büntettek és jutalmaztak, háborúk folytak, tömeggyilkosságokat követtek el, békekezdeményezések születtek és holtak hamvukba. Summa summarum: a lapok külpolitikai rovatai naponta megteltek.

De fontos volt-e, ami történt? Releváns múltja lesz-e 1994 – néhány esemény ebből az évből – valami távolabbi jövőnek? És kinek a jövőjéről beszélünk?



Végjáték Boszniában?


A NATO kétszeres bombatámadása a legnagyobb harci cselekmény Európában a második világháború óta, mégis úgy tűnik, hogy a világ végérvényesen cserbenhagyja az ENSZ egyik tagállamát, Bosznia-Hercegovinát.

A háború fejezete a bosnyák kormánycsapatok őszi offenzívájával kezdődött, s néhány hét alatt látványos sikereket hozott, főleg a bihaci zsebnek nevezett nyugati részen, amely az összekötő csoport terve szerint a muzulmánokat, illetve a horvát–muzulmán államszövetséget illetné meg.




Clinton és a szerbek

Ismét korai volt azoknak az öröme, akik a boszniai kormánycsapatok átmeneti harci sikereiből olyan messzemenő következtetéseket vontak le, mint hogy fordult a hadiszerencse kereke, és a két és fél éves háború kitörése óta először nem a szerbek vannak nyeregben. A derűlátók egyebek közt arra alapozták megállapításaikat, hogy a Radovan Karadzic vezette szerbek késlekedtek a válasszal, ami szintén rendhagyónak számított ebben a boszniai kavalkádban.



Kormányon a szabad kőműves?

A hivatalos szlovák hírügynökség jól értesült forrásokra hivatkozva bejelentette: a végéhez közelednek a koalíciós tárgyalások a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (DSZM), valamint a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SZNP) és a szélsőbaloldali Munkásszövetség (MSZ) közt. A DSZM tíz helyet foglalna el az új kabinetben, a SZNP kettőt, a munkások pedig hármat.



Elszállt remények

Nem sok jót lehet mondani, de azt el is mondják sokan, sokfelé („elharsogják Kelettől Nyugatig”).

Két-három évvel ezelőtt a nemzetközi helyét újra kereső Oroszország még talán szemet hunyt volna Magyarország és a hasonló helyzetű közép-európai országok NATO-felvétele fölött.





A nyúlszívűség konglomerátuma


A múlt kedden a német Bundestag Helmut Kohlt eggyel több szavazattal a szükségesnél kancellárrá választotta. A keresztény–liberális koalíció vezetői annyira nem voltak biztosak a győzelemben, hogy két CDU-képviselőt betegágyukból szállítottak a kancellárválasztásra a berlini Reichstagba. Nem először fordult elő szoros eredmény a második világháború utáni német kancellárválasztások történetében.


Az FDP és a Haider-mennykő

Az FDP-nek a jövőben erőteljesebben kell törekednie politikai szempontjainak érvényesítésére, önálló arcélének hangsúlyozására – hangzott a politikai megfigyelők jó tanácsa és a szabaddemokrata politikusok fogadkozása a Bundestag-választások másnapján.



Izraeli piros–hupikék egyveleg

Van egy nagyszerű riportja Egon Ervin Kischnek a forradalom utáni Taskentről. Piros és szürke jelenségek váltakoznak benne: egy kisgyerek fogat mos – piros; az utcán folydogáló csatornavízbe mártja fogkeféjét – szürke… Az izraeli valóság az utóbbi napokban minduntalan Kisch riportját juttatja eszembe. Csak az ünnepélyes pirossal váltakozó szín nem szürke a napisajtó híradásaiban, hanem inkább cirkuszi hupikék.

PIROS. Béke Jordániával! Az egyiptomi után biztonságossá vált Izrael leghosszabb határa is.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon