A jugoszláv menedék


Mielőtt a per és előzményei történetébe belefognék, szeretnék néhány szót szólni a mi november 4-i felelősségünkről, ami amúgy is fölvetődött, amikor Nagy Imre és a kommunisták a Parlamentből a jugoszláv követségre mentek, tovább →

Az Inconnu
független művészeti csoport és az ABC/Arteria szamizdat kiadók képzőművészeti pályázatot hirdettek az 1956-os magyar forradalom 30. évfordulójának tiszteletére A harcoló város címmel. (Lásd például: The New York Review of Books, August 14., 1986.)

A felhívás kibocsátói az alábbi nyilatkozatot teszik:

– 1986.

Donáth Ferenc 1986. július 15-én halt meg, július 29-én temették a Farkasréti temetőben. Búcsúztatására ezernél is többen mentek el. A ravatalnál Újhelyi Szilárd, Csoóri Sándor és Kis János mondott beszédet. Hogy az ország közvéleménye jelen lett volna, ezt sajnos nem mondhatjuk, a temetés mégis méltó volt ahhoz az emberhez, akinek alakján keresztül a független magyar gondolkodás és politikai cselekvés legtöbb vonulata találkozni tudott egymással.

A nemzet számára a demokratikus csoportok közötti kapcsolat élesztgetője ment el Donáth Ferenccel.

Donáth Ferenc emlékének

Amikor értesültem
arról, hogy halálán van
barátom akit
ötven év óta az egymást
követő rendszerek
hanyagságból és
szándékuk ellenére
hagytak életben, haza-
szálltam Berlinből, hogy
még láthassam veszendő
arcát, de épp
lekéstem és most
a felhők közt arra
gondolok, hogy egy még
szűkebb, szegényebb
országból távozom, mint
amibe berepültem.

Ötvenhatos fiatal barátainak Feri bácsi volt, az én nemzedékemnek, a nála több mint három évtizeddel fiatalabbaknak újra Feri lett. Mindenki a magáét: nem láttam őt a tán kissé dekonspiráló Kopasz fedőnévvel az illegális mozgalomban, a Márciusi Front[SZJ] szervezőjeként, földosztóként, a forradalom politikusaként, s a mindezekért rászabott börtönökben.

Harminc évvel ezelőtt, 1956. október 23-án munkások, diákok és katonák rohamozták meg a rádió épületét Budapesten, mert elegük volt a hivatalos hazugságokból, az igazságot akarták hallani és hangot akartak adni a követeléseiknek. A felkelők lerombolták Sztálin szobrát és lerombolták egy rendszer hitelét, amely a proletariátus diktatúrájának és a nép köztársaságának nevezte magát. Harcuk egyértelművé tette, hogy a magyar nép függetlenséget akar, demokráciát és semlegességet.

Angyal István (1928–1958) Auschwitzból, ahol elvesztette édesanyját és nővérét – ez utóbbi nem átlagos „zsidó halál”-lal halt meg, hanem kötélen végezte lázadás miatt – kommunistaként tért haza Budapestre. A kommunizmus sztálini válfajából hamar kiábrándult, 1949-ben fejjel lefelé felakasztotta Sztálin képét a vécéjébe, ami akkor életveszélyes vállalkozás volt. A Bölcsészettudományi Karra iratkozott be, de nem végezte el az egyetemet, hanem elment Sztálinvárosba (Dunaújváros) építésvezetőnek.

Donáth Ferenc emlékének

Hát reálisan köll gondolkodni!

1920-ban születtem Csurgón, Somogyban. Egyetlen gyerek voltam; szüleim mezőgazdasággal foglalkoztak – olyan huszonöt hektár földjük lehetett, parasztok voltak. Én mezőgazdásznak készültem: a négy gimnázium után mezőgazdasági szakiskolát végeztem – de nem akartam bevonulni katonának, és hát jelentkeztem a vasútra. Pályamester szerettem volna lenni, de közbejött a háború. Nem mentettek föl, mégis sikerült egy évvel később bevonulnom, mint a korosztályom, mert a vasúton voltam.

A forradalom leverése utáni propaganda egyik visszatérő tétele volt a „győri ellenforradalomról” szóló.

Határozati-javaslat

A forradalmi munkás tanács, 1956. október 29-én megtartott ülésén jelen vannak a megválasztott munkás tanács tagjai.

Tárgy.

A forradalmi munkás tanács tagjai jellen létében megtörtént elnök választás. A forradalmi munkás tanács tagjai egyhangulag elfogadták. Merényi Istvánt. A foradalmi munkás tagjai javaslatokat terjesztettek elő a további munkák elvégzése érdekében.