Tisztelt Szerkesztőség!

Örömmel és lelkesedéssel töltött volna el, ha Tamás Gáspár Miklós Beszélőben megjelent cikke nem Budapesten, hanem Marosvásárhelyen jelent volna meg, és Horn, Kuncze, Pintér, Bodrácska stb. neve helyett a megfelelő román nevek szerepeltek volna. Akkor azt mondanám: vagány gyerek vagy Gazsi!

Utóbbi időben többször hangoztatta, hogy visszavonul az aktív politizálástól, és marad a filozófiánál. Kár, hogy nem teszi.

Tisztelt B. Gáspár Judit!

Válasz nélkül hagyom személyes jellegű megjegyzéseit, mert régi meggyőződésem, hogy a pszichoanalízis történetének ezek a hagyományai azok, amelyekért a legkevésbé sem kár.

Nem tudtam – az Ön leveléből értesültem róla –, hogy Nemes Lívia és Varga Éva részt vett az ötvenhatos forradalomban.

Valótlanul állítottuk cikkünkben, hogy Faragó János változatlanul a helyiségek privatizációjáért lobbbyzik. Ezért az állításért elnézést kérünk az érintettől és az olvasóktól.
 
A fenti megállapítást csak idézetként vagy szerzői véleményként közölhettük volna.
A helyreigazítási kérelem többi részét véleményként közöljük.


Tisztelt Szerkesztőség!

A Beszélő 1995. március 16-án megjelent 11.

Csalog Zsolt a Beszélő 1995. február 23-i számában Találós kérdések címmel tett közzé egy műfajilag is nehezen értelmezhető cikket. Glosszának túl hosszú, karcolatnak pedig túl rövid. Önmagában ez még nem lenne baj, s talán az is elfogadható, hogy – miként az utolsó bekezdés végén olvashatjuk – „igen dühösnek” érzi magát. Könnyűszerrel rájöhetünk ugyanis háborgásának okaira. Zavarja, hogy az Országos Választási Bizottság döntése alapján az Országos Roma Kisebbségi Önkormányzat Szolnokon alakul meg. Vagyis nem a szívének feltehetően oly kedves fővárosban. De miért bűn ez?

  
Tisztelt Szerkesztőség!

Nemcsak a Beszélő, más lapok is megkongatták a vészharangot abból az alkalomból, hogy a BKV tabula rasát hirdetett a mélyállomásokon. Sajnos meglehetősen egyoldalúan, csak a Katalizátor Iroda szempontjából vizsgálják a dolgokat, ezért engedjék meg, hogy néhány előzményre felhívjam az Önök és Olvasóik figyelmét.

Az első kezdeményezés arra, hogy az aluljárókban valami rend alakuljon ki, tőlem származott, 1991-ben. Mint a Fővárosi Közgyűlés Kereskedelmi Bizottságának tagja rendeletmódosítást javasoltam.

„…sőt, az altruisztikus kisebbségvédő többségi megmozdulások is eljuthatnak olyan – igaz, nem életveszélyes – ostobaságokig, amelyeket számomra az »idegen szép« jelszó példáz. Ez körülbelül annyira értelmes állítás, mintha azt mondanók, hogy a hazai csúnya. Szerintem egyszerűbb lenne megállapodni abban, hogy az idegen hol szép, hol nem szép, éppúgy, mint a hazai.”

Olvasom az általam igen tisztelt Petri György Négyezernyolcszáz leütését a Beszélő február 23-i számában – s első pillanatban azt hiszem, hogy káprázik a szemem.

Tisztelt Harmat Pál!

Ha távoli honából, a magas nyugat-európai kultúra Olimposzáról veszi a fáradságot végigtekinteni a magyar szellemi közélet rónaságán, feltűnhetne Önnek is, hogy inszinuációból, gyűlölködésből, névtelen, és nevesített becsmérlésből igazán nem szorulunk behozatalra. Destruktív kritikával (l.: Polányi Károly) nálunk Dunát lehet rekeszteni (ez utóbbi kormányainknak is kedves szokása).

Kedves Gábor!

A régi kolléga jogán engedd meg, hogy így szólítsalak. Be kell vallanom, öreg cinikusként, hétről hétre örömmel olvasom a Beszélőt, a Magyar Fórumot és a Magyar Narancsot. Ezekben a lapokban még fölbugyog valami a magyar valóságból, szemben a napisajtó langyosra maszatolt híreivel.

Örömöm még teljesebb lett az elmúlt két számotok olvastán, hiszen nagybecsű nevemet többször is emlegettétek, mikor Te és György Péter a nevemen keresztül üzengettetek egymásnak.

Tisztelt Főszerkesztő úr!

Nem kéne a szót szaporítanom, ha találkoztunk volna a Keserü pirulák megírása előtt, hisz az együttműködésre képtelen kettős tudat felszámolására tett magányos kísérlete lefegyverző, s feltárt adataiból végre magam is megismerhettem munkába lépésemnek a kultúrpolitikai köztudatban nyilván így kirajzolódott előtörténetét. Ez egyúttal magyarázatot is ad mai helyzetünkre, miszerint pl.

1994. október 28.

Oroszország, Szentpétervár. A Freedom Fórum tizedik nemzetközi hírkönyvtárát nyitotta meg – ezúttal – Szentpéterváron. A könyvtár naprakész, pontos adatokkal áll az újságírók, újságírást oktatók és tanulók, írók, médiaszakértők és médiavezetők, valamint kormányhivatalnokok rendelkezésére.

A Szentpéterváron létesített hírkönyvtár az első ilyen jellegű könyvtár Oroszországban.