Skip to main content

E-közélet

Félix Anikó: „Szelet a vitorlából” újrahangolva, azaz a görög Arany Hajnal tündökléséről és bukásáról (?) mint precedens értékű ügyről

Görögországban 2012-ben egy szélsőjobboldali párt, az Arany Hajnal közel 7 százalékkal bekerült a Parlamentbe, népszerűsége egészen a legutóbbi időkig az országos reprezentatív felmérések szerint 13-15 százalék körüli szintig emelkedett. Harmadik Birodalmat idéző biológiai alapú rasszizmusával, szélsőséges antiszemitizmusával, nyílt agressziójával együtt járó immáron tartós népszerűsége sokkolta a világ és a görög közvélemény jelentős részét is. A közelmúltban egy látszólag váratlan fordulat következett be a párt életében. 2013. szeptember 17-én egy kocsmai szóváltás után meggyilkoltak egy köztudottan antifasiszta, baloldali rappert, Pavlos Fyssas-t. A gyilkosság után közvetlenül az elkövető bizonyíthatóan több Arany Hajnal képviselővel is lebonyolított telefonhívást, köztük Ilias Kasidiaris-al is, aki a párt szóvivője, és a jövő évben tartandó athéni polgármester választások jelöltje.

Rauschenberger Péter: Arccal a sárban – Hozzászólás Kis János cikkéhez a köztársaság bukásáról

2 hozzászólás

1. Indulatos bevezetés

„Hogyan kerülhetett sor a köztársaság lerombolására húsz évvel a létrehozása után?” – kérdezi Kis János Az összetorlódott idő című cikkében. Válaszában anakronisztikus politikai világképeket tesz felelőssé a köztársaság bukásáért, „a Horthy-korszakba visszavágyó jobboldali és a Kádár-korszakról leválni nem tudó baloldali gondolkodást”. Nemsokára hozzáfogok, hogy Kis érvelésének legfontosabb pontjait – a vita kedvéért – összefoglaljam, előtte azonban szeretnék néhány dolgot mondani ennek a cikknek az állításairól. Már csak azért is, mert Kiséhez hasonlóan ez a cikk is hosszú lesz, és attól tartok, az olvasó joggal várja el tőlem, hogy előre jelezzem, hová akarok kilyukadni. 

Végel László: Göröngyös úton. Összetorlódott idő a kisebbségben

A berlini fal ledöntése után az újvidéki Matica srpska antikváriumba és a konténerekbe egyre több magyar könyv került. A magyar értelmiség egy része áttelepülni készült az anyaországba, s a könyveket az antikváriumban próbálta értékesíteni, de a nagy kínálat miatt az antikvárius nem vásárolt fel többet, így hát maradt a konténer, ahonnan a romák szedték ki őket, megtisztították és a Felszabadulás sugárúton kartondobozokra helyezve árusították. Mentették a romák a magyar kultúrát!

Szerbhorváth György: A norvégmintás hazafiságtól az üres köztársaságig

Jövünk le az Oslo-környéki hegyről a vulkáni eredetű sziklákon, és azt mondja-kérdi a hétéves kisfiú: ugye, Norvégia szép ország? Vendéglátóim magyar állampolgárok (egyikük szerb is), nem vették fel a norvégot, bár már megtehetnék, de akkor le kellene mondani a magyarról. Még gondolkodnak azon a lehetőségen, hogy hazaköltözzenek.

Kende Péter: Egy baráti kapcsolat hosszú története

A Kádár-rendszer demokratikus ellenzékének meghatározó alakja, az SZDSZ első elnöke, lapunk alapító szerkesztője, Kis János 2013. szeptember 17-én hetven éves. Kende Péter írásával kívánunk neki boldog születésnapot, magunknak pedig még sok évtizednyi olvasnivalót tőle!

Kerék-Bárczy Szabolcs: Elvesztegetett és elnyerhető idő

„Most zajlottak le az önkormányzati választások. Természetesen jobban örültem volna, ha a mi pártjaink nyerik meg a választásokat, de bizonyos szempontból nem bánom, hogy nem így történt. Most ugyanis Magyarországon egy olyan helyzet alakult ki, hogy van egy kormánykoalíció, amelynek a parlamentben együtt kell működnie az ellenzékkel, emellett létrejönnek az önkormányzatok, amelyeknek helyben kell az irányítás felelősségét vállalni.

Kőszeg Ferenc: Horn Gyula és mi magunk

Az alábbi írásnak egy levelezés az alapja. Zolnay János elküldte a Beszélőben megjelent Horn-cikke linkjét, és a véleményemet kérdezte. Lényegében egyetértettem az írásával, de egyetértettem Révész Sándorral is, akinek blogjára Zolnay válaszolt. Ezt írtam meg a válaszomban, hozzáfűzve néhány megjegyzést Horn megítéléséről. Viszontválaszában Zolnay arra bíztatott, hogy írjak a megjegyzéseimből cikket, egyúttal azonban vitatta a levelemben vázolt vélemény néhány pontját. A cikk, amelyet írtam, végül túlburjánzott az eredeti témán, már nem is annyira Hornról szólt, hanem a rendszerváltást megelőző demokratikus ellenzékről és a Szabad Demokraták Szövetségéről.

Marsovszky Magdolna: Antiszemitizmus és nemzeti áldozati mítosz

I. Bevezető: a dolgozat témája

Dolgozatomban a kultúratudományok felől közelítek az antiszemitizmushoz felhasználva az antiszemitizmus-kutatásban ismert szociálpszichológiai elemzéseket. A címben megadott kutatási témára Samuel SALZBORN (2006) néhány évvel ezelőtt hasonló címmel megjelent rendkívül fontos írása inspirált.

Kis János: Az összetorlódott idő – Második nekirugaszkodás

3 hozzászólás

1. Bevezetés1

Az 1990. évi választások működésbe hozták a harmadik köztársaság alkotmányos gépezetét. A 2010. évi választások szabad kezet adtak a gépezet szétveréséhez.

Hogyan kerülhetett sor a köztársaság lerombolására húsz évvel a létrehozása után? Önként kínálkozik, s a baloldalon sokakat vonz egy egyszerű válasz. Ami 2010 májusa után történt, csupán betetőzte a jobboldal két évtizedes törekvéseit. Amikor kormányon volt, a jobboldal mindig az ellenzék marginalizálására, amikor ellenzékbe szorult, mindig a kormány megbénítására törekedett. Önmagát mindig is az ország természetes vezetőjének, a baloldalt mindig is hatalombitorlók gyülekezetének tekintette; az 1989-es alkotmánnyal soha nem azonosult.

Dömötör Adrienne: Sic itur – Bakay Kornél tündöklése

Sokoldalú kulturális tevékenysége elismeréseként”

Képzeljük el – pusztán a gondolatkísérlet kedvéért –, hogy valaki a következőkkel áll elő: az újonnan készített szert nincs lehetőség vizsgálat alá vetni, így tehát semmi nem szólhat az ellen, hogy a pirula mától gyógyhatású terméknek minősüljön. Aligha kell gyógyszervegyésznek lennünk ahhoz, hogy a bejelentés a hírközlő aktuális elmeállapotának irányába terelje a figyelmünket. Egyszerűbb a helyzet, ha a mondat egy rajztanártól, gépészmérnöktől vagy szobafestőtől származik; ilyenkor legfeljebb megkérjük a bohókás autodidaktát, inna legközelebb kevesebbet, mielőtt hobbiját propagálni kezdi.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon