2015. augusztus 31.
A Magyar Narancs címlapján 2015 nyarán újra láthattuk Kóka Jánost, az SZDSZ volt gazdasági miniszterét és elnökét, aki a NER hatodik évében arról nyilatkozott, hogy nagyon pozitívnak látja a Fidesz-kormány törekvéseit.1 Persze nem ez Kóka első címlapos interjúja a Narancsban.
2015. május 22.
Mielőtt tulajdonképpeni mondandómra rátérnék, rögzítenem kell néhány előfeltevést, amelyet – az olvasóimmal szembeni vak bizalom jegyében – nem tartok szükségesnek részletesebben indokolni:
2015. május 21.
Melyek demokráciánk legsúlyosabb bajai, hogyan lehet ezeket gyógyítani? Milyen kihívásokkal kell szembesülnie a demokráciáknak a XXI. században? Hogyan illeszthető a közvetlen- és a parlamenti demokrácia? Milyen államszervezet, önkormányzatiság, választási rendszer szolgálja az értékeket?
1. Demokráciánk betegségei
2015. február 28.
Alább teljes terjedelmében közöljük azt a kiszivárgott (hivatalosan meg nem erősített) dokumentumot, a saját címe szerint „szótárat”, amelyet az EMMI sajtóosztálya adott ki, és a minisztériumi tisztviselők által kívánatosan használandó, valamint a tiltott, nem használható szavak gyűjteményét adja meg.
Mielőtt a konkrét elemzésbe belebonyolódnék, muszáj jeleznem néhány szempontot, amely mintegy előre jelzi a konkrét elemzések kereteit.
2015. február 24.
Ádám Zoltán írt a Beszélőn a napokban a Párbeszéd Magyarországért (PM) Alapjövedelem-javaslatáról. Dicséri a szándékot, bírálja a koncepciót. Dicséretet nem illik visszautasítani, nem is teszem, de azért annyit pontosítanék, hogy nem pusztán „a legelesettebbek nyomorának enyhítése” a célunk; ha így volna, más javaslattal álltunk volna elő.
2015. február 24.
Kedvenc hipotézisem, amit bizonyítani nem tudok, de mélyen hiszek benne: az ember abban különbözik a környezetétől, hogy társas lény, a szocietas tagja – s így cselekedeteit nem pusztán a fajfenntartás vezérli, hanem képes belátni, hogy érdeke a társadalom hosszú távú fenntarthatósága: beleértve a gazdaságot, környezetet, társas kapcsolatokat, kultúrát egyaránt, amit összefoglalóan közjónak nevezek.
Célok, teljesítmény, elégedettség – boldogság
Kedvenc hipotézisem, amit bizonyítani nem tudok, de mélyen hiszek benne: az ember abban különbözik a környezetétől, hogy társas lény, a szocietas tagja – s így cselekedeteit nem pusztán a fajfenntartás vezérli, hanem képes belátni, hogy érdeke a társadalom hosszú távú fenntarthatósága: beleértve a gazdaságot, környezetet, társas kapcsolatokat, kultúrát egyaránt, amit összefoglalóan közjónak nevezek.
2015. január 6.
Utólag írt előszó
Talán nem fölösleges leírni az alábbi személyes dilemmákat. A Jobbik ma számomra rosszabb színben tűnik fel, és egyben szellemi szempontból üresebbnek látszik, mint azt munkám megkezdésekor gondoltam. Hiszen a dolgozatra szóló felkérés éppen a Jobbik szellemi hátterének, gondolkodása „filozófiai” gyökereinek áttekintésére vonatkozott, s egy-két jobbikos parlamenti megnyilvánulással kapcsolatos emlékem, majd Vona Gábor Julius Evola később szóba kerülő kötetének magyar kiadásához írott előszava kifejezetten pozitív várakozásokkal töltöttek el.
2014. október 1.
A Beszélő és a Szuverén szerkesztőinek
Az alábbi esszét két olyan közösségnek ajánlottam, melyeket különösen közel érzek magamhoz. Azt szerettem volna, ha megosztva jelenhetne meg a Beszélő és a Szuverén internetes felületén. Hálás vagyok a két lap szerkesztőinek, amiért ezt lehetővé tették. Az első négy szakasz a Szuverén, a további hét pedig a Beszélő honlapján olvasható.
2014. szeptember 12.
Kárpátaljai gettólakó vagyok, zápszonyi őslakos indián, Ukrajna, Oroszország, Magyarország, önmaga túsza, egy kreol, nigger, idegesítő határontúli, bamba kisebbségi, lelkes ukrán, Nikolaj Hohol (Nyikolaj Gogol) rajongója, magyar Ábel a rengetegben, kedvenc regényem az orosz Ördögök.
Halvány gőzöm sincs, hogy lyukadtam ki ezen az istenverte, toxikus szeméttelepen, miért vagyok otthonos itt, a pocsék emberi sorsok, a közös idegkimerültség közt, miért nyomorgok egy szennyezett mocsár melletti kalibában, egy lópatkó formájú szobában…megpróbáltam rá válaszolni, de nem sikerült. Az agyam ledobta a láncot.
Megy-é előbbre майдан fajzatom,
Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelgjen,
Vagy, mint malomnak barma, holtra fárad,
S a körből, melyben jár, nem bír kitörni?
Van-é jutalma a nemes kebelnek,
Melyet kigúnyol vérhullásaért
A kislelkű tömeg? Világosíts fel,
S hálásan hordok bármi végzetet;
Csak nyerhetek cserémben, mert ezen
Bizonytalanság a pokol. –
(Madách Imre)
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
1 hozzászólás
Friss hozzászólások
5 év 37 hét
8 év 10 hét
8 év 14 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét