Skip to main content

E-közélet

Karsai László: Ítélet a Jobbik kontra Karsai László perben

Fővárosi Törvényszék 19.P.22.708/2012/10.

A Fővárosi Törvényszék

dr. Kummer Ákos ügyvéd (8000 Székesfehérvár, Piac tér 12-14. ) által képviselt Jobbik Magyarországért Mozgalom (1113 Budapest, Villányi út 20/A) felperesnek

dr. Nagy Péter ügyvéd (1126 Budapest, Ugocsa u. 4/B) által képviselt dr. Karsai László ( 1024 Budapest, Keleti Károly utca 11/A. V. em. 25.) alperes ellen

jóhírnév megsértése miatt indított perében meghozta a következő

Pétervári Zsolt: Német Európa Mexikója és az egyetlen kihívó – II. rész

Az egyetlen kihívó

A tanulmány első része itt olvasható.

A töredezett szociál-liberális „szalonellenzék” tényszerű, de felszínes (jogállami, parlamentáris, szabad versenyes szempontú) kormánykritikája többek között azért hatástalan a közvélemény-kutatások tanúsága szerint, mert programadó vezéregyéniségei (Bajnai Gordon, Mesterházy Attila, Gyurcsány Ferenc, Karácsony Gergely) mindegyike ott és úgy próbálja felvenni a kormányképesség fonalát, ahol és ahogy a hazai közép-bal a világgazdasági válság kirobbanásakor kiengedte azt erőtlen kezei közül.

Pétervári Zsolt: Német Európa Mexikója és az egyetlen kihívó – I. rész

Német Európa Mexikója

A tanulmány második része itt olvasható.

A „több mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltás” koncepciójának jegyében zajló fülkeforradalom mélyreható kurzusváltás volt, mely számos tekintetben deformálta a ’89-90-ben kialakított közjogi struktúrát, és a társadalomszerkezetet is, a gazdasági modellt is maradandóan átalakította költségvetés-politikája és informális mechanizmusai révén. Viszont – a gazdasági szabadságharcot és keleti nyitást vizionáló kommunikáción túl – valós mozgástér és tényleges akarat hiányában nem változtat(hat)ott Magyarország külpolitikai orientációján, valamint a multinacionális tőkéhez főződő viszonyán. A globális nagyipari szereplőkkel külön megállapodások sorát kötő orbánizmus sajnálatosan európaibb irányzat, mint hinnénk.

Keszthelyi András: Válasz Ádám Zoltánnak

Ádám Zoltán kommentárja három problémát vet fel nagyon élesen – cikkemben csak az egyikre kerestem választ, bár a másik kettő épp olyan releváns. A kérdés nagyon röviden az, hogy igaz-e ez az állítás: „Az MSZP és vele a magyar baloldal nem azért tart ott ahol tart, mert Mesterházy Attila egy intellektuálisan üres, ötlettelen demagóg, hanem azért mert a 2010 utáni korszak legfontosabb politikai kérdéseire a Fidesztől balra senki más sem tud ütőképes válaszokat adni.”

Nos, az MSZP elnöke kapcsán a fentebb leírt jelzők egyikét sem használtam.

Csáki Judit: Elő

1 hozzászólás

Révész Sándor minapi írásában az előítélet és az előföltevés közti különbséggel foglalkozik – tanultam eszmefuttatásából, nem is ezzel vitáznék; csak a kiindulópontul választott Új Színház-példához fűznék egy-két gondolatot, megszólított színikritikusként.

Nem járok a jelenleg Új Színház néven működtetett intézménybe, mert semmi keresnivalóm nincsen ott.

Isztin Péter: Mennyire "neoliberális" a monoki modell?

Egy, a Beszélőben megjelent, az LMP szakadását elemző cikkel kapcsolatban alakult ki néhányunk részvételével nemrég egy kisebb eszmecsere a Facebookon az ún. monoki modellről. A cikk szerzője a többek között a szociális kártya és a segélyért közmunkát programokkal fémjelzett monoki modellt a “neolib” publicisták kedvenceként említette. Ezzel az állítással szeretnék vitatkozni az alábbiakban, egyúttal “neoliberális” szempontból bírálva a monoki modellt.

Magyari Nándor László: Reziduális társadalmunk (in)diszkrét bája

Vitaindító jelleggel bocsátom közre az alábbi fejtegetést, mert csak a mások tudásával és véleményével kiegészítve lehet teljesebb a kép, ami a masszív elvándorlások, a belső- és külső migráció és „szórványosodás” után megmaradt társadalmunkról alkotható. Aztán az emigrációval (is) okozott politikai tudat- és kultúra torzulásai, jószerével feltáratlan kérdéskör, pedig nagyon is ideje lenne elemzésnek alávetni, vagy legalábbis nyilvános okoskodás keretében – analítikus szándékkal – felvetni. Persze én csak a romániai politikai társadalomban (és a rommagyarban) vagyok igazán otthonos, de felvetnék pár kérdést a magyarországi politikai közélet alakulásával kapcsolatban is, legalábbis áthallálos alapon.

Varga László: Levéltári zabrálás 3 felvonásban

3 hozzászólás

Kedves Révész Sándor,

a kért segítségnyújtás szándékával küldöm alábbi cikkemet, amely tavaly május 7-én jelent meg a Népszavában (http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=546834). Ezt legfeljebb csak azzal egészíteném ki, hogy emlékezetem szerint a pártiratok „államosítását” én követeltem először nyilvánosan Murányi Gábornak adott interjúban. (A pártiratok is a nemzeti vagyon részei. Magyar Nemzet 1990. május 21.)

Majtényi Balázs: „Holnap indul a század csuklógyakorlatra, hahó” – a „Fülkefor” jogrendszere

„Halt 36 évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott”
(Sír (a) felirat)

Napjainkban az alkotmányjogi elemzés a hazai jogi szabályozás képtelenségei miatt a ponyva szatírájává válhat, így Rejtő Jenőnek a műfaj megteremtőjének műveihez fordulhatunk jótanácsért. Ebben az írásban a 70 éve elhunyt humanista szerző gondolatait elevenítem fel, aki kétségkívül sokat tudott a pozitív jogról és szenvedve nevetett annak igazságtalanságától. Péhowardnál ”a ponyva szubtilis zsenialitása”1 nem kis részben korának igazságtalanságából táplálkozó társadalomkritika volt.

Pásztor Tibor: Értelmes ember nem zsidózik, a hülyéknek tilos!

6 hozzászólás

Kellett nektek büntethető holokauszttagadás? kérdezi Révész Sándor. Igen, kellett.

 

Nyilván nincs vita Révész Sándor és köztem abban, hogy olyan országot szeretnénk, ahol nincs vagy nem jelentős a közéletben a rasszista, antiszemita és más kirekesztő közbeszéd. Nem elfogadott a homofóbia, a szegényellenesség, a hajléktalanok üldözése. Ahol bárki lehet náci, amíg ezt otthon, a négy fal között csinálja. Csakhogy az elmúlt 22 év alatt, amíg nem volt ezeket szankcionáló törvény, nem jó irányban változtak a dolgok. Húsz éve még botrány volt, amikor bőrfejűek kifütyülték Göncz Árpádot, százezres tüntetés volt, amikor Csurka „Lebensraumról” és a lakosság „genetikai romlásáról” írt. Ma ezek föl sem tűnnének.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon