Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2007. február, Évfolyam 12, Szám 2

Vers

Lackfi János: Kísérlet

Kistotál

Beszélő-beszélgetés

Ádám Zoltán - Mink András: „Észtország tavaly megelőzött bennünket”

Hamecz Istvánnal, a Magyar Nemzeti Bank kutatási igazgatójával Ádám Zoltán és Mink András beszélgetett

Folyamatos jelen

Dobrovits Mihály: Hóhérok évadján

Jelszavaink – valának?

Vendégkönyv

Játéktér

Kerpel-Fronius Gábor: Elgéppuskázott lehetőség

Sárosi Péter: Egy „nemes kísérlet” kudarca

Az amerikai alkoholtilalom

Demszky Gábor: Solt Ottilia emlékére

Halála tizedik évfordulóján

Kultúra

Vajda Mihály: Megismerés, gondolkodás, ítélőerő…

Bazsányi Sándor: Inkább a költő

Szókratész, Kalliklész, Platón – II. rész

Ambrus Judit - Dragomán György - Szabó T. Anna: Verspalástoktól mesepalotákig

Szabó T. Anna, Dragomán György és Ambrus Judit levélváltása

Dragomán György: Tántiszórák

Mesék a Palotából

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon