Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2008. június, Évfolyam 13, Szám 6

Kistotál

Mélyi József: Belső bojkott

Folyamatos jelen

Vendégkönyv

Szerbhorváth György: Már a retró sem retró

Játéktér

Kovács Tibor: Dilemmák a feketegazdaságról

Az adó­mar­keting alapjai

Pap András László: Döntsön a nép?

Laikus bíráskodás a tengeren innen és túl

Őrszigethy Erzsébet: Tér – erő nélkül

Egy outsider nap­ló­jából – I. rész

Befejezetlen múlt

Révész Sándor: Az antimindenes

Márai Sándor haszná­la­táról és használhatatlanságáról

Roma-dosszié

Zolnay János: Vákuumfalvak, vákuumiskolák

Kistelepülések, kisiskolák, közoktatási kirekesztés

Kultúra

Ambrus Judit - Garaczi László: Levelek Garaczi Lászlóhoz

Garaczi László és Ambrus Judit levélváltása

Garaczi László: Matyesz

Hegyi Gábor: Dupla Maddox

Garaczi László metaXa című kötetéről

Vajda Mihály: „…nehéznek tűnik lerajzolni egy koboldot, akit sapkája láthatatlanná tesz”

Antal Éva Túl az irónián című kötetéről

Jász Attila: Négy kispróza

Tandori Dezső: Reálzenón

– Vázolat –

Szilágyi-Gál Mihály: Kocka néni

Szegő János: Libapoétika

Grecsó Krisztián Tánciskola című kötetéről

Parti Nagy Lajos: Egymás kályhái

Visszabeszélő

Maurer György: Iskolás ügyek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon