Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2004. április, Évfolyam 9, Szám 4

Erdős Virág: Az öngyilkos merénylő dala

Nyaranta Aranka [Gács Anna]: Férfimunka, jó mulatság

Neményi László: Politikai marketing és demokrácia

Seres László: Terror és leadership

Kende Péter: „A magyar kihívás”

– Zárókérdések –

Vincze János: Eurót? Mikor? (De miért is?)

Arató András: Szisztani kontra Bush: alkotmányozási politika Irakban

Bitó László: Jó halál: eutanázia vagy eutelia?

Mink András: Teleki jövője

Erdei András: A magyarországi zsidóság migrációja (1945–1955)

: A magyar zsidóság 1945 után

Dokumentumok a Budapesti Zsidó Múzeum levéltárából

Zolnay János: Beszélő-beszélgetés

Mohácsi Viktóriával, az Oktatási Minisztérium miniszteri biztosával

Janky Béla - Kemény István: Települési és lakásviszonyok

Galántai Zoltán: Zongorahangolók világegyeteme

Vári György: Orfeusz visszanéz

Péterfy Gergely: Néma tartomány

Kindergarten

Papp András: Primícia

Radnóti Sándor: Könczöl Csaba (1947–2004)

Kardos András: A tulajdonságokkal teli ember

(Könczöl Csaba 1947–2004)

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon