Vissza a főcikkhez →

Andrej Milczanowski vezérőrnagy, a lengyel Belügyminisztérium keretén belül önálló intézményként működő Nemzetvédelmi Hivatal miniszteri rangú vezetője. Államügyész volt, 1980-ban a Szolidaritás mellé állt, az 1981. december 13-i katonai puccs után nem tért vissza az ügyészi szolgálatba. Két és fél évet töltött börtönben. Mielőtt a hivatalba került, a Szolidaritás szczecini szervezetének munkatársa volt. (A beszélgetés közléséhez igen, magnós rögzítéséhez nem járult hozzá.)

Piotr Nemczyk brigádtábornok, a lengyel Nemzetvédelmi Hivatal elemző osztályának vezetője. Egyik megalapítója volt a Szabadság és Béke elnevezésű radikális békemozgalomnak. Mint szolgálatmegtagadót letartóztatták, a vizsgálati fogságból az 1986 októberében kihirdetett amnesztiával szabadult. (E sorok írója ekkor készített vele először interjút Varsóban. Vö. Szamizdat ’81–89, 302–305. old.) Kinevezése – 1990. július – előtt a Szolidaritás szczecini sajtóirodáját vezette.

Jan Maria Rakita, képviselő, a Belügyminisztérium munkatársai által elkövetett bűncselekmények kivizsgálására alakult parlamenti bizottság vezetője. Jogi és bölcsészvégzettséggel rendelkezik, 1980-ban a Független Diákszövetség egyik vezetője volt, később a Szabadság és Béke mozgalom tagja. A szejmben a Demokratikus Unió képviselőcsoportjához tartozik.

Frantisek Starek, a Szövetségi Információs Szolgálat (feladatkörét tekintve a magyar Nemzetbiztonsági Hivatal megfelelője) szóvivője, a Charta ’77 közismert aktivistája volt.

(Az interjúk az egyes személyekkel külön-külön készültek.)

• Külföld