Vissza a főcikkhez →

Kétségtelen, hogy művészi szempontból az állandó társulattal rendelkező repertoárszínház a legkedvezőbb működési forma. Nem véletlenül irigylik ezért világszerte a budapesti színházakat. Így tehát fel sem merülne az átalakítás kérdése, ha nem lennének megkerülhetetlen gazdasági kényszerek. A támogatási lehetőségek és a színházak szükségletei között mind nagyobb a szakadék, és ezt a problémát a mai intézményi és finanszírozási rendszerben nem lehet megoldani.

A színházak gyors ütemben eladósodnak, és ebből mi először csak annyit látunk, hogy hány színház hívott le időarányosan több pénzt, mint amennyi jár neki. Azt csak felbecsülni tudjuk, hogy a társadalombiztosítás felé és más irányokban mennyi tartozásuk halmozódik fel a színházaknak. Márpedig, ha egy önkormányzati intézmény eladósodik, azért az önkormányzatnak kell vállalnia a felelősséget, a számlát neki kell végül kiegyenlítenie. Mi nem akarunk erőszakot tenni sem a szakmán, sem a közönségen: a legutolsó pontig elmegyünk, és minden megoldásra nyitottak vagyunk, hogy a főváros színházi életének értékeit, a színházi kínálat minőségét egészében megőrizzük, de a generális pénzügyi csőd elkerülése érdekében valamit feltétlenül tenni kell. Az egyik megoldási mód, amit javaslunk, a színházak működésének privatizálása, úgy, hogy a színház épülete és ingóságai fővárosi tulajdonban maradnának.

A magánszínház sokkal szabadabban gazdálkodhat, mint egy közintézmény, nagyobb anyagi érdekeltséggel, de kétségtelenül nagyobb személyes felelősséggel is. Egy magánszínházzal szemben a fővárosnak „csak” szerződéses kötelezettségei vannak, s ha ez a színház a szerződésben rögzített fővárosi támogatással együtt nem tudja teljesíteni vállalt kötelezettségeit, akkor a szerződést felbonthatjuk, s egy új pályázat kiírása után mással szerződhetünk. A magánszínházak más típusú racionalitással gazdálkodnak, alkalmazottai nincsenek közalkalmazotti státusban. A magánpénzeket szigorúbb logikával költik el, s ma már nem lehet lemondani arról a tíz-húsz százalékos megtakarítási lehetőségről, ami ebben a logikaváltásban van.

Nyilvánvaló, hogy ez elvezethet a kommercializálódás irányába {pontosabban felerősítheti a már ma is zajló ilyen jellegű folyamatokat), de egyrészt azért tartjuk fenn a produkciókat támogató színházi alapot, hogy ezt ellensúlyozzuk, másrészt nem engedünk minden színházat átalakítani. A magánszínházakban ugyanis az állandó társulatok szinte biztosan nem maradnak fenn. Érdemes lehet egyes színeket státusba venni, vagy akár exkluzív szerződést kötni velük, hogy csak abban a színházban lépjenek fel – de olyan műhelyjellegű, állandó társulatokat, ahol Hamlettől a harmadik ajtónállóig mindenki együtt van, nyilván nem lehet egy magánszínházban fenntartani. Világos, hogy mondjuk az a minőség, amit a Katona József Színház képvisel, ilyen állandó társulat nélkül nem működik. De nem is gondolja senki a Katona József Színház státusát megváltoztatni, ahogy például a Vígszínházét sem. Azt viszont senki nem gondolhatja komolyan, hogy mind a tizenhárom állandó társulat fennmaradása sérthetetlen színházi és közérdek.

A színház működtetését vállaló, magánalapítású gazdasági társasággal a főváros olyan szerződést kötne, amelyben rögzítjük a minimális előadásszámot, azok eloszlását, esetleg a bemutatók minimális számát, az ingatlanhasználat szabályait stb., másfelől a főváros kötelezettségét az infrastruktúra biztosításában és a magánműködtetésű színház – több évre előre garantált – pénzügyi támogatásában. A színház a szerződés időtartama alatt ekképpen biztonsággal számíthat arra, hogy a fővárosi támogatás formájában lesz egy fix bevételi forrása – valamiképpen az inflációhoz kötve. Egy inflációt teljes mértékben követő támogatást persze nem garantálhatunk, mert ha ezt biztosítani tudnánk, akkor nem léteznének azok a problémáink, amelyek miatt most lépnünk kell. Ha olyan támogatási szintet tudunk kínálni, amely révén a színház, mondjuk évi 250 előadással, 75 százalékos nézőtéri kihasználtsággal nullszaldós lehet, akkor biztosan nem lesz hiány pályázókban.

• Gazdaság és társadalom