Juhász József

Vissza a főcikkhez →

Csetnikeknek (a ceta = csapat, osztag szóból) eredetileg azok a szerb parasztok nevezték önmagukat, akik a középkorban a török uralom ellen harcoltak. A török alóli felszabadulás után is léteztek a csetnik nevet viselő nacionalista szervezetek, de a csetnikmozgalom jelentős szerephez csak a II. világháború éveiben jutott.

A királyi Jugoszlávia 1941. áprilisi náci lerohanása után Dragoljub (Draza) Mihailovics vezérkari ezredes mintegy kéttucatnyi tiszttársával együtt megtagadta a fegyverletételt. Nyugat-Szerbia hegyeibe visszavonulva a király nevében nagyszerb-nacionalista platformon álló katonai-politikai szervezetet hozott létre, amely „csetnikek” néven vált ismertté. Tevékenységét a Londonba emigrált király és a kormány azzal honorálta, hogy szervezetét „Honi Jugoszláv Hadsereggé” nyilvánította, magát Mihailovicsot pedig 1942. januárban „honi főparancsnokká” és az emigráns kormány hadügyminiszterévé nevezte ki.

A csetnikek azonban alig vállaltak részt a megszállók elleni harcból – s azt a keveset is jobbára csak 1941-ben, amikor egyébként két Tito–Mihailovics-találkozóra is sor került egy esetleges egységfront reményében. Taktikájuk ugyanis a kivárásra irányult – meg kell várni a „kedvező körülményeket”, az emigráns kormány „hívó szavát” –, később pedig főleg arra, hogy megakadályozzák a felszabadító harcok „bolsevista lázadássá fajulását”. Ezért katonai akcióik zöme a partizánokkal vívott polgárháborús összecsapás volt, amellett kollaborálni kezdtek előbb az olasz, majd 1943-tól nyíltan a német megszállókkal, s alaposan kivették részüket a horvátok és a muzulmánok elleni terrorakciókból.

A csetnikek kollaboráns magatartásuk miatt elvesztették a szerbiai szerbek körében 1942–43-ban még jelentős befolyásukat – a horvátországi és a boszniai szerbek már korábban is inkább a partizánokat támogatták –, majd 1944 augusztusában Churchill nyomására az emigráns kormány is elhatárolódott tőlük: a csetnik főparancsnokságot feloszlatottnak nyilvánították, Mihailovicsot leváltották. A csetnikek ezután összeálltak Nedics (a németek szerb bábkormányának vezetője) alakulataival, de végleges katonai vereségüket az sem tudta megakadályozni (noha kisebb szétszóródott csoportjaik 1945 után még évekig elkövettek merényleteket, terrorista akciókat). Magát Mihailovicsot 1946-ban halálra ítéltek és kivégezték.

A mai szerb nacionalizmus legdurvább és a leghangosabb válfaját képviselő csetnikmozgalom valós befolyását nehéz megítélni. Vezérük, Vojislav Seselj a tavaly decemberi elnökválasztáson csak 1,9 százalékot kapott, viszont az idén júniusban megnyert egy időközi képviselő-választást. A szerb ellenzék – amely Seseljt Milosevics provokatőrének tekinti – szerint ez nem annyira a tényleges csetnikbefolyásnak, hanem inkább a kormánypárt latens támogatásának köszönhető.

• Külföld