Skip to main content

Dadaisták

Vissza a főcikkhez →


„Három pedagógus megelőzési program (az amerikai Chief, a Gerevich József által irányított kölni adaptáció, valamint a Drogbusz) mellett működik a mi programunk” – mondja Generál Márta, a BRFK Megelőzési Osztályának munkatársa. „A D.A.D.A. a rendőrség biztonságra nevelő iskolai programja, amely arra kívánja megtanítani a gyerekeket, mit tehetnek annak az érdekében, hogy ne váljanak áldozattá.”

A D.A.D.A. az Egyesült Államokban immár egy évtizedes (a szakirodalom szerint nem működő) DARE-program adaptációja, amelyet 1992-ben indítottak be Budapesten. Az akkori három után ma már 28 iskola mintegy 4000 tanulója részesedik benne a fővárosban, és körülbelül ugyanennyi vidéken. Ha egy újabb iskola kíván csatlakozni, azt a kerületi, vidéki rendőrkapitánysággal kell egyeztetnie. Az iskola és a rendőrkapitányság szerződést köt. Ebben leszögezik, hogy a programot nem lehet leállítani, vagyis azokban az osztályokban, ahol megkezdődött a prevenció, folytatni kell az oktatást nyolcadikig. A rendőrkapitány jelöli ki a rendőrt, aki egyhetes képzés után kezdi oktatni a nebulókat: első osztályban három, második és negyedik között hat, felsőben nyolc alkalommal egy évben, osztályfőnöki óra keretében. Az oktatási anyagok (kifestő- és munkafüzet, információs anyagok) költségeit (700 Ft/fő/év) az illetékes önkormányzat állja, a „D.A.D.A.-rendőr” munkaidőben, külön juttatás nélkül végzi munkáját. A tananyag korspecifikus ugyan, de egymásra épül, jelszava: „veszélyfelismerés, döntés, elmondás (szülőnek, tanárnak, D.A.D.A.-rendőrnek)”. Mindezt olyan, az élettől ellesett szituációs játékokkal, mint „Megbeszéljük, hogy délután négykor egy cukrászda előtt találkozunk, és te már fél órája vársz hiába…” (harmadik osztály), „Néhány idősebb fiú megengedi Péternek, hogy labdázzon velük. Játék után az egyik azt kérdezi Pétertől, hogy akar-e egy cigarettát elszívni?” (negyedik osztály), vagy „Miután Laci és barátja leszállt a buszról, két ismeretlen fiú a következőket kérdezi tőlük: Honnan jöttetek? Miért ilyen színű ruhát viseltek? Mielőtt válaszolni tudtak volna, az egyik fiú előkapott egy kést, és fenyegetően hadonászni kezdett” (hetedik osztály).

A program a gyerekek pozitív énképét kívánja erősíteni („Én én vagyok… Nincs még egy gyerek, aki pontosan olyan lenne, mint én. Felelős vagyok magamért, néha önállóan kell döntenem, hogy mit tegyek… Szüleim és tanáraim segítenek, de mégis rajtam múlik, milyenné válok idén, jövőre, vagy ha még nagyobb leszek” – negyedik osztály).

A D.A.D.A.-rendőr természetesen együttműködik a szülővel: nemcsak a szülői értekezleten vesz részt, de harmadikban, az aktív munka megkezdésekor (a kifestőfüzetek félretétele után) levelet intéz a szülőhöz, melyben együttműködésre kéri fel. („Ha nem találja kielégítőnek a gyermek megoldásait, kérem semmiképp se dorgálja meg, inkább segítsen neki, vagy velem beszélje meg a teendőket.”)

Hetedik–nyolcadik osztályban kezdődik meg a drog- és AIDS-prevenció és a bandákba verődés veszélyeinek ismertetése („Sanyi nem szereti az iskolát. Mindig problémái vannak a szüleivel, és verekszik a húgával. Az utóbbi időben egy barátjával elblicceli az iskolát. Egyik nap a fiú azt javasolja, igyanak alkoholt, fogyasszanak drogokat!” – nyolcadik osztály). Ugyanekkor megkezdik az alapvető állampolgári ismeretek oktatását is. („A zökkenőmentes, normális, hétköznapi együttélés szabályait nem mindig fogalmazzák meg jogszabályban, megsértésükről viszont külön törvényt alkottak, a büntető törvénykönyvet… Véleményed szerint milyen kapcsolat van a büntető törvénykönyv és az íratlan és írott iskolai rendszabályok között?” – hetedik osztály).

A D.A.D.A.-program igyekszik iskolán kívül is utolérni a gyerekeket, klubot, országos sportnapot, karácsonyt szervez, s bár erre egyelőre nem telik, tervezik, hogy a televízió kamaszműsoraiban a program kabalamadara okítaná utódainkat a helyes életvitelre.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon