Kábítószer és szabályozás Lengyelországban

Vissza a főcikkhez →


A kábítószereseket gondozó legnagyobb nem kormányzati szervezet, a Monar, és a lengyel rendőrség becslése szerint a 3 millió alkoholista mellett három-négy éven belül Lengyelországban a jelenlegi 400 ezerről ugyancsak 3 millióra emelkedik a kábítószert élvezők tábora. Bár az öt éve megjelent narkómaffia Lengyelországban – a szakértők szerint – még mindig csak a piac „beetetésén” fáradozik (ennek köszönhető, hogy egy-egy heroinadag ára messze elmarad egy üveg vodkáétól), az ország a szintetikus amfetamin előállításában máris dobogós helyen található a világban. Bár kábítószerhez ma már Lengyelország szinte minden nagyobb városában hozzá lehet jutni, a lengyel narkósok közel fele öt vajdaságban él: a varsóiban, a krakkóiban, a katowiceiben, a gdanskiban és Jelenia Górában; Lublin, Kielce, Tarnów és Przemysl környéke pedig a legnagyobb mák- és indiaikender-termesztő helyekként közismertek.

Lengyelországban a kábítószeresek gyógyítása ingyenes és önkéntes. Kényszergyógykezelést – bírósági ítélet nyomán – csak kiskorúakkal szemben alkalmaznak automatikusan. Bár a kábítószeresek detoxikálására fenntartott kórházi ágyak száma még ma is viszonylag alacsony (150–200), kihasználtságuk alig éri el a 65 százalékot. „A legjobb detoxikáló a tél, amikor lejár a mák szezonja” – búslakodnak a lengyel orvosok.

Azok, akik valóban ki akarnak gyógyulni e szenvedélyből, kb. 40 lengyelországi kábítószer-rehabilitációs központot kereshetnek fel. A központokat – amelyek több mint fele a már említett Monarhoz tartozik – az Egészségügyi Miniszérium kábítószerekkel foglalkozó irodája finanszírozza, illetve támogatja. A központok statisztikai adatai azt mutatják, hogy a távozók felének sem sikerül megtartania az absztinenciát.

Lengyelországban még jelenleg is az 1985. január 31-én elfogadott kábítószertörvény van érvényben, amely – mivel csak a kábítószer kereskedelmi méretű előállítását és forgalmazását tiltja, fogyasztását és birtoklását nem – valószínűleg a világ egyik legliberálisabb ilyen jellegű törvénye. E paradicsomi állapot azonban a Visztula mentén sem tarthat soká: egyrészt ugyanis 1994-ben Varsó is aláírta az ENSZ illegális kábítószer-kereskedelem elleni egyezményét, másrészt 1993-ban megkezdődött az „őskori” törvény felülvizsgálata is. S bár jelenleg még csak azon folyik a vita, hogy a korábbi törvény módosítására kerüljön-e sor, vagy teljes új törvénnyel váltsák-e fel az 1985-öst, annyi már bizonyos: a szabályozás a korábbinál mindenképpen szigorúbb lesz.

Az ún. drogkonzervatívok új törvénytervezetének leginkább az a kitétele vitatott, amely 3–15 évi szabadságvesztéssel sújtaná mindazokat, akik kábítószert birtokolnak, csempésznek vagy kereskednek azzal. A liberálisabb szabályozás hívei, s közéjük tartozik a szejm volt parasztpárti elnöke – elismerve, hogy a gyártást, a kereskedést és a csempészést szigorúan kell szankcionálni – csak a korábbi törvény „modernizálását” javasolják, mondván: a kábítószer nem üzletszerű birtoklását nem kellene kriminalizálni. Annál is kevésbé – teszik hozzá többek között –, mert ha a jelenlegi kábítószer-élvezők közül csak minden negyedik kerül bíróság elé, egyszerűen nem lesz, aki ítélkezzen felettük.