Skip to main content

Dr. Antall József miniszterelnök úrnak a Beszélő szerkesztői

Vissza a főcikkhez →


Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Alulírottak, a Beszélő című hetilap szerkesztőségének tagjai azért fordulunk Önhöz, szíveskedjék intézkedni, hogy az illetékes hatóság vizsgálja meg, szerepel-e bármelyikünk neve

1. a volt III/III. SZT-állományban;
2. a volt társadalmi segítők között;
3. a Katonai Biztonsági Hivatal nyilvántartásában;
4. a volt karhatalmisták (’56-os) között;
4. az 1956 előtti ÁVH „T” állományúak között;
5. a volt III/III. hálózati személyek nyilvántartásában.

Tizenhárom kisgazdapárti vezető hasonló tartalmú kérésére – viszonylag rövid időn belül – választ kapott. Június 4-i parlamenti beszédében Ön kifejtette, hogy „az eljárás az alkotmánynak és az irányadó törvények szabályainak megfelelő volt”. A személyes adatok védelméhez való alkotmányos jognak az Alkotmánybíróság által adott értelmezése szerint az állampolgárokról adatokat felvenni és felhasználni csak érintettek beleegyezésével szabad, s így az állampolgárnak joga van ahhoz, hogy megismerjen minden róla gyújtott adatot. Az állampolgárnak is szabad tudnia önmagáról mindazt, amit az állam tud vagy tudhat róla.

A fentiek értelmében jogosan kérjük, hogy az illetékes kormányszerv ne csak azt közölje, szerepel-e nevünk a felsorolt nyilvántartásokban, hanem kérünk minden adatot, amelyet jogellenes módon gyűjtöttek rólunk, akár hálózati személyek, akár titkos eszközök alkalmazása révén, beleértve a hang-, fénykép- és videofelvételeket.

Megragadjuk az alkalmat, hogy hangsúlyozzuk: sürgősen szükség volna a volt állambiztonsági szervezet megmaradt iratai kezelésének törvényi szabályozására és parlamenti ellenőrzésére, mert ennek híján tág tere nyílik mind a manipulációnak, mind a manipuláció feltételezésének.

Levelünk, bár többes szám első személyben íródott, az aláírók egyéni kérelmét tartalmazza.

Válaszát várva tisztelettel:

Budapest, 1991. június 4.

Ara-Kovács Attila
Eörsi János
Fekete Éva
F. Havas Gábor
Gyekiczki András
Havas Fanny
Kiss Ilona
Kőszeg Ferenc
Krasztev Péter
Nagy W. András
Pintér József
Solt Ottilia
Szilágyi Lenke
Tóth Gábor Ákos






































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon