Skip to main content

Három kérdés Bärbel Bohleyhoz, az Új Fórum alapító tagjához

Vissza a főcikkhez →


Beszélő: Ma az Új Fórum az NDK legnagyobb ellenzéki mozgalma. Milyen elgondolásaik vannak, számításba véve azt is, hogy a mozgalom legális lesz?


Bärbel Bohley: Mindenekelőtt saját újságra van szükségünk és arra, hogy hozzájuthassunk az elektronikus médiához. A problémák felsorolásából programnak kell kifejlődnie, ennek alapján állíthatunk jelölteket a következő választáson. De nem volna baj, ha a legalizálásra még egy kicsit várnunk kellene. Azt az energiát, amelyet arra kellene fordítanunk, hogy be ne szippantson a jelenlegi rendszer, a saját álláspontunk tisztázására fordíthatnánk.

Beszélő: A szocializmus sokat vitatott fogalom. Magyarországon és Lengyelországban az ellenzéki irányzatok már régen eltávolodtak a szocialista társadalmi modelltől. Mi az Új Fórum véleménye a „reálban létező szocializmusról”?

B. B.: A reálisan létező szocializmustól az Új Fórum mérföldes távolságban van, ami nem jelenti azt, hogy a szocializmus szó ne kísértene. Úgy gondolom, a szocializmuson valamilyen utópia értendő, amelynek a megnevezésére más szót is lehetne találni. Az, hogy ezt az utópát még mindig ugyanezzel a szóval jelöljük, feltehetőleg a fantáziánk gyengesége.

Beszélő: A legtöbb kelet-európai országban léteznek hasonló ellenzéki mozgalmak. Vannak-e az Új Fórumnak kelet-európai kapcsolatai és milyen csoportosulások iránt érdeklődnek?


B. B.: Az NDK ellenzékének a kapcsolata a többi kelet-európai ország ellenzéki mozgalmaival nem volt szoros. Az NDK-beli ellenzék ugyanis a kelet-európai ellenzék számára nem volt érdekes. Amióta az Új Fórum tömegmozgalommá vált, megnőtt az érdeklődés. Ezek a kapcsolatok nagyon fontosak a számunkra. A Szolidaritástól vagy a Charta ’77-től már régebben is nagyon sokat tanultunk, és konkrét tapasztalataik most még többet segíthetnek.

A Beszélő megjegyzése. Bár a magyar és keletnémet ellenzék kapcsolata valóban nem volt szoros, nem feledkezünk meg róla, hogy az 1956-os forradalom harmincadik évfordulójára kiadott közös nyilatkozatot magyar, cseh, szlovák, lengyel és román ellenzékiek mellett tizenhét NDK-beli is aláírta, köztük Bärbel Bohley. A magyar demokratikus ellenzék 1987–88-ban tiltakozó aláírásokat gyűjtött Bärbel Bohley és számos társa letartóztatása ellen.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon