Skip to main content

Mihail Szergejevics Gorbacsov úrnak, a Szovjetunió Elnökének

Vissza a főcikkhez →


Tisztelt Elnök úr!

A Szabad Demokraták Szövetsége, az új magyar parlament legnagyobb ellenzéki pártja aggodalommal figyeli a litván–szovjet viszony drámai romlását. Mint egy olyan nép gyermekei, amely 1956-ban átélt egy szovjet katonai intervenciót, jól tudjuk, hogy sem a katonai, sem a gazdasági kényszer nem győzhet a függetlenségi törekvéseken.

Felszólítjuk Önt, hogy haladéktalanul oldja fel a Litvánia elleni blokádot, és kezdjen tárgyalásokat a Litván Köztársaság törvényes vezetőivel annak a nyilatkozatnak az alapján, melyben a szovjet állam elismerte, hogy az 1939-ben kötött Molotov–Ribbentrop paktum semmis és érvénytelen.

Levelünket megküldjük Vytautas Landsbergis úrnak, a litván parlament elnökének is.

Tisztelettel, az SZDSZ küldöttgyűlése

Budapest, 1990. április 21-én.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon