Skip to main content

Belföld

Révész Sándor: A mocsár konzisztenciája

A szociális biztonság rendszere ma, nálunk


Az első megközelítés statikus, a második dinamikus. Ám ez a dinamikus szemlélet csak akkor érvényesülhet, ha megszabadulunk attól a kényszerképzettől, hogy nem hagyhatjuk embertársainkat megfagyni és éhen veszni. Van erre esély. Ez a kényszerképzet nem uralkodott el még a mi mocsarunkban, nincs itt néki múltja és hagyománya, csupán a szociális törvény különböző szövegtervezeteiben kapaszkodott meg a rászorulóknak jogszerűen járó létfenntartási támogatás formájában.

révész: A Roma Parlament levele


Nagy Ferenc József
tárca nélküli miniszterhez

Tisztelt Miniszter Úr!

A magyarországi cigány lakosság az országban élő nemzeti kisebbségekkel együtt felfokozott várakozással és bizakodással követte a rendszerváltozás eseményeit.





–szeg [Kőszeg Ferenc]: Szervezkedünk… helyesbítünk


Előző számunkban névsort közöltünk Tölgyessy ügyvivői? címmel. Informátorunk szerint az SZDSZ I. kerületi szervezete a felsoroltak támogatását javasolta a megválasztott küldötteknek.

Több várbeli SZDSZ-es jelezte: híradásunk pontatlan volt. A közölt lista csupán egy válasz a kérdőíves közvélemény-kutatásban, és nem is kapott semmiféle támogatást.

Igaznak bizonyult ellenben az (s cikkünkben ez volt a fontosabb állítás), hogy némely budapesti küldöttek egyezkedni próbáltak a regionális küldöttgyűlések résztvevőivel: kölcsönösen keresztbe támogatják egymást.




Szőke Zsuzsa: Koós Béla házassága

Salgótarján – 1956. december 8.


„Neve: Koós Béla
Született: 1931. április 4., Nógrád vármegye, Litke község
Vallása: római katolikus
Állampolgársága: magyar”




„Évát 1950-ben ismertem meg. Egy évig tartott a kapcsolatunk. Nagyon szerettük egymást… Aztán… úgy alakult, hogy mégis mást vettem feleségül. Éltem a hétköznapi emberek mindennapos életét, hétköznapi férjként. Egészen 1956. október 22-ig.

Forradalom

A budapesti forradalom híre felkavarta Balassagyarmatot. De nálunk nem „anarchia” volt, mint dr.










Varga Kristóf: Micimackó és a zsandárok


Jogilag

Németh Vova, a kávéház gazdája: „Valóban, a működési engedélyünket bevonták, azt mondták viszont, hogy mint kulturális rendezvényeket tartó hely nem vagyunk kötelesek szeszárusítási engedélyt kérni akkor, ha alkalmi rendezvények vannak. Na most, nálunk az év 365 napján vannak rendezvények, így gyakorlatilag napról napra üzemelünk. Ez egyelőre egy kibúvó a jogszabály alól, mely bármikor támadható. Eddig erre nem került sor, viszont megbüntettek minket 10 000 Ft-ra a környéken végzett zajszintmérés nyomán, s ez az összeg bármikor ismételhető.


U. V. [Somogyi János]: Posztumusz

Salgótarján – 1956. december 8.


A nógrádi lankás dombok közötti elhagyott országúton fékező fekete Pobjedából géppisztolyos pufajkások ráncigálták ki a két meggyötört férfit. Hazamehettek – mondták nekik, és levették a kezükről a bilincset. A szemtanú még látta, hogy a két ember eltűnik az emelkedő mögött, majd nem sokkal később hallotta a rövid sorozatokat és az egyes lövéseket.

A felismerhetetlenségig összeroncsolt, összerugdalt és szétlőtt arcú két férfit 1956. december 12-én tartóztatták le.


Szervezkedünk…


Finiséhez közeledik az SZDSZ elnökválasztási kampánya. A küzdelem mind élesebb lesz. Ez rendben is van, a tét nem csekély. De a módszerek!

Az alábbi dokumentumon egyébként Dornbach Alajos mellett gyűjt támogatókat szabad demokrata polgármestertársai körében dr. Magyar Levente jászberényi polgármester. Teszi ezt a körlevél tanúsága szerint, mint a Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetségének elnöke. Holott ez a szövetség aligha párton belüli kampány céljára létesült, és tagjai közt természetesen nemcsak SZDSZ-es polgármesterek vannak.


Csányi Kinga: Kecskeméti krétakör

Jogos tulajdonukhoz nem férhet kétség?


Lehet-e valamihez ragaszkodni?

Mikor és milyen célokkal kezdte meg működését ez az iskola? – kérdeztük először a Kodály-iskola igazgatónőjét, Ladics Tamásnét.

1950-ben indult mint Magyarország első ének-zenei általános iskolája. Kodály szerint a zenei nevelést az iskolának kell megadnia, s ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gyerekek 6 éves korban az írás-olvasás elsajátításával együtt kezdik a zenei írás-olvasás tanulását, melynek eszköze a relatív szolmizáció.




Salgótarján – 1956. december 8.


1956. december 8-án több mint száz fegyvertelen embert lőttek agyon Salgótarjánban. Ma már egyre világosabb, hogy a sortűz megtervezett provokáció következménye volt, s egyben jeladás a forradalom utóvédharcának véres elfojtására. Két Nógrád megyei irásunkkal a 35 évvel ezelőtti tradédiára is emlékezünk.


Eörsi János: A tátongó űr töltögetése

MSZOSZ-kongresszus


1,8 milliós tagságával (amely az önkéntes tagdíjfizetők 1,1 milliós, valamint az ehhez hozzácsapott 700 ezres nyugdíjas létszámból tevődik össze) a „magyar szakszervezeti mozgalom centrumában álló szakszervezeti egységszövetség”-nek nevezi magát, és igényt formál arra, hogy kezdeményezőként (ha éppen nem egyedüli partnerként) tárgyaljon a kormánnyal a szociális és érdekvédelmi kérdésekről. Sztrájkot helyez kilátásba arra az esetre, ha a kormány nem ül le tárgyalni tíz napon belül, vagy ha nincs december 31-ig kézzelfogható eredmény.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon