Skip to main content

Belföld

–nk– [Mink András]: Nosztalgia – no

Fővárosi koncert-külpolitika


1980 őszén kissé szokatlan összetételű közönség verődött össze a Deák Ferenc utcában, egy bezárt ajtó előtt. Az ajtó üvegén kézzel írott árkus: A koncert technikai okokból elmarad – s az üveg mögött izgatott titokzatos férfiak voltak láthatók. Az árkusra egyszer csak gyors kéz keresztcsíkot tapasztott keresztbe: BETILTVA! A 100-150 ember – tiszteletre méltó idős zenekedvelők, kezükben stencilezett meghívóval –, gyanútlan, vagy éppen csak gyanakvó ezoterikus értelmiségiek, alternatív ifjúság, s a formálódó demokratikus ellenzék ismert alakjai.

Mink András: Zűrzavar és késő bánat?

Mink András
– pesszimista tudósítás –


Alul is forrongásban van az SZDSZ. A szolnokiak többsége – ki többé, ki kevésbé – elégedetlen volt a párt eddigi működésével. Legtöbben a paktum megkötését, a 20 ezer forintos kárpótlás ötletét rótták fel a vezetőségnek – bár a felelősség kérdésében megoszlottak a vélemények – és azt, hogy hagyta magát beleugrasztani haszontalan ideológiai torzsalkodásokba. Ugyanakkor többen hiányolták, hogy az SZDSZ, a taxisblokád esetét leszámítva, nem foglalt határozottan állást a közvéleményt foglalkoztató kérdésekben.

Építő Pál [Révész Sándor]: Javaslat

az állampolgárok karitatív áldozatvállalásának optimális hasznosítására


A kormány nem maradhat tétlen, amikor azt látja, hogy számos, szolid életű polgártársunk sorsa a sivár szegénységbe süpped. A létbiztonság fenntartásának hatalmasra növekedett terhei alatt már-már összeroskadni készül a költségvetés, a társadalombiztosítás és az önkormányzatok. Teherbírása határáig jutott az adófizető polgár s a vállalkozó, kinek kezében jövendőnk kulcsa van. Inát szakíthatjuk-e azoknak, akik az ország kátyúba ragadt szekere elé fogva feszítik meg legjobb erőiket? Nem szakíthatjuk!

Zádori Zsolt: Én elfogadom az európai játékszabályokat

Interjú Bertha Zoltán SZDSZ-es képviselővel


Beszélő: A kárpótlási törvényt egyedül szavaztad meg az ellenzék képviselői közül.

Bertha Zoltán: Szokás hangoztatni, hogy a kárpótlás – miközben régi igazságtalanságokat igyekszik orvosolni – új igazságtalanságokat teremt. Felmerül viszont a kérdés: inkább konzerváljuk a régi igazságtalanságokat, és segítsük elő az azokból kifejlődő spontán méltánytalanságok megszilárdulását? Nyilvánvaló, hogy teljes igazságot nem lehet szolgáltatni.


Magyar Elemér: Újfasiszták Egerben


Nem tudni, miért, de tény, Eger lett a hazai újfasiszták egyik központja. A közelmúlt történései is ezt bizonyítják.

A múlt év szeptemberében mintegy 100-150, többségében fiatalkorú, botokkal, láncokkal, kábelekkel felfegyverkezve Egerben a belvárosból a lakótelepre vonult. Útközben több embert bántalmaztak, cigányellenes jelszavakat kiabáltak, majd rátámadtak a kutyáját sétáltató háromgyermekes, 37 éves kiskereskedőre, Báder Gyulára, aki megkísérelt elmenekülni, de házának földszinti folyosóján utolérték, ütlegelték, megrugdosták.


–lt [Solt Ottilia]: Baracskai távlatok


Kézbesített már ilyen határozatokat a postás kollégáinknak, Kőszeg Ferencnek és Nagy W. Andrásnak is, még 1988-ban, de ők végül is bevonulásuk előtt egy-két nappal futár útján értesíttettek: a büntetés-végrehajtás elmarad. Ne menjenek Baracskára, mert nem engedik be őket! A váratlan fordulat Kőszeg P. Howard-i méretű (ld. Piszkos Fred) pimaszságának volt köszönhető: az elhurcolt, de jegyzőkönyvileg nem hitelesített stencilgépről azt állította, hogy villanyfúró, és el sem vitték.

Daróczi J. Gyula, Daróczi János, dr. Talyigás Katalin, Sztojka Katalin: Kiűzetés


Belügyminisztérium Menekültügyi Hivatal Vezetőjének
Budapest 1054, Kossuth tér 4.

TISZTELT DR. MÁRKUS ISTVÁN!

Alulírott Daróczi János, Daróczi J. Gyula, Sztojka Katalin, dr. Talyigás Katalin szociális munkások 1991. október 27-én, a nagyatádi menekülttáborban jártunk. A tábor vezetőjének meghívására érkeztünk azzal a szándékkal, hogy felajánljuk segítségünket a cigány menekültek gondozásában.





Beke Kata: 160 ezer pedagógus…


Tisztelt Ház!

Elnök úr!

Mindannyian ismerjük az elmúlt évtizedek értelem- és értelmiségellenes jellegét. Ennek az áldozatai leginkább a pedagógusok voltak. Közismert a kötelező óraszám rendkívüli mértéke, a megalázóan alacsony jövedelemszint, amely lehetetlenné teszi az értelmiségi életmódot, az alávetettség állapota, a kontraszelekció megannyi lehetősége. Nem közismert azonban az, hogy szinte minden eszközüktől megfosztottak, egyetlen eszközük saját személyiségük és oly nagyon veszélyeztetett idegrendszerük.




Tóka Gábor: Háztűznézőben

Koalíciós rokonszenvek, választási esélyek


Ellenzéki koalíciók

Azt kérdeztük a választóktól, mit szólnának ahhoz, ha a párt, amelyre „most vasárnap” szavaznának, egyik vagy másik ellenzéki párttal „szoros szövetséget” alkotna.

Mi lenne arról a véleménye, ha a pártja a Fidesszel kötne szoros szövetséget?

  • Tovább

    • Garai Viktor: Aki magyar?


    Aki október 23-án úgy döntött, részt vesz az ’56-os forradalom utcai eseményeinek emlékünnepség-sorozatán, érdekes „hangulateltolódással” találhatta magát szemben: a megemlékezés fokozatosan jobboldali demonstrációvá vált. Vegyük sorra ennek a változásnak a főbb állomásait!

    Az első ünnepséget 13 órára hirdették meg a Kilián-laktanya előtt; ezen mintegy két-háromszáz ember vett részt. Sokan közülük az előző napi, a 298-as parcellánál rendezett megemlékezésnek is résztvevői voltak.


    Blogok

    „Túl későn jöttünk”

    Zolnay János blogja

    Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

    Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

    Tovább

    E-kikötő

    Forradalom Csepelen

    Eörsi László
    Forradalom Csepelen

    A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

    A „kieg” ostroma

    1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

    Tovább

    Beszélő a Facebookon