Skip to main content

Belföld

Jöttem, láttam, győztek?


Naptévé: Öt perccel ezelőtt Kónya Imre keményen megbírálta Lovas Zoltán újságírót, a Fekete Doboz munkatársát.

Lovas Zoltán: No comment. Így gondolja.

Naptévé: Kónya kritikájának nyilván az volt a lényege, hogy elfordultál az MDF-től, a Fidesz pártján állsz, és ennek következtében nem lehetsz pártatlan, tárgyilagos újságíró.

L. Z.: Én sosem voltam az MDF felé fordulva, a Fidesz sajtómunkáját segítettem a választási kampányidőszakban, de azóta semmiféle kapcsolatunk nincs egymással. Egyik pártnak sem vagyok tagja.






Eörsi János: Izgatásgyanús!

Anarchista Újság


Egyiküket, ahogy elmondják, megbilincselve vitték az egyik kerületi rendőrkapitányságról a Gyorskocsi utcai vizsgálati osztályra. Másikukat pedig mindjárt helyi szinten, az V. kerületi kapitányságon megrugdosták, a fejét falba verték, az atrocitást esztétikai érvvel támasztva alá: „Mert nem tetszik a pofád!” A fiút, mint mondja, előzőleg arról vallatták – eredménytelenül –, honnan, kitől származik az izgatásgyanús nyomdatermék.

Csapatmunka

Bevittek, kihallgattak egy harmadik fiút is, a Katalizátor Iroda Kft. árusát.




Fodor Andrea: Elszámolás, leszámolás, igazságtétel, vagy…?


Aztán jött a Iustitia-terv és a még újabbak, egyre képtelenebb ötletekkel (mint legutóbb a Kónya-dolgozat nyugdíjjavaslata). Pedig a magyar társadalom nem vér- és bosszúszomjasan készülődött a rendszerváltásra. Az előző hatalom felelős politikusait – Németh Miklóst, Horn Gyulát – még a bársonyszékükben is meghagyta volna, nemhogy rabruhában kívánta volna látni.

Gerenda a te szemedben

Sugár András


Mert a milyen ítélettel ítéltek
olyannal ítéltettek

és a milyen mértékkel mértek,
olyannal mérnek nektek.
Miért nézed pedig a szálkát,
A mely a te atyádfia szemében van,
a gerendát pedig
a mely a te szemedben van,
nem veszed észre?
Mát. 7, 1–2.

Pályakezdés 1946–60

„Madách Gimnázium, Budapest, 1946. 13 éves, vézna, örökké éhes pesti kölyök vagyok. (…) Oroszul már folyékonyan beszélek.












Kőszeg Ferenc, Solt Ottilia: Olyan ez, mint az Expo…

Beszélő-beszélgetés Hack Péterrel


Beszélő: Egyetértesz-e azzal, hogy a Kis János lemondott, és hogy most mondott le?

– Egyetértek azzal, hogy visszavonul. Ott voltunk az Országos Tanács ülésén, még a választások előtt, ahol bejelentette, hogy nem indul országgyűlési képviselő jelöltként. Évtizedekig el volt zárva a saját szakmájától, s most szeretné végre a filozófiát választani. Nem jelent meg a színen olyan személy, aki azt a kiegyenlítő szerepet, amelyet betöltött, el tudta volna vállalni. Ez persze a 22-es csapdája.


„A menekültügyi ellátásban fennakadás nem lesz”


Dr. Wekler Ferenc:

Mintegy 25-28 ezer menekült van ma Magyarországon, ezeknek jó része Baranya megyében. A menekülttáborokban kétezer ember nyert elhelyezést. Az ő ellátásuk többnyire megoldottnak mondható.

Gondok mutatkoznak azonban a családoknál, ismerősöknél befogadott menekültek esetében. Akik a menekültügyi hivatalokban regisztrálásra kerültek, heti 500 forintos élelmiszercsomagot és havi százforintos tisztasági csomagot kapnak, amit az adott önkormányzat állít össze és finanszíroz.




Bencze János: Csak a hadsereg ugyanaz


Amikor múlt év márciusában a Tito képével is ékesített Vörösmarty-kultúrházban megalakult a Horvátországi Magyar Néppárt, M., a Vajdaságból Eszékre települt fiatal lektornő nem gondolta, hogy a Baranya-háromszögben alig egy évvel később esztelen háború tombol, ő pedig öreg Volkswagenjén átmenekül Magyarországra.

Névtelen, mert ez itt névtelen történet.

Bort ittunk akkor a pártalakítás sikerére Vörösmarton, koccintottunk G.-vel is, aki augusztus végén ugyancsak átmenekült, s azóta egyik városból a másikba költözik titokban, mert az odaátról csordogáló hírek szerint komoly




Könczöl Csaba: Az „iskolamester”

Beszélő-beszélgetés Fehér Ferenccel I.


– Nemrég olvastam Michel Foucault-tól, Nietzsche kapcsán, hogy alkatilag két filozófustípus van: az egyik - úgymond - a „tiszta igazság filozófusa”, a másik az igazság érvényre juttatásának a filozófusa. Nem véletlen, hogy ez veled kapcsolatban eszembe ötlik: a 60-as, 70-es években a magyar szellemi közéletben – amíg onnan ki nem szorítottak – a „Lukács-iskolán” belül te voltál az a filozófus, akit általában jobban ismertek a „budapesti iskola” érvényesítéséért való harcai, mint a saját művei alapján.

– Nagyon fennkölten fogalmazol.


(G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): Tisztelt Főszerkesztő Úr!


A Beszélő szeptember 21-i számában Bauer Tamás Átülések című elemzésében rólam téves információt közölt. Feltételezem, hogy a tévedés csupán rossz információ következménye, de az olvasók hiteles tájékoztatása miatt fontos, hogy reagáljak.

Én a választások első fordulójában nem a harmadik, hanem az előkelő második helyet szereztem meg 10 jelölt közül. A kritikus harmadik helyen Kis Gyula, a jelenlegi munkaügyi miniszter végzett.


Nincsenek csodafegyverek


Naptévé: Bauer Tamás szerint az állampolgár nem értékeli azt az alternatívát, amit az SZDSZ nyújt a koalícióval szemben. Jogos-e ez a kritika?

Pető Iván: Jogos, bár ha ez csak a szabad demokratákra vonatkozna, ha csak ez az egy párt volna válságban, akkor még nem lenne baj. A magyar politikai intézményrendszer egészében, véve alapvető problémákkal küszködik. Ma már alig-alig léteznek aktív MDF-szervezetek, Fidesz gyakorlatilag nincs, és jelentősen csökkent az SZDSZ-tagság aktivitása.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon