Skip to main content

Belföld

(kőszeg): Ismét rendőr lett a rendőr…

Csendes döntések a Belügyminisztériumban


Ki ne emlékeznék Bornemissza Gergőre? – kérdezte egykor Mándy Iván hőse, aki piciknek írt.

Ki ne emlékeznék Horváth Balázsra, a víg kedélyű belügyminiszterre? – kérdeztük mi is, akik nagyoknak próbálunk írni. Hajdanában, amikor a rendszerváltást még nem akadályozták sötét erők, ez a belügyminiszter azt ígérte, hogy „a rendőr-minisztérium belügyminisztériummá válása szükségképpen azt is eredményezi majd, hogy feleslegessé válik a rendőri rendfokozat a minisztérium dolgozói, így például a gépírónők és a gondnokok számára is”. (Népszava, 1990.


Farkas Zoltán: Egységben a kétség


Farkas Zoltán: Tisztázzuk, hogy a két ellenzéki párt miben ért egyet, és miben nem, milyen területekre terjedhet ki a két párt együttműködése, és hogy a későbbi szemrehányásokat elkerüljük, tisztázni kellene azt is, hogy mit nem kedvelnek a másik pártban, a másik politikai pályafutásában, mi az, amivel fájó sebeket ejtettek, rossz emlékeket hagytak, amelyek még ma is vissza-visszatérnek és nehezítik az egyetértést.

Solt Ottilia: Ami engem illet, én ha valamiért szemrehányást tudok tenni az MSZP-t alkotó tábor némely csoportjának, vagyis azoknak, akik bizonyos folyto


Solt Ottilia: Újság Debrecenben


Először is Szabó Lukács MDF-es képviselő fűzött hozzá kiegészítéseket, s az alábbi interjút adta lapunknak.

Beszélő: Cikkünk kapcsán azt említette, hogy a helyzet súlyosabb, mint ahogy írjuk; bizonyítékai vannak arra, hogy visszaélések folytak – nem bizonytalanságok, hanem bizonyítékok!

Szabó Lukács: A debreceni önkormányzat döntése nyomán a megoldás felé megtettük az első lépéseket, önkormányzati biztost neveztek ki a leváltott igazgató helyére, felfüggesztették a két igazgatóhelyettest, és eljárást indítottak több egészségügyi dolgozóval szemben is.






Kérdező Gyurka: Megkérdezem…


Grosits Gyulát, aki az MDF népi-nemzeti köre nevében azt fejtegette a Magyar Televízió elnöke előtt az MDF budapesti székházában, hogy olyan televíziót akar, amelynek műsorai nem sugároznak mértéken túli pesszimizmust,

–
 hogyan kívánja mérni a pesszimizmus még elfogadható nagyságát?

Demszky Gábor: Nincs erőnk ilyen kockázatos vállalkozásra!

Demszky Gábor főpolgármester nyilatkozata az Expóról


Az idő lejárt. A döntés tiszta beszédet követel.

Sokoldalúan tájékozódtam. Tárgyaltam felelős állami, önkormányzati és érdek-képviseleti vezetőkkel, külföldi szakértőkkel. Megismertem a világkiállítást nem vállaló Párizs főpolgármesterének és a rendezvényt népszavazáson elutasító Bécs vezetőinek indokait. Érzékelem a közvélemény megfáradását, a magyar kormányzat belső visszakozását az ügyben.


Szabó Lívia: Tájkép a végeken


Alsószentmárton.

A falun átkanyargó busz ablakából rögtön szembeötlik a községi elöljáróság földszintes épületén a túlméretezett, vadonatúj cégtábla: „Polgármesteri Hivatal Alsószentmárton.” Az épület felújított falainak tövében hever a gyepen (fényes délben) egy cigány polgártárs. „A kutyaharapástól a részegekig minden az én dolgom!” – közli Szilágyi Péter polgármester.

Újdonságok

Az öt cigány jelölt közül rá, az MSZP színeiben indulóra esett a falu választása.






–up– [Upor Péter]: Dombóvári kiszorítós


A város egyik kétségtelenül meghatározó, markáns személyisége dr. Balipap Ferenc, a művelődési központ igazgatója a rendszerváltás hajnalán a helyi MDF-szervezet megszületésénél bábáskodott. Az MDF megszervezését a művelődési házban folyó munka szerves folytatásának tekintette. Az igazgató ugyanis, szemben a hivatalos művelődéspolitikával, azt az elvet vallotta, hogy az embereknek maguknak kell eldönteniük, mivel kívánnak foglalkozni az intézményben.

–k [Kőszeg Ferenc]: „A többség uralma helyett a jog uralma…”


„Kultúra és demokrácia” címmel rendezett nemzetközi konferenciát a múlt héten Prágában az UNESCO a cseh és szlovák kormányszervekkel közösen. A konferenciát Václav Havel nyitotta meg, s a mintegy 200 résztvevő között ott volt Laurent Fabius, a francia parlament elnöke, Frederico Mayor, az UNESCO főtitkára, Kalevi Sorsa finn exelnök, Robert Nozick amerikai filozófus, Jorge Semprun író.

Fejtő Ferenc: „Tervükről lebeszéltem volna őket”

Fejtő Ferenc levele Jeszenszky Gézához


Dr. Jeszenszky Géza Úrnak,
a Magyar Köztársaság külügyminiszterének
BUDAPEST II., Bem rakpart

Igen tisztelt Külügyminiszter Úr,

Tegnap, augusztus 26-án este kaptam kézhez Méray Tibor, Kende Péter és társainak Önnel folytatott levelezését, amelynek, tudtomon kívül, tárgya voltam. Tudtomon kívül, ismétlem, mert ha Kendéék az ötletükről szólnak nekem, ami illett volna, tervükről a leghatározottabban lebeszéltem volna őket.






F. Havas Gábor: Egy tiszta hang


Babiczky Klára 1983-ban lett a Fejér Megyei Hírlap munkatársa. Elsősorban az úttörő- és KISZ-mozgalom volt a reszortja. Helyüket kereső ifivezetőkről, vállalati KISZ-szervezetek gondjairól, a Tanácsköztársaság évfordulójának tiszteletére meghirdetett országos (úttörő) riadóról és más hasonlókról írta cikkeit. Nem állíthatjuk, hogy túlbuzgó lett volna: mindenfajta túllihegés nélkül teljesítette a kötelező penzumot. Végtére is egy fiatal újságíró, ha előre akart jutni a pályán, nem lehetett válogatós.

1986-ban a győri rádió székesfehérvári tudósítója lett.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon