Dramolett a parlamentben
Államtitkár: Akinek lejárt a tartózkodási engedélye és
nem hagyja el az országot, azt ki kell utasítanunk.
Haza kell őket szállítanunk, sajnos.
Képviselő: De hová?
Államtitkár: A kínaiakat Kínába.
Képviselő: Milyen rendszer van Kínában?
Államtitkár: Hogyhogy milyen rendszer?
Beszélő: Egy évvel ezelőtt, az SZDSZ 1991. kora tavaszi küldöttgyűlésén azt mondtad, nem akarsz tisztséget vállalni az SZDSZ-ben, nem tartod magad alkalmasnak. Azt is hozzátetted, igazán örülnél, ha a kormányból egyszer valaki elismerné, hogy nem alkalmas valamire.
TGM: Nem gondolom, hogy miniszteriális férfiú vagyok, és, megismétlem, nem ártana, ha időnként másoknak is kételyei támadnának önnön adottságaikat illetően.
Lelki terror
– Bojtos Tiborné, Amberger Erzsébet vagyok. Az egyik áldozat a keresztanyám, a másik pedig a nagymamám volt. Mivel nem tudom kizárni az érzelmeimet, ezért tisztában vagyok azzal, hogy szubjektivitással vádolhatnak meg. Ennek ellenére, felelősségem teljes tudatában ki merem jelenteni, hogy Kőszegi Lajos nem hirtelen felindulásból és nem pillanatnyi elmezavar hatása alatt mészárolta le a hozzátartozóimat, hanem előre megfontolt szándékkal gyilkolt! És most, hogy a halottak nem beszélhetnek, a gyilkos ingyen sajtókampányt folytathat.
A TIB december 12-i küldöttgyűlésén elszabadultak az indulatok. A dolgok a már ismerős forgatókönyv szerint zajlottak (lásd: Kónya–Pető-vita, a Magyarok Világszövetségének Kongresszusa). A teremben többségben voltak azok, akik közbekiáltásokkal lehetetlenné tették a küldöttgyűlés munkájának megkezdését. Fő követelésük az volt, hogy az alapszabályt felrúgva nyilvánítsák közgyűlésnek a küldöttgyűlést, hogy a nem küldöttek is szavazhassanak.
Október 23-án Romhányi László és csapata tüntetést rendez a rádió épülete előtt. Emléktáblát ezúttal nem törnek, csak kiabálnak: „Vesszen Gombár!”, „Mocskos csalók!”, „Kommunista gyilkosok!” stb. A Tv-híradó és az Új Magyarország pozitív hangvételű tudósítást közöl a tüntetésről.
Október 26-án a Sajtószabadság Klub nyilatkozatot ad ki két – egy szelídebb és egy durvább – változatban.
Beszélő: Mindenki azt mondja, hogy az Országgyűlés sajtóalbizottságában szép, nyugodt és konstruktív törvényépítő munka folyik, s bár néhány ponton egyelőre kibékíthetetlennek látszanak az ellentétek, mégis remélni lehet, hogy két-három hónapon belül elkészül egy kétharmados többséggel elfogadható törvénytervezet. A bizottságban megjelenő véleményspektrumból az egyik oldalon kilóg Csurka István, aki semmiféle kereskedelmi televíziót, semmiféle szabad televíziózást nem akar, a közszolgálati médiát pedig a kormány kemény markában látná jó helyen.
Január 13-án hajnalban a rendőrség szokása szerint „nagy erőkkel” kezdett hozzá a rendcsináláshoz. Az aluljárókból az árusítókonténereket feltétlenül el kell távolítani: balesetveszélyesek, katasztrófa esetén lehetetlenné teszik a mentést – tájékoztatta az újságírókat dr. Balogh János alezredes, a budapesti főkapitány közrendvédelmi helyettese az akció kiindulópontján, a rendőri ezred Mosonyi utcai épületében.
Nagy erők
A rendőrök először a közeli Baross téri aluljárót özönlik el, nyomukban kamerákkal, fényképezőgépekkel, magnókkal fotósok, újságírók.
A Zétényi–Takács-törvénytervezet parlamenti vitája során gyakorta szóba került az a több mint két évtizeddel korábbi nyugatnémet vita, amelyet a náci bűnök elévülhetetlenségéről folytattak. A nyugatnémet jogi megoldásra több felszólaló úgy tekintett, mint a jogállamiság etalonjára. (Csak éppen abban nem volt egyetértés, hogy mit is jelentett a nyugatnémet megoldás.) Pedig a náci bűnök elévülhetetlensége Nyugat-Németországban – noha kétségkívül vetett fel jogi problémákat is – elsősorban és mindenekelőtt politikai kérdés volt, amelyre politikai válasz született.
1964.
Új szokás van kialakulóban, ha nem tévedek. Szabályai sehol sincsenek leírva, ahogy ez már egy szokáshoz illik: valaki(k) csinálnak valamit, mások utánozzák, s egy idő múltán hasonló alkalom esetén megint mások ellenállhatatlan késztetést éreznek, hogy ugyanígy tegyenek. Senki nem tud, és nem is akar válaszolni, hogy miért csinálja. Azért, mert így kell, mert ez a szokás. (Felidézek egy szokást, amelynek kialakulása a szemünk előtt történt: a Ceausescu bukásához vezető nagy bukaresti tüntetésen kivágott közepű román nemzeti lobogókat lengetett a tömeg.
A mosdóvíz
1990. október 8-án az országos rendőrfőkapitány, a BM közigazgatási államtitkára és a határőrség parancsnoka közreműködésével országos idegenrendészeti akció kezdődött, amely a mai napig tart. Ennek az akciónak a megkezdésével egyszerre kezdte meg működését a kerepestarcsai tábor is. 1991. november 28-ig 32 837 külföldit állítottak elő, akik közül 3998-at elengedtek, a többinek el kellett hagynia az országot. Közülük mintegy 25 ezer volt román állampolgár, körülbelül ezren voltak a lengyelek, szovjetek és törökök, ötszázan a pakisztániak. 1991.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét