Szolgalegények
Pista „bácsi” – mi tagadás – legfeljebb öreglegénynek nevezhető, 51 éves, családjától, időközben felnőtt gyerekeitől s általában a konszolidált világtól sok-sok éve elmaradt kisöreg. Ki tudja, pontosan mióta. Ő maga nem. Nem jegyzi az évszámokat, alighanem azt sem tartja számon, hogy hétfő van-e vagy csütörtök. Akik talán valami precízebbet tudhatnak az előtörténetről, azok nem nagyon akarják feltárni a lecsupaszított tényeket.
A címben feltett kérdésre több válasz lehetséges. Az első banálisnak látszik, de a helyzet ismeretében mégsem egyszerű. Tegyük fel, hogy kisgazda az, aki kisgazdának tartja magát. Az önmagát igazoló érvelés azonban nyilvánvalóan nem kielégítő. Nem ad választ ugyanis arra a kérdésre, hogy kinek van joga ahhoz, hogy kisgazdának tekintse önmagát. A definíciót tehát tovább kell finomítanunk: kisgazda az, akit a kisgazdák annak tekintenek. Igen ám, de ki az a kisgazda, aki kisgazdának tekintheti a másik kisgazdát.
A régi, szép hagyományok
A magyarországi kisebbségekkel való bánásmód XX. századi története nem sok büszkeségre ad okot. A kitelepítésektől kezdve a zsidóság és cigányság haláltáborokba való küldéséig az erőszakos asszimilációra való törekvésig sok minden megtalálható a palettán. Az egymást váltó politikai rezsimek ugyanakkor igyekeztek elhitetni a bel- és külföldi közvéleménnyel, hogy a magyar kisebbségi politika alapjában jó, és a problémák nagy részét – a környező országokkal szemben – sikerült megoldanunk.
Támogatott károkozás
Óvatos számítások szerint minden környezetkárosító beruházáson, terméken, szolgáltatáson nyert egyetlen forint négy forint kárt okoz, csakhogy más élvezi a hasznot, és más viseli a kárt. Magyarán, az állam az adófizetők pénzéből ösztönzi a környezetszennyezést, ezért a károkozó további károkozásban érdekelt. Az adófizető pedig rendszerint nem is sejti, miért fizet oly magas adókat.
Az egri újfasiszták nem is titkolt célkitűzése a cigányokat zaklatni, kiűzni a belvárosból. A múlt év végén például húszan, harmincan moziból hazafelé tartó kislányokat és fiúkat kergettek meg, s akit utolértek, összerugdostak.
Mostanában pedig olyan hírek terjedtek el, hogy egyes szórakozóhelyek vezetői is bőrszín szerint szelektálnak. Erről érdeklődtem Báder Emilnél, a Phralipe szervezet egyik helyi vezetőjénél.
Önnel is előfordult ilyen megkülönböztetés?
A múlt hét végén szombaton a Kazamatában szerettem volna szórakozni.
Annak a bizonyos interpellációnak – e sorok írója mondta el – éppen ez volt az utolsó kérdése. Mi az akadálya a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány megszületésének? A szándékot, miszerint a némi stilizálással szakszervezetinek nevezett üdülésre szolgáló épületeknek továbbra is a szerény jövedelmű lakosság üdülési lehetőségét kell szolgálniuk, többször is kifejezték az érdekeltek.
Ha a statisztikák azt mutatják, hogy Magyarországon nyomasztóan nő a munkaképes korúakhoz viszonyítva az öregek részaránya, Gilvánfa biztos nem vétkes ebben. E négyszázötven lelket számláló ormánsági (Baranya megye) faluban hat matuzsálemi korú ember él: három férfi és három nő. Mindannyian túl vannak a hatvanon, a legidősebb már hatvanhárom éves. Gilvánfa teljes lakossága cigány.
A falu két részre oszlik: magára a falura – ahol a nyomor elől menekülő parasztok házait a cigányok vették meg – és a Vargatelepre.
A fővárosi Városháza épületének egy részében a régről ott maradt – s igencsak feladata fogyott – Buváti terpeszkedik. Feleslegessé vált helyiségeit albérletbe adja többek között egy külföldi banknak – havi 48 000 DM-ért. De még az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaság is a Buvátitól bérli városházi székhelyét.
Régi és új igénylők
Kapós lett a Városháza patinás épülete. Lévén műemlék, a törvény (az 1991. évi XXXIII.) nem adta a kiskorú önkormányzat tulajdonába, hanem a vagyonátadó bizottságot hatalmazta fel a nagy értékű épülettel való sáfárkodásra.
A halódó pártállam, mint egy II. József, tollvonással áthúzta önnön rendeleteit. No, nem mindet persze. A dereguláció lázában is érvényben hagyott belőlük annyit, hogy mint egy kősziklára, rájuk lehet építeni az új pártállamot.
Sommás semmisség
A politikai ítéletek semmisségének kimondása is az önfelszámolás gesztusa volt. Két lépésben hajtották végre. „Az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról” szóló 1989. évi XXXVI. törvényt 1989. október 20-án fogadta el az Országgyűlés.
Torgyán József pártelnök a harag napját 1992. február 29. napjára tűzte ki, pártja azon a napon kilép a kormánykoalícióból – ígérte. A kormány – talán erre is tekintettel, talán más indítékból – rendkívüli állapotot, illetve szükségállapotot hirdetett ki. Ez a Magyar Közlöny 1992. évi 10. számában közzétett 22/1992. (I. 28.) kormányrendeletből következtethető ki.
A rendelet ugyanis olyan önkormányzati alapjogokat sért, amelyeket az alkotmány (44/C §) szerint csak kétharmados törvénnyel lehetne korlátozni.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 13 hét
9 év 38 hét
9 év 42 hét
9 év 42 hét
9 év 43 hét
9 év 43 hét
9 év 43 hét
9 év 46 hét
9 év 46 hét
9 év 46 hét