Belföld

Eörsi János: Blokádexport


A szuverenitás gondja azért is húsba vág, mert bár mi is tudjuk, mi az a blokád, most az anomália két usque három határon túlra tolódott ki, holott idehaza készülődik a Rendőri Ezred. „…a tömegdemonstrációk és a terrortevékenység kezelhetősége érdekében – írja ez évi költségvetése indoklásában a belügy – a Rendőri Ezred miskolci zászlóaljához hasonlóan létre kell hozni a Dunántúlon, illetve a Nagy-Alföldön egy-egy karhatalmi századot, melyek később évenként újabb századok beállításával zászlóaljakká fejleszthetők.

–efhá– [F. Havas Gábor]: Kifinomult jogfosztás


Nem volna ennek a kérdésnek akkora súlya, ha a nyugati demokráciákéhoz mérhető erős, magabiztos és felkészült szakszervezetek védenék a munkavállalók érdekeit. De mint tudjuk, nem ez a helyzet. A rendszerváltás nem hozta meg a szakszervezeti mozgalom kívánatos, radikális átalakulását Az MSZOSZ és a szárnyai alatt működő utódszervezetek el vannak foglalva a nagypolitikai pozíciók építgetésével, és ritka kivételektől eltekintve, nem tudnak kellő figyelmet szentelni a munkahelyi érdekvédelemnek, amit sokszor a helyi aktivisták és a vállalatvezetés múltban gyökerező összefonódása is gátol.

(–kd–) [Kiss Daisy]: Temetjük, nem dicsérjük

A törvényességi óvásról


Igazságügy-miniszter, legfőbb ügyész, a Legfelsőbb Bíróság elnöke

Szovjet mintára, az 1953. január 1-jén hatályba lépett polgári perrendtartás vezette be a törvényességi óvás lehetőségét. Kezdetben csak a legfőbb ügyész élhetett vele, ha a bíróság határozata törvénysértő volt.


Révész Sándor: Ultima Ratio


Az elmúlt héten véglegesen megdőltek azok az alapfeltevések, amelyekre az MDF–SZDSZ-paktum és Göncz Árpád szerepvállalása épült.

Kertész Péter: Az ecloga nem számít


Még tavaly novemberben készítettem egy interjút Tímár Györggyel (Magyar Nemzet, 1991. november 15.), amely többek között arról szólt, hogy a kárpótlási törvényjavaslat még csak nem is utal a holocaust áldozataira, miután őket nem bírói ítélettel pusztították el. Zimányi Tibornak ez a kifogás nem tetszik (Magyar Nemzet, 1991. december 12.). Magyarországot – állítja – valójában két holocaust érte, s Recsk igenis elviselhetetlenebb volt, mint Dachau. Olvasta ő ezt egy mindkét helyet megjárt szociáldemokrata könyvében.

–t [Solt Ottilia]: A Nagy Nyomulás

Dokumentumdramolett


A témát – mi tagadás – az ellenzék, nevezetesen Horn Gyula, az MSZP elnöke indította:

Horn Gyula (MSZP):

Furcsának találom, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt fenntartja magának azt a jogot, hogy követelje a rádió- és a tévéelnök lemondását annak ellenére, hogy ők megállapodtak az egyházi vonatkozású műsorok adásairól az egyházakkal. Mindkét elnököt a miniszterelnök nevezte ki, neki van joga felmenteni őket. Ez egyelőre, a médiatörvény megszületéséig tehát kormányzati ügy.




Neményi László: Auschwitz és Baracska

Neményi László
Történelmi sérelmek orvoslása


Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvény a kárpótlandók körét részben a két, még pártállami törvény és a hatvanhárom utáni politikai ítéletek semmisségét kimondó, még el nem fogadott törvényjavaslat alapján vonja meg. Ezek alapján kártérítésre tarthatnak igényt az 1956-tal kapcsolatos vérbíráskodás áldozatai és mindazok, akiket 1945 óta összesküvés, lázadás, izgatás, egyesülési joggal való visszaélés, tiltott határátlépés, hazatérés megtagadása stb. miatt megbüntettek.

Szőke Zsuzsa: „Rendkívüli állapot?”


Tábornok úr! Ön nem érzi ennek a helyzetnek a fonákságát, vagy esetleg kompromittáló voltát?

A fonákságát érzem, azonban semmiképpen sem tekintem kompromittálónak; tevékenységünk a nyilvánosság előtt zajlik. Mi határőrök nem a kompromittálódást érezzük munkánk során szerte az országban, hanem annak az ellenkezőjét, egyre inkább a bizalmat ott, ahol szolgálunk. Ugyanis a mi tevékenységünket alapvetően megszabja az alkotmány. Ezen túlmenően a mi tevékenységünk ellátásához rendelkezünk egy honvédelmi törvénnyel, ami behatárolja a határőrség működését is.


Ara-Kovács Attila: Rosszkedvünk tele

Beszélő-beszélgetés Bodor Pál íróval, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökével


Beszélő: Nem emlékeztet téged a mai helyzet életed egyik korábbi korszakára? Úgy tudom, régebben Romániából kaptál fenyegető leveleket, most a feladók elsősorban magyarországiak…

Régebben és most is a szélsőjobboldali, magyargyűlölő köröktől kaptam odaátról névtelen leveleket – no meg aláírt vezércikkeket. A bukaresti Romania Mare, a Romanul, az Azi, a Saptamana, a kolozsvári Vatra Romaneasca című folyóirat különösen A hisztéria szükségállapota című könyvem ürügyén bőségesen, dühtől fuldokolva támadott.


Győri Péter: Megjelent egy rendelet – fele


A népjóléti miniszter rendelete a hajléktalangondozó intézményekről.

1989 elején, amikor hat vállalkozni kész barátommal létrehoztuk a Hajléktalanokért Társadalmi Bizottságot, egyik legfőbb célunk volt, hogy a magyar szociális rendszer nézzen szembe az – akkor felgyorsuló – szociális válságjelenségekkel, köztük a hajléktalansággal, s elhallgatás helyett nevezze nevén a problémát, építse be segítő-ellátó rendszerébe.

Ez a rendelet áttörésnek is tekinthető, mert – ha lassan is született – végre beemeli a jogalkotásba a hajléktalankérdést.