Skip to main content

Belföld

Tellér koncepciójáról


Az SZDSZ Országos Tanácsának ülésén a szakszervezeti és munkáskérdésről folyó vita elsősorban a dolog országos politikai vonatkozásai körül forgott. Tardos Márton viszont abból a szempontból is bírálta a Tellér-féle koncepciót, hogy vajon önmagában véve alkalmas-e egy szabaddemokrata-program megfogalmazására.

Tardos, bár a „legkulturáltabb gondolatrendszernek” nevezte Tellér elemzését, politikai szempontból nem tartotta szerencsésnek.


Eörsi János: Munkásököl és az SZDSZ

Beszélgetés Tellér Gyulával


Beszélő: Elemzésed egyik fontos megállapítása, hogy önálló erővé kezd válni az elégedetlenség. Milyen politikai esélyei vannak ennek az erőnek? Az OT-ülés vitájából kiderült, hogy ezt különbözőképpen ítélik meg az SZDSZ-en belül…

Azt hiszem, egymásra fektetünk két dolgot, ha így kezdjük a beszélgetést. Az elégedetlenség, a kielégületlenség és az ebből merítkező erő társadalompszichológiai dolog. Nagyon bonyolult, szétfolyó, a különféle rétegeknél nem egyformán jelentkező, mégis szinte kézzel tapintható jelenséggel állunk szemben.


(–up–) [Upor Péter]: Domus Matrum


Hámori Ernőné: Decemberben hoztuk létre az alapítványt abból a célból, hogy a háttér és támasz nélkül lévő kismamákat támogassuk: ingatlanvásárlás útján helyet biztosítanánk nekik. Így már a terhesség alatt felkészülhetnének a gyermek fogadására, és szülés után visszatérhetnének ebbe az otthonba, nem kellene elválniuk egymástól, a gyerekeket nem kellene csecsemőotthonba adni.

Beszélő: Mit jelent pontosabban az, hogy háttér és támasz nélkül?

H.




Zalabai Gábor: A fogyatékosok szabadsága

Mozgalom az önálló életért


A mozgalom (angol rövidítése szerint) ILM célja az, hogy még a legsúlyosabban fogyatékos emberek is szabad akaratuk szerint, önállóan rendelkezhessenek az életükkel, döntéseiket, amennyire ez lehetséges, ne a fizikai állapotukból eredő kényszerek szerint hozzák meg. A mozgalom kiindulópontja az, hogy a fogyatékos és az „egészséges” ember között mindössze fizikailag van különbség, emberi és állampolgári jogaikban  egyenlőek!

A II. világháború után a nyugat-európai és az észak-amerikai országoknak szembe kellett nézniük a nagyszámú rokkant ellátásának gondjával.


A VIKSZ-törvény végrehajtásáról


1992. február 21-én a kormány egyeztető megbeszélésre hívta az országos szakszervezeti konföderációkat. Schamschula államtitkár úr ezen a megbeszélésen arról adott tájékoztatást, hogy a kormány kötelességének érzi, hogy az 1991. évi XXVIII. számú törvény rendelkezéseinek megfelelően az Országgyűlés elé terjessze a szakszervezetek közötti választásról szóló törvényjavaslatot. Az államtitkár úr jelezte, hogy a szakszervezetek konszenzusával beterjesztett javaslatot tartaná megnyugtatónak.

Légy ébren!


„Solymosi Attila: A Tolnaiban volt, hogy nem engedtek aludni minket.

Bíró: És hogyha maga nem alussza ki magát, akkor összevissza beszél?

S. A.: Nem. Fél lábon kellett állni…

Bíró: (közbevág) Aludt az éjjel?

S. A.: Igen.

Bíró: Jól van akkor.”

(Részlet Vészi János: A halál villamosa c. dokumentumfilmjéből.












Eörsi János: VIKSZ-törvény, „szimpátia”-választás

Szakszervezeti sakkjátszmák


Egy héttel korábban a parlamentben Katona Kálmán MDF-es képviselő interpellált a legfőbb ügyészhez: fellép-e az ügyészség a vagyonelszámoltatási avagy VIKSZ-törvény bojkottjával szemben. Györgyi Kálmán a most kezdődő per mellett megemlítette, hogy a MEDOSZ, a Fogyasztási Dolgozók Szakszervezete, továbbá a postások és a kereskedelmiek ellen is bírósági keresetet nyújtott be az ügyészség, sőt, ahogy a sajtóból is tudjuk, a Szakszervezeti Munkavállalók Szakszervezetének kaposvári egysége ellen már megszületett a bírósági döntés.

Révész Sándor: A Bukszár-ügy és az idő II.


Pumukli ex machina

A múlt héten Pumukli pakolászott a szerkesztőségben, a cikk első részének javítani való szövegét átrakta a tördelnivalók közé, s ily módon kimaradt két fontos betoldás.

Az egyik: A rendőrségi közlemény kiadásáig a Vasárnapi Hírek kivételével a sajtó nem ad hírt a történtekről. A Vasárnapi Hírekből kiderül, hogy az MTI már szombaton hírt adott a rendőrgyilkosságról, ezt a közleményt azonban a hétfő reggeli lapok nem vették át.

A másik: 1988.






K. F. [Kőszeg Ferenc]: Lovas és a lex Lezsák


Mi az államtitok?

A hatályos, 1987-ben kelt 5. számú törvényerejű rendelet szerint minden államtitok, amit országos hatáskörű szerv vezetője államtitoknak minősített. Valamikor államtitok volt például egy sor bírói ítélet: még az elítélt sem kaphatta kézhez, hogy miért ítélték el. De még a pártállam utolsó évében is: ha az állampolgár panasszal fordult a katonai ügyészséghez, mert 1988. június 16-án jogellenesen vették őrizetbe, a panaszt elutasító határozatot elolvashatta ugyan, de nem vehette magához – államtitok volt.


Solt Ottilia: Hőstörténet


Jó modorú posztmodern

E riportsorozat múlt heti adagjával alighanem sajtótörténeti rekordokat ostromoltunk meg: a POLGÁRVÁROS kinyomtatott formájában nemcsak saját magát, hanem a következő (e heti) folytatást is agyonvágta. Először is S. kifogástalan modorú, lefegyverzően kedves polgármesterének rossz modoráról vetett oda egy megjegyzést nyeglén. A kéziratban ez állt: „Talán POSZTMODERN hajlamai ösztönözték az ifjú és igen jól kvalifikált polgármestert, amikor hivatalba lépése után azonnal hozzálátott, hogy apácákat telepítsen S.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon