Szabadkozni kínos. Különösen kínos akkor, ha azért is szabadkoznod kell, mert zavarba hoztad elvbarátaidat. És még kínosabb, hogy ezzel örömet szereztél a kárörvendőknek, akik amott is, itt is megtalálhatók.
Rettentő jól jött a „keresztény médiákért” tüntetők óvatos támogatóinak, hogy a Szabadság téren látni véltem Csurka Istvánt.
Az önkormányzati választások másfél évvel ezelőtt lezajlottak, de a részletes eredményeket azóta sem tudjuk áttekinteni. A Magyar Közlönyben (1991. december 11.) mindössze egy háromoldalas összefoglalás jelent meg, amelyből még a szavazatok megoszlását sem lehetett megtudni (a fővárosi listára leadottak kivételével).
A helyi eredményeket a helyi választási bizottságok tették közzé – az ország háromezer pontján.
Beszélő: Nem értjük, hogy miért tervez a főváros lágymányosi hidat, miközben ismereteink szerint azok a férfiak és hölgyek, akik Demszky környezetét alkotják, nem akartak lágymányosi hidat!
A ’85-ös választások spontán jelöltjeként Rajk László fő száma az volt, hogy miért nem kell a lágymányosi híd. A VÁTl-tól kapta hozzá a muníciót. A VÁTI-tól, amelynek kutatói most a kormányban és a fővárosi önkormányzatban ülnek…
Schneller István: Két ember viaskodik bennem.
Március 15-e alkalmából az ország számos településén nyújtottak át kitüntetéseket az 1956-os forradalom egykori hőseinek. Székesfehérvárott dr. Boross Péter belügyminiszter, a többi helyen általában a köztársasági megbízottak adták át az ’56-os emlékérmeket és emléklapokat, ezzel is hangsúlyozva, hogy a kormány milyen fontosnak tartja az ’56-os érdemek elismerését, az erkölcsi elégtétel gesztusát.
Balogh János, a Budapesti Rendőr-főkapitányság közrendvédelmi főnöke határozottan állítja, hogy egyetlen demonstrációról, tüntetésről sem érkezett előzetesen bejelentés a rendőrségre. Tüntetés, demonstráció nem is volt, csak ünnepi megemlékezés. Ilyent viszont több százat is jelentettek előre.
„A mi szép nemzeti ünnepünket egyedül Demszky Gábor zavarta meg. Ja, meg Kőszeg Ferenc, aki állítólag látni vélte Csurkát. Ezzel kapcsolatban az MDF szintén nyilatkozatot bocsátott ki. Másról az MDF nem nyilatkozott. Minden más teljesen rendjén való” – írtuk múlt héten az idei budapesti március 15-ével kapcsolatban. Azóta azonban megszólaltak az MDF-ből más hangok is. Nyilatkozott a kormányzó párt liberális platformja, amely már az ünnep előtt is eltanácsolta az MDF-tagokat a Szabadság téri nagygyűléstől.
A sajtó területén lezajló harci események szinte hétről hétre a véleményismétlés kényszerét hozzánk ránk. Ha a Kedves Olvasó ezt unja, az a kisebbik baj. Ha a Kedves Olvasó ezt szereti, az a nagyobbik baj. A szenvedélymentes ismétlés az unalom anyja. A szenvedélyes ismétlés pedig az öncsalás anyja. Azért próbálkozunk.
Szóemelés
A charta szóvivői március 15-i nyilatkozatukban számos csúf dolog ellen felemelték a szavukat, s alulírott aláíró majdnem mindenben egyet is ért velük. Mondhatnám, a számból emelték fel a szót.
Négy hónappal a beköltözés után a GYIVI garzonháza lecsutakolt ajtóval, tiszta ablakokkal fogad, takaros küllemét csak az épület mellett emelkedő szeméthalom rontja valamelyest. Az egyik lakóval, egy fiatal cigány férfival sétáltunk le a „Frei zimmer” feliratos, módos házakkal övezett kis utcán, a házhoz. Ő meséli: „A beköltözés óta nem volt újabb balhé, nem köpködték le, nem is dobálták meg a házat.
1990 nyarán a jelentősebb politikai erők a televízió elnöki posztjára kiszemelt Hankiss Elemérrel megtárgyalták a televízió átalakításának alapelveit. A tárgyalások eredményesek voltak, Hankisst kinevezték. Az átalakítás részletes ütemtervét ez év december 11-én megkapta a miniszterelnök és az Országgyűlés Kulturális Bizottsága, s azzal szemben komolyabb kifogások nem merültek fel. Elkezdődött az átszervezés. Az átszervezéssel a televízió természetesen eltávolodott a régi struktúrát rögzítő szervezeti és működési szabályzattól.
Az alapítvány vagyona az akkori politikai szervezetek kezelésében lévő ingatlanokból jött létre.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 6 hét
8 év 31 hét
8 év 35 hét
8 év 35 hét
8 év 36 hét
8 év 37 hét
8 év 37 hét
8 év 39 hét
8 év 39 hét
8 év 40 hét