– A Budapesti Búcsú rendezvényeinek egyike lesz ez a Beethoven-Kilencedik, melyet én vezényelek, s melynek nemzetközi kórusába egymással pillanatnyilag fegyveres konfliktusban álló európai országok énekeseit fogjuk meghívni. Ez tökéletesen megfelel a remekmű mondanivalójának, és az előadást afféle békekoncertté avatja.
A múlt esztendő szeptemberében mint a kibocsátó irodalmárok, történészek, közgazdászok és más értelmiségiek egyike aláírtam a Demokratikus Chartát. Akkor még nem sejtettem, hogy milyen tüzes parazsat gyűjtök a fejemre, ámbátor hitem szerint akkor is aláírtam volna, ha előre tudom mindazt, ami bekövetkezett.
Egy emlék
Olyan 8 éves lehettem, nagyanyámnál voltam nyáron Kovácsvágáson, és egyik nap nem volt mit enni. Vágáshután, a szomszéd faluban lagzi volt előző este, nagyanyám kézen fogott, és vitt, hogy kérjünk a maradékból. A nagyfiúk, apám öcséi lemaradtak a falu szélén, a futball-pályánál, mi meg bementünk a lakodalmasházba, ahol nagyban folyt a takarítás. Nagyanyám elmondta, hogy itt van a kis-unokája Miskolcról, és nem tud neki enni adni.
Április 18-i számunkban Lehet-e konstruktív az ellenzék? címmel azt tettük szóvá, hiába készít az ellenzék a szakma kiválóságainak közreműködésével – konstruktív módon – komplett törvényjavaslatokat, ha az Országgyűlés kormánypárti többsége már azt is megakadályozza, hogy egyáltalán napirendre kerüljenek. Ez a sors érte április 13-án Szent-Iványi István és Szigethy István törvényjavaslatát, amellyel a két SZDSZ-es képviselő a nemzetközi szerződések és a hazai jog viszonyát kívánta szabályozni.
Musto: Habár nincs szándékunk házasságközvetítő irodává átalakulni, még akkor sem, ha politikai házasságokról van szó, a felvetett kérdés semmiképpen sem jelentéktelen az SZDSZ szempontjából. Magyarország a rendszerváltás óta egyre szorosabban bekapcsolódik a nemzetközi életbe. A politikai pártok is helyezkednek, társakat keresnek Európában, világszerte. A magyar parlamentben képviselt pártoknak szinte mindegyike megtalálta a maga nemzetközi családját. A kormánykoalíció három pártja az EDU, az úgynevezett Konzervatív Internacionálé tagja lett.
Kezdjük drámaian?
„A pártsemleges lap-propagátor viszont nem állt fel. Azóta is ül – a hivatali helyén” – írta a Magyar Fórum február 13-i számában Kósa Csaba. A közéleti hetilap főszerkesztője azóta bizonyára megtudta, hogy Katona István, aki tisztviselőként a hatóságból vállalattá alakult intézmények nyers hivatali modorában utasította beosztottait a posta és a Népszabadság közötti üzleti szerződés – a bármely lap által megrendelhető előfizető-gyűjtő akció – előírásainak teljesítésére, már nem ül hivatali helyén.
Az április 27-i országgyűlési vitán a közlekedési miniszter és a kisgazdapárti szónok nem győzték hangsúlyozni, hogy: mivel a Hamzsabégi út kiépítése az Előterjesztésben nem szerepel, „tehát amiért jogosan tüntetett a lakosság… az egyszerűen nincs… a Lágymányosi hídnak a budai forgalma egy teljesen más nyomvonalra terelődik, kikerüli ezt a sűrűn lakott területet!”
Mi éppen azért tüntettünk, mert ezt nem hittük el!
Szerkesztőségünk megérdeklődte a MÁV-nál, mennyibe kerül egy különvonat 1000 fő számára Békéscsabáról Budapestre és vissza. A maximálisan adható 50 százalékos kedvezménnyel mintegy 500 ezer forint – kaptuk meg a felvilágosítást. Ezután konkrétan rákérdeztünk, mekkora volt az április 25-i tüntetésre indított vonatok költsége, minthogy a tévében említett vonatonkénti kb. 130 ezer forintos összeg kevésnek tűnt. Hat különvonat indult Budapestre Békéscsaba, Debrecen, Mátészalka, Sátoraljaújhely, Székesfehérvár és Záhony állomásokról, kaptuk meg a felvilágosítást a MÁV Üzemviteli Főosztályán.
Szinte leírni sem merem, mert akkora közhely, hogy a ’88. május 27-én megindult (újraindult, hiszen ne feledjük a ’86-os, rendőrileg szétvert előzményeket) Duna-tüntetések mindenekelőtt a hazai pártállami falakat mosták alá. Ugyanilyen közhely, hogy a Duna, a Csallóköz, a Szigetköz nyugalmát a rendszerváltás, a demokrácia sem hozta meg.
Örömmel töltött el bennünket ez a felfedezés. A nagy svádájú közrendvédelmi felelős elmaradhatatlan csokornyakkendőjében jó ideje, tán már másfél éve eltűnt a nyilvánosság elől. Sőt, a BRFK-n ki is nevezték a helyére nemrégiben korábbi famulusát, Balogh urat.
Daliás időkben ismertük meg Pongor ezredest, a ’80-as évek második felének szétzavart tüntetései alkalmával, bár az etikett szerinti kölcsönös bemutatkozásra csak akkor került sor, amikor már béke honolt. A gyülekezési törvény megszületése után, amikor már nemcsak lehetett, hanem szabad is lett tüntetni.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét