Skip to main content

Belföld

Talált tárgy


Tisztelt Főszerkesztő Úr

Önnel több alkalommal személyesen és telefonon folytatott megbeszéléseinkre – a lap egyes munkatársainak és szerkesztőinek kötelező szakmai tárgyilagosságának kérdésében ezúton is szeretném kifejezni véleményemet, amelyet velem együtt sokan az olvasók közül is osztanak.

A megyei lap általunk is rendkívül fontosnak tartott tárgyilagosságát, e téren elért eredményeit véleményünk szerint nem jól szolgálják azok a munkatársak és szerkesztők, akik mint D. I., 0. T., K. L., V. K. és Cs. B.




Filológia

Elesések, pofonok


A Népszabadság szombati (május 30.) száma címoldalának, illetve 4. oldalának olvasása közben múlhatatlan szükségét éreztük egy kis összehasonlító szövegelemzésnek. A vizsgált motívumot időben elég távoli változatig sikerült követni, bár nem állítjuk, hogy egészen az ősforrásig jutottunk.

1992. május 28-ról 29-re virradó éjszaka – Népszabadság

Dr. Szakács Zsolt rendőr alezredes, XIX. kerületi kapitány: „…az elszaporodott autólopások miatt civil nyomozókból megkülönböztető jelzés nélküli autókat használó éjszakai járőröket szerveztek...




F. Havas Gábor: Lehet-e címe, kinek nincs lakása?


Mezei György: Az Újcsakönek a Rózsa utca 10.-ben van egy átmeneti szállása, ahol egy hétig tartózkodhatnak az emberek, és elvileg azt mondja a jogszabály, hogy ha 48 órán túl marad valaki, akkor be kell jelenteni, így bárkit be lehet jelenteni, aki ott megfordul. Ha valakinek egyáltalán nincs állandó bejelentett lakása, akkor itt egy állandó bejelentett lakás keletkezik, ami számos ügyintézésben nagy előny. Innen adódott az ötlet, hogy az önkényesek nyugodtan lehetnének ennek a szállásnak az átmeneti lakói. Legfeljebb utána elfelejtenek kijelentkezni.

Solt Ottilia: Sötétben

Újra az önkényes lakásfoglalókról


Türelmes törvénytisztelő kerestetik!

A lakásigénylők listája az önkormányzatok iratrendezőjében már nem egyéb, mint egy elsüllyedt világra emlékeztető kegytárgy, az újabb és újabb lakásigénylések befogadása pedig holmi babonás rítus. Hiszen elosztható, kiutalható önkormányzati lakás szinte nincs, s – mindenki tudja – egyhamar nem is lesz.


Faggyas Katalin: Megoldás

Művelődési Minisztérium módra


A körlevél váratlanul érintette az intézményeket – természetesen valamennyi tárcánál –, hiszen járandóságukat havonkénti porciókban kapják meg. Mivel májusban tudták meg, hogy arra a hónapra 40 százalékkal kevesebb támogatást kapnak, az illetékes urak túl tág mozgásteret nem biztosítottak számukra.

A Képzőművészeti Főiskola számlájára például a minisztérium május 4-én 5 120 000 forintot utalt át, 30 százalékkal kevesebbet a tervezett összegnél. Ebből 2 828 527 forintot fizettek ki bérre, maradt 2 291 473 forint.


„Szépen megtapsoltak mindenkit”


Beszélő: Mindenki nagy tapsot aratott ezen a kongresszuson. Megtapsoltak Téged, de megtapsolták Kósa Ferencet és Kósáné Kovács Magdát is. Pedig nem ugyanarról beszéltetek.

Vitányi Iván: Ennek szerintem az volt az oka, hogy a kongresszus előkészítése során – és egyáltalán a pártéletben – nyilvánvalóvá vált, hogy a pártban különböző irányzatok vannak, legalább három-négy markánsan elkülönülő irányzat. Volt egy olyan félelem, hogy ezek az irányzatok összevesznek, és a párt nem marad egyben.


Szl: Információ? Szabadság?

Lehetőleg mindkettő. Sőt, a kettő együtt is, így: információszabadság


E két fogalmat: adatvédelem és információszabadság, a tájékozottabb olvasó összetartozónak, együtt említendőnek érezheti.

Képviselői önálló indítvány


Az Országgyűlés nyilatkozata a köztársasági elnök hatáskörének alkotmányos gyakorlásáról


A köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatát elutasítva nem mentette fel tisztségéből a Magyar Rádió elnökét, aki az Országgyűlés illetékes bizottságával szembehelyezkedve súlyos alkotmánysértést követett el.

(Krasznai Zoltán): Talált tárgy


Kósa Csaba főszerkesztő
Magyar Fórum



Uram!

Lapja április 23-i számában közölt vezércikkét szerfölött revelatívnak tartom. Megértettem belőle: mi is az az Ön által oly fennen hangoztatott „sajtótisztesség”. E szerint „sajtótisztesség” egy nagykövet által informális tájékoztatás és tájékozódás céljából megrendezett ebéden elhangzottakat újságcikkben megírni. Továbbá „sajtótisztesség” egy másik lap főszerkesztőjének a szavait a felismerhetetlenségig kiforgatni, saját mondandónk illusztrálása érdekében.



„Cselekedeteimmel szeretném megmutatni…”


Beszélő: Ön gyújtó hangú, nagy sikerű beszédet tartott szombaton. De feltűnő módon nem beszélt a kongresszus egyik kardinális kérdéséről. Mi a véleménye a liberális pártokkal való együttműködésről?

Kósáné Kovács Magda: Hogy én erről tegnap nem szóltam, annak az az egyszerű oka, hogy küldöttcsoport-vezetőként kaptam szót, tehát rám is vonatkozott az időkorlátozás, azonkívül pedig sokszor szóltam már erről a kérdésről. A liberális pártokkal való együttműködést én a parlamenti szerepkörömben nélkülözhetetlennek tartom, s igyekszem ezért konkrét lépéseket tenni.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon